ETO - Elhunyt Szániel János, a klub magyar bajnok labdarúgója és legendás elnöke

Szániel János, az ETO volt játékosa, majd elnöke, 1942. március 15-én Veszprémben született. 

Pályafutása játékosként: Veszprémi Vasas, Csepel, Győri Vasas ETO. NB I: bajnok 1963 ősz, bronzérmes 1967. MNK-győztes: 1965, 1966, 1967. MNK-ezüstérmes: 1964. BEK-elődöntős 1965.

Vezetőként: Rába ETO ügyvezető elnöke (1973–1990). Magyar Olimpiai Bizottság tagja, MLSZ alelnöke, MLSZ elnökségi tagja, az NB I-es Liga elnöke, a Magyar Labdarúgó Liga versenybizottság tagja.

„Szinte beleszülettem a futballba. Veszprémben a város szélén laktunk, s ez a játék volt az egyetlen szórakozásunk. Sokszor a magunk által készített rongylabdával fociztunk reggeltől estig. Később leigazolt a Veszprémi Vasas, és még nem voltam tizenhat éves, amikor bekerültem az első csapatba. Mivel akkor még nem volt személyi igazolványom, anyakönyvi kivonattal kellett igazolnom magam. A megyei bajnokságban és az NB III-ban szerepeltünk. Veszprémből kerültem be előbb a megyei, majd az országos ifjúsági válogatottba. Hoffer Józsi bácsi ifi szövetségi kapitány és Kapocsi Sándor edző figyelt fel rám. Már akkor hívtak a győri vezetők, de mielőtt dönthettem volna, helyettem megtette Sanyi bácsi és átigazoltak a Csepelbe. Előtte évben bajnokságot nyert a szigeti gárda, ám amikor én odakerültem, tizenhárom játékost elküldtek és szinte csak fiatalokra építették a csapatot. Ki is estünk az NB I-ből. Emlékszem, abban az évben Győrben 4:1-re nyertünk az ETO ellen és nekem jól ment a játék. Talán ennek köszönhető, hogy megint hívtak a klub vezetői. Sajnos sérülten kerültem ide 1962 nyarán és sokáig nem is tudtam edzeni” - vallotta magáról a 60+1 legenda című könyvben.

A gyógyulás időszaka után 1963-ban kapott jelentősebb szerepet és mindjárt bajnokcsapat tagja lehetett. Orbán Árpád sérülése után ő játszott középhátvédet. „Váltakozó sikerrel 1969-ig viseltem a zöld-fehér mezt. Többször szenvedtem súlyos sérülést, huszonhat évesen például elszakadt az Achilles-ínam, s az orvosok tanácsára kénytelen voltam befekezni az aktív játékot. Panaszra azért nem lehet okom, hiszen a BEK-ben és a KEK-ben csodálatos kupameccseknek lehettem részese és abban az időben a magyar bajnokságban és az MNK-ban is jól ment a csapatnak. Bajnoki meccsen csak egy gólt értem el, 6:1-re vertük a Honvédot. A beadásnál lecsúszott a lábamról a labda és beakadt a sarokba... A legkellemetlenebb ellenfelem az újpesti Zámbó Sanyi volt, aki ördöngősen cselezett és nagyon nehezen lehetett fogni.”

Tizenhét éven át volt az ETO elnöke

Még a pályafutása alatt elvégezte a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, előbb a vagongyárban dolgozott, majd 1973. március 1-jén megválasztották a Rába ETO ügyvezető elnökének. Tizenhét éven át töltötte be ezt a tisztséget, ez alatt az idő alatt kétszer nyert bajnokságot a labdarúgó-, háromszor a férfi kézilabdacsapat, sőt, Joósz Attiláék elhódították az IHF-kupát is. Mindkét gárda megnyerte az MNK-t.

„Amikor 1990-ben pályázatot írtak ki az ETO sportmenedzseri tisztére, már nem akartam indulni. Pályát módosítottam, azóta a biztosító szakmában dolgoztam. Hozzám tartozott például a labdarúgók játékengedélye utáni biztosítás is. Sokáig tagja voltam az MLSZ elnökségének, a liga szakmai, majd verseny bizottságának. A televízióban minden meccset megnézek, és amikor időm engedi, kint vagyok a győri stadionban” - mesélte annak idején.

Nyugodjék békében!