2025.01.13. 07:45
Darts-vb és Premier League – Ahol valóban üzlet a sport
Angliában tudják, hogyan kell piaci alapon működtetni a sportot. A darts-vb és bármilyen Premier League-meccs erre az ékes bizonyíték.
Múlt héten ért véget a darts-vb, melyet az angol csodagyerek, Luke Littler nyert meg magabiztosan a holland Michael van Gerwen ellen. Volt szerencsém a világbajnokság egyik sessionjén részt venni, és megmondom őszintén, amit ott tapasztaltam, az a magyar sporthoz szokott lelkemnek maga volt a csoda.

Kicsit olyan volt, mintha csodaországban járna az ember. A január 1-jei délutáni negyeddöntőket láttuk élőben az Ally Pallyben. Két szenzációs meccshez volt szerencsénk, az elsőt az angol Chris Dobey nyerte a walesi Gerwyn Price ellenében, a másodikon van Gerwen verte az angol Callan Rydzet. Mindkét találkozó tartogatott izgalmakat, volt esély a kilencnyilasra is, de ez végül elmaradt, de ezt igazából senki nem bánta.
A dartstábla előtt történtekről ennél többet nem szeretnék írni, sokkal érdekesebbnek gondolom a kulisszák mögötti világot. Az Alexandra Palace befogadóképessége a hivatalos adatok szerint a darts-vb-n 3200 néző. A kapukat egy órával az első meccs kezdése előtt nyitották, és gyakorlatilag minden jegytulajdonos már ott állt a bejárat előtt, ennek ellenére zökkenőmentes volt bejutni, pedig motozás és táskák átvilágítása is megelőzte, mielőtt a "mennyország" kapujának átlépését.
Bent aztán az ember csak kapkodta a fejét. Tényleg volt minden, mi szem-szájnak ingere. Az ajándékboltban minden olyat meg lehetett venni, amit a tévéképernyőjén is látunk a nézőkön.
Mi fejre húzható dartstáblát és narancssárga terelőbóját vettünk, de akár Peter Wright "kakastarajára" hajazó parókát is lehetett volna venni. Ezek darabja egyenként 12 font (6000 forint), vagyis nem megfizethetetlen. A mezek azért már borsosabbak, hiszen például Luke Littler dresszéért már 60 fontot (30.000 forint) kellett volna leszurkolni.

Az egyéb vicces pólók 25 és 50 font (12.500 és 25.000 forint) között mozogtak. A kisebb relikviák közül a dartsnyilak tolla 3 font (1500 forint) volt Megvenni azonnal meg lehetett, nem voltak sorok, ugyanis nagyon jól felkészültek a szervezők az esetleges rohamra.
Hasonlóan pozitív dolgokat tapasztaltunk a gasztronómia terén is, mert gyakorlatilag egyből hozzájutottunk a sörhöz vagy az ételhez.
Lehetet venni
- pizzát – a margherita volt 14 font, a többi ötféle 15 font volt
- a hot-dog (sima és vegán) 11 font, sült krumplival 15 font
- a sült krumpli 5 és 8 font között mozgott.
Sokan talán a sörárra kíváncsiak, nos, a legnagyobb kiszerelés – ami nagyjából négy pint – 30-32 font között volt, azaz 15 és 16 ezer forint. A fél pint 4, az 1 pint 7,5–8 fontba került. Aki akart koktélozhatott is, 31,5 fontért, valamivel több mint 15 ezer forintért megtehette. Az üdítők 2,8 és 4,2 font között mozogtak, a legdrágább ebben a kategóriában a "bikás" energiaital volt. Ha valakinek borra szottyant kedve, ugyanolyan áron vehetett, mint amennyibe a sör került.
Mivel a darts-vb fő támogatója egy fogadóiroda, így nem meglepő, hogy több játék is ezzel volt kapcsolatos, és ezeket csak 18 év felett lehetett igénybe venni. Volt egy nagy szerencsekerék, itt azonnal pénzt, ajándékot, vagy 5 font értékű fogadási kupont lehetett nyerni. Ha valaki mégis a 'nem nyert' szeletet forgatta ki, vígaszdíjat azért kapott.

Egyébként a forgatagban járva tényleg csak ide-oda kapkodta a fejét az ember, mert hol kitömött mellű, szőrös lábú, otthonkába öltözött "nők", hol a Hupikék törpikék csapata jött vele szembe, de egy mindenkiben közös volt: egyszerűen nem volt határa a hülyeségnek, és senki nem érezte cikinek, bármilyen jelmezt is húzott magára.
Így lehet jegyet szerezni a darts-vb-re
Belépőhöz jutni nem egyszerű a darts-vb-re. Július végén 3 nap állt rendelkezésre első körben, hogy közvetlenül a szervező PDC-nél (Professional Darts Corporation) – felár nélkül – jegyhez jusson, aki akar. Első nap az éves PDC-TV-előfizetők, második napon a PDC priority tagsággal rendelkezők, harmadik napon bárki vásárolhatott, ha kellő türelemmel rendelkezett. Az éves előfizetés jelenleg 60 font (30 ezer forint), amit összességében megéri kifizetni, mert jelentősen növeli a sikeres tranzakció esélyét. Így sem volt egyszerű tavaly júliusban, mert majdnem négy órába telt, mire bejutottam a regisztrációmmal, addigra viszont eléggé "lerabolták" a jegyeket. A jegyár azon a napon, amikor mi voltunk, 72 font volt. Emlékeim szerint a korábbi napokra, 50-60 font körül már lehetett jegyet venni – nyilván minél közelebb voltunk a végjátékhoz, annál drágább volt –, a döntőre talán 90 fontért lehetett bejutni, vagyis 25 és 45 ezer forint körüli összegért lehet átéli a nem mindennapi élményt.
Együtt örültünk a helyiekkel Eze góljának
Másik sportélményben is volt részem a darts mellett: pár nappal korábban a Crystal Palace–Southampton Premier League-mérkőzést nézhettük meg élőben, melyre az öt jegy – itt másodértékesítésből jutottunk belépőhöz, nem közvetlenül a klubtól – majdnem 490 font, azaz 245 ezer forint volt, darabja tehát nagyjából 50 ezer forint.
Itt is jó órával a kezdés előtt odaértünk a Selhurst Parkhoz, de kellett is ez a 60 plusz perc, hiszen már a hivatalos ajándékboltba sem lehetett egyből bejutni. Gyorsan haladt ugyan a sor, de kicsit várakozni kellett, majd bent a boltban a tülekedésben a legapróbb mütyürün át a mezekig szinte mindent meg lehetet venni – az árak nagyjából hasonlóak voltak, mint a darts-vb-s ajándékpultban. Sőt, a mezt ott helyben feliratoztatni lehetett.

Aki itt végzett, a fan zone-ba mehetett át, ahol a gasztronómiának hódolhatott. Itt egy átlag hamburger plusz sör kombó 7-8 font volt (3500–4000 forint), csomagban kedvezőbben ki lehetett hozni.
Ha megvolt a falatozás is, akkor irány a stadion, a kapuknál a kezdés előtt pár perccel is kígyóztak a sorok, de itt sem volt fennakadás, mert bár ment a meccs, mikor elfoglalhattuk a helyünket a lelátón, semmiről nem maradtunk le.
A mérkőzés elején egyébként a sereghajtó vendégek ráijesztettek hazaiakra, akik aztán fordítottak, és 2–1-re nyertek. Itt is elképesztő és magával ragadó volt a hangulat. Nemcsak a szurkolótábor, szinte minden néző együtt kántálta a szokásos rigmusokat, már ha a kapu felé megindultak a házigazdák, állt fel mindenki a székéből, és ha nem úgy ért véget a támadás, akkor sem a játékosok szidalmazása jött, hanem sokszor kísérte taps még a leggyengébb lövési kísérletet is. A játékvezető azért itt is kapta az ívet egy nem tetsző ítéletnél, de a szurkolók elsősorban tényleg kedvenceik bíztatásával voltak elfoglalva.
Ebből nem is nagyon lehetett kimaradni, mikor a Crystal Palace talán legnagyobb sztárja, az angol válogatott Eberechi Eze belőtte a második – mint később kiderült ez volt a győztes találat – hazai gólt, együtt ugrottunk fel a helyiekkel, akik rá is kezdtek a labdarúgó éltetésére. Ehhez Gala Freed from desire című számát írták át. Hogy mire, azt a cikk végi videóban meg is nézhetik Olvasóink.

A szünetben mindenki a folyó ügyeit intézte, ami a WC-t és a sört jelentette. Itt 6,50 font (3250 forint) volt egy csapolt sör, melyet a lelátóra nem lehetett bevinni. Ha volt negatívum, az a női toalettek hiánya, pontosabban alacsony száma, a család hölgytagjai a második félidőből majdnem negyedórát nem láttak azért, mert ennyit kellett sorba állniuk.
Ettől eltekintve a két sportesemény egyértelműen megmutatta, milyen az, amikor a sport üzleti alapon működik...