Születésnap: Hatvan éves a világ egykori legjobb kézilabdázója

Rendkívül mozgékony gyerek volt, a győri panellakásban rendszeresen tigrisbukfencezett, cigánykerekezett, ezért a szülei sportolni küldték - idézte fel a hatvanadik születésnapját ünneplő Kocsis Erzsébet az MTI-nek adott interjúban. A sportágválasztást nagyban megkönnyítette, hogy 15 unokatestvére közül az egyik a 155-szörös válogatott, világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó, Nyári Zsuzsa. Testnevelés-tagozatos általános iskolába, majd gimnáziumba járt - előbbiben Borkai Zsolt nevelőedzője, Röck Samu volt az egyik tanára -, mindkét helyen nagyon komoly alapokat kapott.

Mint mondta, nem volt kimondottan ügyes kézilabdás, de nagyon gyors volt, vékony és apró testalkatú. Nagyon jól tornázott, általános testnevelési műveltséget szedett magára, hiszen akkor még nem volt divat a rendkívül specifikus sportági képzés egészen fiatal korban, ő például a középiskolában még gerelyhajításban is jeleskedett.

Egy diplomatatáska lett az első díja

Amikor véletlenül arcon lőtte az edzőjét, arra gondolt, hogy többször nem kellene edzésre mennie, nyolcadik osztályos korában viszont egy iskolák közötti tornán őt választották a legjobb játékosnak. A díja egy üres piros diplomatatáska volt.

„Úgy raktam el, mint egy kupát! Soha nem nyúltam hozzá, nem használtam, csak néztem. Nagyon meghatározó volt számomra, hogy azt megnyertem” – mesélte.

Igazolt játékosnak 1975-től mondhatta magát, majd a Győri Richards, illetve a Győri Textiles színeiben jutott el az utánpótlásból indulva az NB II-n és az NB I/B-n keresztül a felnőtt élvonalba.

Az utánpótlás-válogatottakban csupán öt-tíz alkalommal számítottak rá, ebben közrejátszott a komoly konkurenciát jelentő Elekes Csilla, Szabó Edina és Kiss Éva személye, valamint a főváros-központúság is. Csakhamar a korosztályos csapatot irányító Horváth Lajos lett az edzője Győrben, neki pedig volt egy bordó válogatott melegítője...

„Az edzéseken simogattam a melegítőt, és arra gondoltam, ha egyszer nekem ilyenem lehetne... Ez volt a legnagyobb motiváció, ugyanolyan meghatározó élmény, mint a piros táska, mert önmagában a válogatottságra soha nem gondoltam.”

Hozzátette, számára ekkor a feleség- és anyaszerep, tehát a családalapítási tervek sokkal meghatározóbbak voltak.

Először 1986-ban egy romániai felkészülési tornán játszott a válogatottban. A világbajnoki keret biztos tagjai nem voltak ott, „engem viszont megnéztek, de én ott még nem produkáltam, nem mutattam semmit”. Annyi haszna azonban mindenképpen volt a túrának, hogy Kocsis ott került baráti kapcsolatba Meksz Anikóval, aki miután Dunaújvárosba igazolt, „egy éven keresztül könyörgött, hogy menjek én is”.

Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy minden bajnokin jól játszott, átlagosan öt gólt lőtt meccsenként. Az is motiválta, hogy Nyári Zsuzsa már válogatott volt, de ő igazából csak Dunaújvárosban hitte el, hogy stabilan tagja lehet a nemzeti csapatnak. Elekes és Kiss Éva csakhamar disszidáltak, ez is az ő malmára hajtotta a vizet.

Nyolc hónapig nem játszott

Miután Győrben lejárt a szerződése, Dunaújvárosba költözött, de eleinte úgy érezte, hogy ez volt élete legrosszabb döntése. Nyolc hónapig nem léphetett pályára, mert nem adták ki a játékengedélyét, ezzel akkoriban rendszeresen revolverezték a sportolókat. A győriek arra apelláltak, hogy Kocsis rendkívül családcentrikus, ezért nem fogja otthagyni a szüleit, ám Dunaújvárosban szinte rögtön megismerkedett Sári Árpáddal, aki akkoriban a Dunaferr SE férfi csapatában kézilabdázott, és gyorsan párkapcsolat szövődött közöttük, majd összeházasodtak.

Az első meccsén beálló helyett irányítóként kapott lehetőséget és 15 lőtt a TFSE-nek, ezzel rögtön állandósította helyét a csapatban és a szurkolók is azonnal megkedvelték.

Ekkor, 1989-ben már a válogatottban is remekelt, fizikálisan is kiváló formában volt, a mérkőzéseken pedig szórta a gólokat. Nem volt kérdés, hogy helye van a csapatban. Szöulban legyőzték az olimpiai címvédő Koreai Köztársaságot, amely egy órán keresztül melegített a kezdés előtt.

„Csak álltunk, és néztük őket. Elmondhatatlan munkát végeztek. Szerintem a legnehezebb edzésünk nem volt olyan. Engem ez nagyon felpaprikázott, mert nagyon szerettem a munkát” – mesélte.

Hangsúlyozta, idehaza voltak nála sokkal tehetségesebb, sokkal ügyesebb játékosok, csakhogy ő nagyon hitt a munkában, ennek köszönhetően érte el remek eredményeit.

Bár a B világbajnokságon csak a 13. helyen végeztek, neki jól sikerült a torna, nagyon sok gólt szerzett.

Laurencz László szövetségi kapitányi időszakának legelején már terhesen játszott, és bár így is bizonyított, úgy gondolta, lehetséges, hogy a gyermekvállalás miatt véget ér a pályafutása. Ez olyannyira nem így történt, hogy a novemberi szülést követően januárban már újra edzett, februárban pedig klubedzője, Árva Csaba unszolására megint mérkőzést játszott.

A beállót 1993-ban nagyon jó fizetéssel, nagyon jó lehetőségekkel csábította a Vasas – a klubmenedzser limuzinnal ment tárgyalni hozzájuk a panel-lakótelepre –, Újvárosban viszont mindent elkövettek, hogy maradjon, ezzel is mutatni akarták, hogy komoly csapatépítésben gondolkodnak.

„Bementem Szabó József klubelnökhöz, és mondtam: úgy gondolom, nem kapom meg azt a megbecsülést, ami járna, de nem anyagilag. Nem értékelték a csapatot, de utána minden megváltozott és nagyon erőteljesen dolgoztak azon, hogy még jobb legyen a csapatunk” – mesélte.

A dunaújvárosi sikerek egyik fontos összetevőjének tartja, hogy nagyon jó volt a háttér, a klubnál mindent megtettek annak érdekében, hogy jól teljesíthessenek, mindent megkaptak. Az 1995-ös KEK-győzelemmel egyre ismertebbek és elismertebbek lettek, olyannyira, hogy a Volgográdban és Kijevben lejátszott mérkőzéseik jóvoltából kedvező tárgyalási pozícióba hozták főtámogatójukat, a Dunaferrt, amelynek akkor még nagyon komoly piaca volt a keleti régióban.
Az újvárosi aranycsapat létrejöttének első lépcsőfoka Meksz, majd Kocsis érkezése volt. Velük stabil középcsapat lett a Dunaferr, később pedig a rideg, iparvárosi környezet ellenére egyre vonzóbb lett a hazai éljátékosok számára.

Élete formájában

„Jó volt ott sportolni, sportolónak lenni, másrészt a várost szerintem a sport tette fel igazándiból a térképre. Nagyon komoly támogatásokat kaptunk, nagyon jó anyagi lehetőségeink voltak" - utalt arra, hogy 2000-ben férfi és női kézilabdában, jégkorongban, labdarúgásban és röplabdában is bajnokcsapata volt a településnek.

Bár a Bajnokok Ligája-aranyérem és az EHF Kupa-siker felé vezető úton is pályára lépett, gólokat szerzett, és Zsiga Gyula vezetőedző komoly edzésmunkájában is az élen járt fizikálisan, a klubcsapatával elért nagy sikerek közül a már említett KEK-győzelem áll a legközelebb a szívéhez. Mellé gólkirálynői címet is szerzett, ráadásul a döntőben a német Lützellindent múlták felül, amelyben örök riválisa, Elekes Csilla is szerepelt.

Mint felidézte, élete legjobb formájában 1992-ben volt, minden mérkőzésen 15-16 gólt dobott, egy bokasérülés miatt mégis lemaradt az aranyéremmel és feljutással végződő B világbajnokságról. Ez sokkal jobban fájt neki, mint a műtét, de nagyon gyorsan felépült: amíg társai a válogatottban szerepeltek, ő gólkirály lett a téli Köfém Kupán. A komolyabb sérülések egyébként egész karrierje során elkerülték.

Az 1994-es Eb-szereplésről elmondta, az ellenfelek nem számítottak rá, hogy a magyarok ilyen jók lesznek, de nagyon jó csapat, jó közösség állt össze. A második meccsükön már kilencgólos hátrányban is voltak a szlovákokkal szemben, de Laurencz utasítására átálltak zavaró védekezésre, amivel döntetlent értek el. Némileg fájlalja, hogy érem nélkül maradtak, de a dánok elleni emlékezetes, hosszabbításos elődöntőben a játékvezetők is ellenük voltak.

Ő lett a világ legjobbja

A következő évben derült ki, hogy a kézilabda-szakírók szavazatai alapján beálló poszton bekerült az év álomcsapatába, azt pedig a 1995-ös magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokság kellős közepén Laurencztől tudta meg, hogy a világ legjobb játékosának választották. Örömét csak némileg árnyékolta be, hogy a kapitány a következő meccsen éppen ezért nem küldte pályára, mondván, a kezdés előtt adják át neki a díjat és ez elterelné a figyelmét a játékról.

A torna kapcsán felidézte: leírhatatlan volt a hangulat Győrben, a budapesti Körcsarnokban és a bécsújhelyi döntőben is, márpedig őt egész pályafutása során feldobta és motiválta, ha teltházas csarnokban, sok szurkoló előtt játszhatott.

Végül a hazai sikerek sem kerülték el: kétszeres bajnokként, kétszeres Magyar Kupa-győztesként, élvonalbeli gólkirálynőként 1999-ben visszavonult, ezt követően technikai vezetőként, illetve ügyvezetőként tevékenykedett a dunaújvárosi klubnál.

Hiába a számos siker, érem, trófea és különdíj, a 125 válogatott találkozón szerzett 328 gól, karrierje legkedvesebb emlékét az utolsó utáni mérkőzése jelenti számára, 2009-ben ugyanis egy meccs erejéig visszatért a pályára. Az újvárosi csapat súlyos anyagi gondok miatt végveszélybe került, és csak fiatalokkal tudott volna kiállni a Pécs elleni, sorsdöntő meccsre, ezért Oblisz Anita, Gáspár Gabriella, Sirina Irina és Kocsis is reaktiválta magát, Ferling Bernadett pedig a kispadról segítette az együttest. Ugyanolyan fergeteges hangulat fogadta őket a teltházas csarnokban, mint annak idején a KEK-döntőben, és a siker sem maradt el.

Születésnap távol a sportágtól

Kocsis lánya, Sári Barbara tíz góllal a mezőny legeredményesebb játékosa volt, a 22-21-es végeredményt is ő állította be hétméteresből, így már március közepén biztossá vált a bennmaradás. Az ugyancsak beálló poszton szereplő játékos Győrben, Egerben, Békéscsabán, az MTK-nál, illetve Svájcban is kézilabdázott, jelenleg a legjobb szlovák csapatot, a Dunaszerdahelyt erősíti, idén nyáron viszont 35 évesen visszavonul.

A büszke édesanya nagyjából 15 éve eltávolodott a sportágtól, a kereskedelemben helyezkedett el és ott dolgozik manapság is, immár újra a szülővárosában, Győrben. Vanyus Attila hívására mellékállásban visszatérhetett volna a kézilabdába, foglalkozhatott volna fiatalokkal, ám ez az idejébe nem fér bele, főállásban végezhető feladattal pedig eddig még nem találták meg.

Pályafutása befejezése után megszületett "a második csoda az életemben", vagyis a fia, Sári Roland Benni, aki az amerikaifutball bűvöletében él, hiszen művelője és szerelmese is egyben.

„A szerencse kísért az egész utamon" - foglalta össze röviden pályafutása egyik legfontosabb alkotóelemét.

• Kocsis Erzsébet
  Született: Győr, 1965. március 11.
  Sportága: kézilabda
  Posztja: beálló
  Klubjai: Győri Textiles, Győri Richards (1975-1989), Dunaferr SE (1989-1999 és 2009), Kiskőrösi KC (1999-2000)
  Legfőbb sikerei: olimpiai bronzérmes (1996), világbajnoki ezüstérmes (1995), Európa-bajnoki negyedik (1994), Bajnokok Ligája-győztes (1999), EHF Kupa-győztes (1998), KEK-győztes (1995), Klubcsapatok Európa-bajnoksága-győztes (1999), kétszeres bajnok (1998, 1999), kétszeres Magyar Kupa-győztes (1998, 1999), ötszörös világválogatott (1998)
  Válogatottság: 125 mérkőzés, 328 gól (1986 és 1997 között)
  Egyéni díjai: a világ legjobb női kézilabdázója (1995), az Európa-bajnokság legjobb játékosa (1994), az év legjobb kézilabdázója Magyarországon (1992, 1994), a KEK gólkirálynője (1994/95), a magyar bajnokság gólkirálynője (1993)