Halálos tragédiák és súlyos sérülések a korabeli futballpályákon

A múlt század elejének labdarúgása alig hasonlíthatott a sportág mostani arcára. A pályák, a körülmények, a játékosok felszerelése, valamint a játék menete, taktikája is kezdetlegesebb volt napjaink futballjánál. Ebből következően sokkal nagyobb lehetett a sérülés veszély - nyilván az orvostudomány is fejletlenebb volt, mint manapság - és a súlyos esetek mellett sajnos halálos tragédiákat is feljegyeztek a korabeli krónikák. Ezekből gyűjtöttünk csokorba néhányat. 

Eszméletlenül a kórházba

„Már előzőleg nagy érdeklődés mutatkozott a vasárnapi labdarúgó mérkőzés iránt, melyen az ország legjobb bajnoki csapatával, az Újpesti Torna Egylettel vette fel a versenyt a győri Egyetértés football csapata” – írta a Győri Friss Újság 1906. július 24-én a két nappal korábbi meccsről.

A második félidőben történt egy sajnálatos esemény, ami beárnyékolta a találkozó hangulatát mind a játéktéren, mind pedig a lelátón. Az ETO játékosa, Ambrovits Lajos ugyanis súlyos balesetet szenvedett.

„Egyik újpesti játékos a mérkőzés hevében labda helyett a vele szembe szaladó Ambrovitsot rúgta meg oly súlyosan, hogy elájult és eszméletén kívül szállították el a pályáról. Orvos a játszótéren nem volt s ezért bevitték a waggongyári betegszobába, hol Leszlauer Lipót dr. majd Weisz Samu dr. kerületi orvosok részesítették az elsősegélyben. Az orvosok megállapították, hogy Ambrovits az erős rúgás következtében choquet-ot kapott, mely a gyomor és a mellüreget elválasztó diafragma megrázása következtében állott elő. Belső sérülés nem történt, s így a balesetnek nem lesz súlyosabb következménye. Nem tudjuk elég keményen megróni azt a megbocsáthatatlan könnyedséget, hogy orvos nélkül tartanak mérkőzéseket. Ha az egylet nem gondoskodik róla, kötelessége a rendőrségnek közbe lépni s kötelezőleg kimondani, hogy labdarúgó mérkőzést orvos nélkül nem engedélyez. Ennyi óvóintézkedést megkövetelhetnek a játszók. Nemsokára Ambrovits szerencsétlensége után ugyancsak egy újpesti játékos úgy rúgta meg Sax győri játékost a térdén, hogy ki kellett állania a küzdelemből.”

Halálos fejes Pápán

A football-sport áldozata - ezzel a címmel írt a Pápai Napló, 1919. október 2-án. „A pápai Football Club és a csóti Move Football Club vasárnap délután mérkőzést rendezett a vásártéri pályán. A verseny alkalmával halálos baleset történt. A pápaiak csapatában játszó Weiller József III. éves orvostanhallgató a nagy erővel repülő labdát ki akarta fejelni, miközben az olyan súllyal ütődött halántékához, hogy agyában érpattanást okozott. A fiatal ember megtántorodott, lefeküdt a fűre, hol eszméletét csakhamar elvesztette, s másnap délelőtt anélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna, kiszenvedett. A rendőrorvosi vizsgálat, melyet dr. Weltner Sándor t. orvos teljesített, megállapította, hogy a szerencsétlenül járt footballista külső sérülést nem szenvedett, halálát agyvérzés okozta. A szép reményekre jogosító, szelíd lelkű fiatalembernek tragikus halála széles körben mély részvétet keltett. Temetése kedden délután volt nagy részvét mellett.” A Pápai Napló cikkében levonta az eset tanulságát is. „Amidőn a szomorú esetről e helyen mi is részvéttel emlékezünk meg, nem hallgathatjuk el egy megjegyzésünket. Ez a halálos baleset ugyanolyan jellegű volt, ami a legrendesebb játék mellett is bekövetkezhetik, de viszont akárhány esetben — így a legutóbbi mérkőzésnél is — a játék olyan eldurvulását, hogy ne mondjuk elfajulását lehet tapasztalni, ami bármikor a játékosok testi épsége tekintetéből is súlyos következményekkel járhat. Nemcsak e miatt, de a sport nemesebb hivatása szempontjából is olyan hangnemet, játékmodort kell alkalmazni, ami a sport nyújtotta élvezetet nem rontja, de elősegíti.”

Lábtörésből tragikus vérmérgezés

„Lábát törte footballozás közben” Friedbauer József, az ETO játékosa az ETO II-GyAC II (1:1) mérkőzésen 1920. április 4-én. Egymásba kulcsolódott lábbal esett el és eltört a lábszárcsontja. A vagongyári csapatban az ifiben és első csapatban is szerepelt. A Reggel közlése szerint 1918 augusztusában az ETO-DAC-válogatott és FTC-Hungária SE-válogatott ifi mérkőzésen az előbbi csapatban Friedbauer tartalék, majd később a neve megtalálható volt az első csapat összeállításában is.

A Győri Hírlap 1920. április 9-én írta: A football halottja. Megírtuk, hogy Friedbauer József waggongyári tisztviselőt, az ETO játékosát a vasárnap délutáni mérkőzésen, melyen az ETO és GyAC csapatai állottak szemben, súlyos baleset érte. Lábai összekulcsolódtak, eközben elesett és lábszárcsonttörést szenvedett. Friedbauert a közkórházban a leggondosabb ápolásban részesítették, de megmenteni az életnek nem lehetett, mert a szerencsétlen fiatalember vérmérgezést kapott és irtózatos fájdalmak után ma reggel nyolc órakor meghalt. Temetése, melyről a Chevra Kadisa gondoskodik, holnap történik az izr. temető halottasházából.”

Egy nappal később pedig a temetéséről tudósítottak: „Ma délután temették el Friedbauer Józsefet, az Egyetértés oly tragikusan elhunyt labdarúgóját. A temetésen az összes sportegyesületek képviseltették magukat. A koporsót az Egyetértés játékosai vitték a sírhoz. Dr. Schwarcz Mór főrabbi megindító beszédet mondott.”

Májrepedés után edzésben

Szigeti Jenő, az ETO második csapatának hátvédje az MTE elleni húsvéthétfői barátságos mérkőzésen oly súlyosan megsérült, hogy felépüléséhez kevés a remény – írta a Dunántúli Sport Újság 1925. április 27-én.

Az esetből szerencsére nem lett tragédia, mert a játékos négy hónappal később visszatérhetett a pályára is. Sporthírlap, 1925. szeptember 3.: „Hirek az ETO-bóI. Szigethy, az ETO jó képességű játékosa, aki még húsvétkor májrepedést szenvedett, betegségéből felépült és legközelebb már megkezdi tréningjét.”

Hraboszkyra rájárt a rúd

• A Nyugati alszövetség I. osztályában 1932. május 16-án rendezett Győri ETO-II. ker. SC (6:0) mérkőzés rosszul kezdődött a zöld-fehérek számára.
• A 2. percben Hrabovszky I. oly szerencsétlenül csapott össze Juhász Il.-vel, hogy kulcscsontját törte.
• A kiesésével egyszeriben megtört az ETO lendülete. Hrabovszky válláról egy hónap múlva vették le a gipszkötést. Két-három hónapnyi pihenés kihagyást jósoltak a számára.

Mintegy másfél év múltán, 1933. szeptember 10-én a Szombathelyi MÁV elleni bajnoki mérkőzésen (2:2) újra baleset érte gólszerzés közben. Győrben 3000 néző előtt az ETO Csizmadia — Bartha, Csigi — Takács, Hrabovszky II, Raffai — Balogh, Hrabovszky I, Nagy, Kecskeméthy, Czuppon II. összeállításban kezdett. A 15. percben Hrabovszky I. góljával a zöld-fehérek már 2:0-ra vezettek. A sarokról beívelt labdát Nagy kissé oldalra fejelte és a ráfutó Hrabovszky I „lövése hálót ráz.” A hajrában Handler és Hrabovszky I. összecsapott, majd a győri csatár sántikálva ment lefelé a pályáról, mikor a bíró a meccs végét jelezte. Az öltözőben derült ki, hogy szárkapocscsont törést törést szenvedett, taxival vitték be a kórházba. Legközelebb két hónap múlva játszott.

Orrcsontját törte a kapus

A korabeli sajtó szerint durvaságoktól tarkított gyenge nívójú meccset hozott 1932. október 2-án az ETO-DAC (1:2) városi derbi. „A pályát ellepő hatalmas por következtében a sport megcsúfolása volt vasárnap Győrött a DAC-ETO mérkőzés. A szél, vagy a játékosok néha úgy felkavarták a port, hogy a játékot egyáltalán nem lehetett látni s a por leple alatt a játékosok akár agyon is rugdalhatták volna egymást, a szegény bíró nem láthatott semmit. A nagy por áldozatot is követelt. Csizmadia, az ETO kapusa egy kavarodásnál keletkezett nagy porfelhő közepén oly szerencsétlenül vetette el magát, hogy az orrcsontját törte. A győri sport és a győri közönség több figyelmet s nagyobb áldozatkészséget érdemel. Az ETO vezetősége - mert az ETO-pályáról van szó - remélhetőleg okult a vasárnap tapasztaltakon.”

Kemény foci meccs - Tatán megrugdalták a játékvezetőt

Szitáló esőben vonultak ki a csapatok 1934. november 4-én a tatatóvárosi pályára. Az ETO-ban a korszak győri sztár játékosa, Nagy „Zsöle” helyett Kecskeméti volt a középcsatár, „Zsöle” ugyanis fájlalja a lábát. Némely tudósítás szerint Kecskeméti jól játszott, kettőt szerzett az ETO négy góljából.

Az izgalmas mérkőzésen a fekete-fehérek kétszer is megszerezték a vezetést, a jól küzdő győri csapat azonban mindkétszer kiegyenlített, sőt a győzelmet is kiharcolta 4:3 (3:3) arányban.

A mérkőzés után botrányos jelenetek játszódtak le. A közönség súlyosan bántalmazta a győri csapat kísérőit és játékosait, ezen kívül bezúzták a győri gépkocsik ablakait is.

A negyedik gólt szerintük lesállás előzte meg, a mérkőzés végén berontottak a pályára és összevissza verték a határbíráskodó Piczek Sándor ETO-főtitkárt, aki egyben szövetségi tanácstag is. Németh Jenő vezetőbíró szerint őt megrugdalták. A szövetség ezért három hónapra felfüggesztette a TAC pályaválasztói jogát.