A győri DAC játékosaként a magyar ifiválogatottban

Karikó Ervin Sándor az egyetlen, aki a győri DAC labdarúgójaként helyet kapott a magyar ifjúsági válogatottban. A villámgyors balszélső Komáromban született 1936. április 26-án. A fellelhető adatok alapján 1950-ben, 14 éves korában kapta az első igazolását a Győri Vasasnál (vagyis az ETO-nál). Egykori játékostársa, a régóta Belgiumban élő menedzser, Bognár György is úgy emlékszik, Lebóval – ezt volt Karikó beceneve – annak idején az ifiben fociztak együtt a vagongyári klubnál. 

A csatár nevét 1953-ban, 17 évesen már a győri kék-fehérek összeállításában találjuk, akkor mutatkozott be a Vasutas NB II-es csapatában. A győri közgazdasági technikumba járt, a foci mellett a városi középiskoláknak kiírt bajnokságot megnyert asztaliteniszcsapat tagja volt. 
„Mindig akadtak tehetséges fiataljaink, akik még az országos elismertséget is ki tudták vívni maguknak. A legkiemelkedőbb volt ezek közül Karikó Ervin, aki a Lokomotiv SE-ben kezdett el focizni. 1953-ban bekerült a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatottba és részt vett a Nyugat-Németországban megrendezett nemzetközi tornán” – volt olvasható az iskola történetében. 
A magyar ifiválogatottban 1954. április 11-én Düsseldorfban szerepelt először, az UEFA-tornán két gólt szerzett az Anglia ellen 3:1-re megnyert mérkőzésen. „A támadósor legjobbja az örökmozgó Karikó volt, akinek minden megmozdulása veszélyt jelentett az angol kapura” – írta a Népsport. Később játszott az NSZK ellen 2:0-ra veszítő csapatban is. A magyarok nem jutottak tovább a csoportjukból. 
1954 ősze, Magyarország ifjúsági válogatottja—Ausztria ifjúsági válogatottja 4:2 (3:0). Népstadion, 60.000 néző. Vezette: Román (Ausztria). 
A magyar csapat összeállítása ez volt: Várhidi — Vékony, Szimcsák, Nagymáté — Karácsonyi, Ilku II — Jagodics, Borsos, Tichy, Kovács, Karikó. 
„Karikót időnként nem tudta tartani hátvédje.” 

A DAC csapatából a Bp. Törekvésbe igazolt

Az 1955 tavaszán Olaszországban megrendezett FIFA nemzetközi tornán balszélsőként szerepelt a csoportgyőztes magyar együttesben. Ekkor még a győri vasutasok játékosa volt, 1956-ban igazolt át a Bp. Törekvésbe, a magyar forradalom után pedig Kanadába emigrált. Leszerződött a Toronto Hungariába, majd két év múlva csatlakozott a mexikói Oro de Jaliscóhoz. Rövid ideig varázsolt a guadalajarai székhelyű klubban, aztán visszatért Torontóba. Az 1960-as szezont a Hamilton Hungaria Clubban töltötte. 
Utána újra Európába költözött, Belgiumba a Standard Liège együtteséhez igazolt. A csapat edzője a magyar Kalocsai Géza volt, egyik sztárjátékosa pedig Sztáni István, akivel Karikó együtt volt magyar ifiválogatott. A volt győri játékos a tartalékok kenyerét ette a Standardnál. Ezért érthető volt a távozása, az 1963/64-es szezonban már Svájcban a Cantonal Neuchatelben futballozott, ahol 5 meccsen játszott, 1 gólt lőtt, a klub az utolsó helyen végzett a bajnokságban. A következő két idényben a Spora Luxembourg játékosa volt. A klub mind a két évben megnyerte a luxemburgi kupát, így indulhatott az európai kupaporondon. 
A magyar játékos egyetlen mérkőzést játszott a KEK-ben, a Magdeburg ellen lépett pályára 1965. október 13-án – az odavágót 1:0-ra nyerték a keletnémetek. Hazai pályán a Stade Municipalban rendezték a visszavágót, az SC Magdeburg a francia Pierre Schwinte játékvezetése mellett újfent győzött (2:0), így ők jutottak tovább. 
Játékos-pályafutása befejeztével Karikó Ervin Luxemburgban maradt.