Nagy Patrik kétszáz bajnokin játszott Gyirmóton

Nagy Patrik négyévesen az ETO-nál kezdte pályafutását, majd alig 14 esztendősen az osztrák Rapid Wienhez szerződött. Ígéretes pályafutást jósoltak neki a szakemberek, s lépegetett is előre az úgynevezett „szamárlétrán” a sógoroknál. Öt évig futballozott az akkor legjobbnak számító, bajnok és Bajnokok Ligája-résztvevő osztrák gárdában. Eljutott egészen a Rapid második csapatáig, ahol több mint tíz bajnoki mérkőzésen lépett pályára. A klub első számú együttesében viszont csak felkészülési mérkőzéseken jutott szerephez, így aztán előbb kölcsönjátékosként, majd végleg hazatért. Játszott több fővárosi csapatban, a Ferencváros, az Újpest és a Vasas színeiben, de megfordult Kecskeméten, Szombathelyen és Sopronban is. Tizenkét év vándorlás után, 2017-ben nagy reményekkel tért igazán haza, s kezdte el a felkészülést a Gyirmót csapatában. A ma már 32 esztendős középpályás nemrég játszotta kétszázadik bajnoki mérkőzését a kék-sárgáknál, melyek során 46 alkalommal saját gólnak is örülhetett. 

– Nem akármilyen teljesítmény manapság egy klubban kétszáz bajnokin pályára lépni. Mit jelent önnek a Gyirmót? 

– Fontos mérföldkő volt az életemben, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a klubhoz tudtam igazolni. Természetesen nagyon büszke vagyok rá, hogy hat év alatt ennyi bajnokin szerepelhettem Gyirmóton. Az MTK-meccs előtt páran a csapatból még fel is köszöntöttek, ami nagyon jólesett, bevallom, meghatott. Nyilván először az is fontos volt, hogy itthon lehetek Győrben, de nagyon hamar megszerettem a klubot, ami mára, s ez nem túlzás, a második családommá vált. Nagyon jó a kapcsolatom a vezetőkkel, társakkal, masszőrökkel, s szinte mindenkivel. 

– Hat év alatt jó és kicsit rosszabb időszakot is átélhetett a kék-sárgáknál. 

– Egyértelműen a legszebb emlék az élvonalbeli feljutáshoz kapcsolódik. Olyan csapatunk volt akkor, amelynek nagyon jó volt a tagjának lenni, s jó volt együtt focizni. Bravúr volt a feljutás, s nagyszerű volt az NB I-ben játszani. Emlékezetes idény volt, amikor harmadikok lettünk az NB II-ben. Eredményes támadófutballt játszottunk, sok gólt szereztünk, félévkor még vezettük a tabellát, de sajnos akkor még elúszott a feljutás. Csalódást jelentett a legutóbbi idény, hiszen egyértelmű cél volt a feljutás, amire végül nem maradt reális esélyünk. Két nálunk erősebb csapat végzett az élen, bravúrra lett volna szükség, a bronzérem talán nem lett volna csalódás.

– Hogyan tovább? Úgy tudjuk, ahogy a vezetőedzőnek, önnek is lejár a szerződése. Csertői Auréltól azóta elköszöntek a vezetők. 

– Jó lenne maradni, de nem tudom, mi lesz. Harminckét évesen érzek még magamban erőt és ambíciót. Fiatal koromban ennél is többre vágytam, s talán többre is vihettem volna, de összességében elégedett vagyok. Szeretnék még nagyon sokáig futballozni.