Pirk János súlyemelő olimpikon versenyzőt is kinevelt

A Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány és Győr önkormányzata a közelmúltban köszöntötte Győr legeredményesebb sportolóit. Régóta hagyomány, hogy ezen ünnepségen adják át a Győr Sportjáért Életműdíjat, melyet idén Pirk János, a győri súlyemelés megalapítója vehetett át. Vele beszélgettünk.

Szabó Gábor

Pirk János a súlyemelésért végzett munkájáért vehette át a Győr Sportjáért Életműdíjat.

Fotó: Csapó Balázs

Pirk János 1946-ban született Győrben, 1964-ben érettségizett a Bercsényi-gimnáziumban, ahol Tóth Béla testnevelőnél atlétikában, labdajátékokban és szertornában is jeleskedett.

„Annyi mindenre megtanított, hogy ennek hatására, és Tóth Béla személye miatt is, úgy döntöttem, én is tanár leszek. A pécsi tanárképző után Ajkára kerültem, az ottani szakmunkásképző intézet tornatermében megláttam a versenysúlyzót, nyomban felcsillant a szemem. Elkezdtünk edzeni tíz diákkal, autodidakta módon képeztem magamat, a gyerekeket, de két év múlva az ifjúsági ob-n már volt egy ezüstérmes versenyzőm” – kezdte Pirk János.

Rövidesen Sopronba vezetett a testnevelő edző útja, ott is próbálkozott a sportág meghonosításával, de nem járt sikerrel, pedig részletre vásárolt súlyzókészletét erre az állomáshelyére is vitte magával. Győrbe 1973-ban került vissza, előbb a gyárvárosi, majd a gyakorlóiskolában oktatta tanítványait a súlyemelésre is. Az ETO megkeresése után 1974. szeptember 15-én Karácsony Ádámmal együtt megalakították a zöld-fehér klub súlyemelő-szakosztályát.

„Két pár cipővel és két súlyzóval indultak az első emelések, de az ETO sokat segített, Karácsony Ádám pedig minden felszerelést előteremtett.

Olyan helyzetben voltak a versenyzőink, hogy az aranyjelvényesek például 1500 forint kalóriapénzt kaptak havonta, ami nem volt egy rossz fizetés. Nagyon erős ellenfelekkel kellett megküzdenünk, több mint száz szakosztály volt akkoriban az országban, olyan edzőkkel, mint Benedek János, Tóth Géza vagy az olimpiai bajnok Baczakó Péter” – mesélte Pirk János, akinek legjobb versenyzői ezekben az időkben Molnár Béla és Keserű Péter voltak. Előbbi serdülő 64 kg-ban 125,5 kg-mal országos csúcsot lökött, amit még a rivális szombathelyiek edzője, Tóth Géza is megünnepelt: ölbe vette a győri súlyemelőt, és úgy futotta körbe vele a dobogót. Keserű később az ETO első felnőtt I. osztályú versenyzője lett.

Pirk János egy időre szakított a súlyemeléssel, az evezősök erőnléti edzőjeként dolgozott, 1990-ben aztán a Pálffy-iskola testnevelőjeként visszatért a súlyemeléshez. Iskolájában megalakította a Keri DSK-t, délutánonként heti három alkalommal újabb fiatalokkal kedveltette meg a sportágat. Tanítványai sorra szerezték az érmeket az országos diákolimpiákon, korosztályos bajnokságokon.

Hat évvel később, 1996-ban beolvadtak a győri Rekard SE szakosztályába, helyileg viszont maradtak a Pálffyban, ahol 2000-ben új edzőterem épült.

„Jöttek is az eredmények szépen, a lányok is jeleskedtek, diákolimpián, ob-n, egyetemi-főiskolás ob-n nyertek aranyakat. Közülük Horváth Dóra Németországban is szerepelt, Mukics Katalin és Zámbó Kinga ob-n diadalmaskodott. A fiúk közül Nagy Péter emelkedett ki, őt 2005-ben nagy szívfájdalommal engedtem el Szegedre, de muszáj volt. Azóta tizennyolcszoros bajnok, járt három olimpián, legjobb eredménye egy hetedik hely volt. Jogászként végzett, így jutott el ilyen magasságokba. A másik versenyzőm, Dani Gábor többször volt dobogós ob-ken, ő sem maradt Győrben, Soroksárra igazolt. Szóval van mire visszaemlékeznem és van mire büszkének lennem” – mondta Pirk János, aki mastersversenyeken maga is elindult, egyszer arany-, ötször ezüstérmet szerzett. A népszerű edző 2004-ben agyvérzést kapott, de szerencsére már jól van, egyedül a szemével akad egy kis gondja.

„Jelenleg élem a nyugdíjasok életét, két lányom, három unokám van, ezúton is köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem álltak, kitartottak, nélkülük nem érhettem volna ezeket az eredményeket”

– mondta végezetül Pirk János.