2024.12.05. 10:29
Rába ETO – Sushival ünnepelt a győri bajnok
Marczali Vilmos magyar bajnoki címet szerzett a közelmúltban. A Rába ETO Győr SE fiatal dzsúdósa a serdülő országos bajnokságon bizonyult a legjobbnak.
Vilkó – ahogyan mindenki becézi a Rába ETO cselgáncsozóját – még 14 éves sincs, de halmozza az érmeket. Sok szabadideje nincs a tanulás és az edzések mellett, de szeret számítógépen játszani a barátaival. A példaképe az ötszörös olimpiai bajnok francia óriás, Teddy Riner, az ő nyomdokaiba lépne, és a lábméretük már majdnem ugyanakkora.
„Nagyon kemény felkészülésen vagyok túl, de meg lett az eredménye, és boldog vagyok, hogy én léphettem a dobogó legfelső fokára. Azonban nem ez az első ilyen címem
- diák C korosztályban ezüstöt nyertem
- diák B-ben magyar bajnok lettem és diákolimpiai bajnok is
- diák A korosztályban pedig az ob-n bronzéremnek örülhettem.
Ezen kívül nagyon sok érmem van még, anya gyűjti egy tartón, de már lassan újat kell venni.
Heti öt alkalommal edzettünk a mostani versenyre, és a végén leginkább a dobásokat gyakoroltuk, volt olyan tréningem, amin vagy százszor dobtam el csapattársamat” – emlékezett vissza a mögötte hagyott hetekre, hónapokra az elszánt versenyző.
A Rába ETO bajnoka számára az első meccs volt a kulcs
„Ami a versenyt illeti, az első összecsapáson izgultam, de amint megnyertem azt, utána megnyugodtam. Mindig így érzem, ha az elsőt győztesen vívom meg, akkor utána megnyugszom kicsit, és könnyebb felállni a tatamira. Talán a második mérkőzésem volt a legnehezebb, mert erősebb volt az ellenfél, ez volt a leghosszabb meccsem, viszont ezt is ipponnal nyertem, éppen úgy, mint a többit. Volt egy fojtásos győzelmem, erre vagyok a legbüszkébb, az egy elég nehéz technika, de sikerült megcsinálni, így tizenöt másodpercig tartott az utolsó mérkőzésem, lekopogással együtt. Az éremátadás örök emlék marad számomra, és az, amikor a válogatott edző gratulált nekem és azt mondta, hogy hamarosan találkozunk. De ahogy edzőm, Kovács János örült a sikeremnek, az is nagyon jó érzés volt. Anyukámmal és az edzőmmel ünnepeltem a győzelmet. Elmentünk sushit enni, mivel megígérték, hogyha megnyerem az ob-t elvisznek egy étterembe, ahol annyit ehetek, amennyit csak tudok” – fogalmazott Vilkó a Cegléden történtekről.
„Különös álmom az olimpiai bajnoki cím cél, de már kijutni is nagyon jó lenne. Boldog vagyok, hogy bekerültem a serdülő válogatottba és nemzetközi versenyeken is tudok majd indulni, ez nagy lépcsőfok számomra. A következő évben másodéves serdülő leszek, és ebben a korosztályban is sok versenyt szeretnék nyerni, főleg az ob-t és a diákolimpiát. Meg fogom szerezni a kék övet, valamint a válogatottal is szeretnék edzeni. Nyilván mindenben, de úgy érzem, leginkább a földharcban kellene még fejlődnöm” – zárta gondolatait a sportoló.
„Nagyon büszke vagyok rá ismét. Minden tisztelem az övé, amiért ennyire céltudatos, törekvő és kitartó. Sok felnőtt is megirigyelhetné ebben, pedig még 14 éves sincs. Nem semmi heti ötször edzésre menni, versenyre készülni, súlyt felszedni vagy leadni és küzdeni a céljaiért. Négyévesen írattuk be őt ukidóra Kovács Jánoshoz, majd jött a Jukido, aztán pedig az igazi dzsúdó. Amint megtanult számolni, kiszámolta, melyik évben tud először olimpián részt venni, és hány olimpiai ciklusa lesz, mielőtt kiöregszik és edző lesz. Ebből a célból azóta sem engedett és szépen menetel felé fantasztikus edzői háttérrel, akik nem csak a technikára, a lelkére is figyelnek. Mindenben támogatni fogom, ami ahhoz kell, hogy elérje a vágyait. Valamennyi mérkőzése számomra olyan izgalom, mintha az olimpiai döntő lenne” – ezt az édesanya, Marczali Nikolett mondta végezetül.
