Madarász érettebb játékosként tért vissza Gyirmótra

– Sokakat meglepett, amikor eligazolt Gyirmótról, megérte a váltás? – kérdeztük a korábbi gyirmóti közönségkedvenc Madarász Márkot.

– Nyilván vonzó volt az élvonalbeli szereplés, hogy maradhattam az NB I-ben, még ha nem is játszhattam mindig az első osztályban a távozásomat követően. A Puskásban nem úgy jött össze minden, ahogy gondoltam, inkább az NB III-as csapatnál számoltak velem. Aztán fél évre kölcsönbe Zalaegerszegre kerültem, ahol úgy érzem, jól ment a játék, de a második félévet már az ETO-ban töltöttem. Azért volt ez jó időszak, mert sok időt a pályán lehettem. Aztán két évre Csákvárra igazoltam, ahol az első évben negyedikek lettünk, de a második idény, talán a nagyobb várakozás miatt, a csapatnak már nem sikerült annyira, a tizenhetedik helyen fejeztük be a bajnokságot. Nekem egyébként az egyik legjobb évem volt, tizennégy gólt rúgtam az idényben. Talán épp emiatt is talált meg ismét Pintér Attila, és hívott Mezőkövesdre az NB I-be. Ezúttal több lehetőséget kaptam, de az edzőváltás és két komolyabb sérülés, a több hónapos kihagyás nem tett jót a kar­rieremnek.

– Hogyan került képbe, hogy „hazaigazol”? 

– Már korábban szó volt arról, hogy visszajövök Gyirmótra, de akkor még nem úgy alakultak a dolgok. Aztán amikor idén is megkerestek, arra gondoltam, sokat kaptam az egyesülettől, sokat köszönhetek a klubnak, amelynek most visszaadhatok valamennyit. 

– Mennyit változott a játéka az elmúlt több mint öt év alatt? 

– Úgy érzem, érettebb, univerzálisabb futballista lettem, s míg korábban inkább csak a középpálya középső részén játszottam, most már a pálya szélén is számolhatnak velem. Sőt, volt, hogy védő is voltam, igaz, tisztában vagyok vele, nem az az igazi posztom. 

– Milyen volt újra a gyirmóti öltözőbe lépni, akadnak még olyan társak, akikkel együtt futballozott? 

– Olyan volt, mintha el sem mentem volna. A fiúk egyből befogadtak, a beilleszkedéssel nem volt probléma. Akadnak még, akikkel együtt játszottunk Gyirmóton: Szegi Vince, Rusák Edvárd, Lázár Patrik és Simon Andris is a csapattársam volt. A korosztályos válogatottban együtt fociztunk Polgár Kristóffal és Medgyes Zoltánnal. De ellenfélként szinte mindenkivel találkoztam a pályán. 

– Az első idei bajnokin máris a kezdőbe jelölte Csertői Aurél. 

– Örültem is neki, s próbáltam meghálálni a bizalmat, annak ellenére, hogy fél év óta a Dorog elleni volt az első tétmeccsem. Sajnos kihagytam egy nagy ziccert, jobban is rúghattam volna kapura, s akkor biztos másként alakul a meccs. De most már nem foglalkozunk azzal a bajnokival, a következőre koncentrálunk, mert Békéscsabáról el szeretnénk hozni mind a három pontot. 

– Korábban azt mondta, élvonalba jutna a Gyirmóttal. Ez a mostani idényre vonatkozott? 

– Tisztában vagyunk azzal, hogy komoly a lemaradásunk, de sok van még a szezonból hátra, fordulhat a kocka. Amíg van esély a feljutásra, küzdeni fogunk. Mi biztos, hogy nem adjuk fel.