Holokauszt világnapja: ETO-sok is az áldozatok között

Az ETO történetében is szerepelnek olyan sportemberek, akik a második világháború idején a holokauszt áldozatai lettek. A holokauszt világnapja alkalmából ebből készítettünk összeállítást.

Holokauszt világnapja – az ETO-s áldozatokra emlékezünk

A zöld-fehérek egykori csatárát, Lőbl (Lányi) Zsigmondot szintén deportálták, de túlélte a haláltábort. E sorok írójának adott utolsó interjújában (Kisalföld, 2004., március 2.) többek között ezeket mondta: „Hat-hét évig futballoztam az ETO-ban, utána jött a második világháború. Előbb elvittek katonának, majd Auschwitzba kerültem, de végül sikerült ép bőrrel megúsznom a borzalmakat. Amerikába 1956-ban jöttem ki, azóta itt élek”. 

A holokauszt áldozatai között - Biczó Zalán győri levéltáros gyűjtése alapján - az ETO-sok közül két vezető és egykori futballista neve szerepel. 

Hoffmann Adolf 1900. szeptember 1-jén állt a győri vagongyár szolgálatába, mint a műhelyosztály főnöke, 1911. március 24-ig dolgozott Győrben, majd az első világháború után tért vissza a városba. Cégvezető-főmérnökként 1921. január 30-án az ETO ügyvezető elnökének választották meg Csiffáry Mátyással együtt. A vagongyár vezérigazgatója 1922-től, 1932-től örökös díszelnöke az ETO-nak. 1944 júniusában Auschwitzba deportálták. 

Áldor Kálmánt 1924-ben és 1926-ban az ETO tiszteletbeli elnökének választották meg.

Müller József  több fővárosi klubban szerepelt, a labdarúgás hőskorában a címeres mezt is felhúzhatta: 1908. május 3-án Bécsben Ausztria ellen lépett pályára a magyar válogatottban. 

Az MTK-ból igazolt az ETO-hoz. 1910. május 28-án írta a Nemzeti Sport, hogy a Győri Egyetértés T. O. részére Müller Józsefet az MTK-ból leigazolták. 1910-től győri vagongyári tisztviselő. A korszak egyik legnevesebb ETO-játékosa gyors jobbhátvéd volt, de játszott a fedezetsorban és jobbszélsőként is.  A Tatabányai SC történetével foglalkozó könyv szerint részt vett a TSC alapításában.

1913-ban az ETO főkapitányának választotta meg a választmány, a zöld-fehérek vidékbajnok csapatának pedig kapitánya volt. Behívták katonának 1914 júliusában, a leszerelése után az ETO közgyűlése 1916-ban és 1917-ben ellenőrnek választotta meg.

Az MLSZ dunántúli kerületének 1921. augusztus 1-jei közgyűlésétől tanácstagja, 1923-tól 1939-ig a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Alszövetség (NYLASZ) főtitkára. Győrből 1944. június 13-án feleségével együtt deportálták.