A világpolgár - Kubala László öröksége Barcelonában

Ha utazunk egy külföldi nagyvárosba, mindig beleásom magam abba, hogy a helynek vannak-e magyar vonatkozásai. Nos, Barcelona esetében három labdarúgó is adja magát: Kocsis, Czibor és Kubala László felejthetetlen alakja a gránátvörös-kékeknek. Ameddig itthon az Aranycsapat két legendája, Kocsis és Czibor jóval ismertebb, addig a katalán fővárosban egyértelműen Kubalát övezi a legnagyobb tisztelet. Utcát neveztek el róla, a Camp Nou stadion előtt pedig a mai napig ő az egyedüli Barca-játékos – Maradona, Cruyff és Messi városában... –, akinek életnagyságú szobra fogadja az ide zarándokló szurkolókat.

Kubala László barcelonai öröksége

A téma aktuális, a Camp Nout épp 105 ezresre bővítik, azt az arénát, amelyet a korabeli visszaemlékezések szerint Kubala és társai miatt emeltek az ötvenes évek végén. Már-már kultúrtörténeti, színes érdekesség, hogy nem csupán Kubala góljai – 329 tétmérkőzésen 356 alkalommal talált az ellenfelek hálójába a Barca színeiben – vonzották a nézőket a katalán fővárosban; a sármos magyar miatt a katalán nők ekkor kezdtek tömegesen érdeklődni a foci iránt. 
Kubala László több interjúban is „világpolgárnak” vallotta magát, de a gyökereit soha nem feledte el a XX. század zivatarában. Nemcsak Kocsis és Czibor útját támogatta Barcelonába, a későbbi nagy ellenfél, Puskás letelepedését is segítette Spanyolországban. Talán nem véletlenül: ő már csak tudta, milyen egyetlen táskával új életet kezdeni.

Amikor ezeket a klasszikus történeteket olvastam egy barcelonai kávézóban, elmerengtem azon, hogy Kubalával, vagyis hat világklasszis csatárral vajon nyertünk volna-e ’54-ben. Ez játéknak remek volt, miközben a valóságnak is akadnak pozitív részei. Az elbukott világbajnoki döntő után történtek ugyanis az első utcai zavargások a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában.