Hatvanhat éves, de még öt évig focizna

A szerénységéről ismert, halk szavú játékos Csornán látta meg a napvilágot, s a festői szépségű Hanságligetről négy fiútestvér legidősebbjeként indult a foci hódító világába. A labdarúgás meghatározta egész életét, fiatalon az országosan ismert és elismert regionális bajnok Soproni Fáklyában kezdte pályafutását. Ez idő tájt a Kempelen Farkas Gépipari Technikumban tanult, ahol a legendás tanár-edző, Ferling József fedezte fel. 

A mai napig is nagy népszerűségnek örvendő testnevelő, az SVSE 1961-es gólkirálya a napokban – február 6-án – tölti be 91. életévét. A Soproni Fáklyától a köztiszteletben álló egykori FIFA-játékvezető, Emsberger Gyula egy garnitúra szerelésért vásárolta ki a Tatabányai Bányász részére. Az idő tájt harmadik soproniként – Csapó Károly és Udvardi András mellett – lett a Bányász játékosa. Fiatalon az NB-s ifiben, majd az NB I-es tartalékban játszott. Időközben bevonult katonának a Tatai Rákóczi NB III-as csapatába, ahol Gunyhó Ferenc mester kezei közt fejlődött tovább. A katonaság alatt hétről hétre jobb teljesítményt nyújtott, aminek az lett a vége, hogy a nagy múltú, patinás Budapesti Honvéd együttesében találta magát. Előbb Tajti József kezei alatt formálódott, majd idővel a veretes Gujdár, Paróczai, Nagy Antal, a csornai Kocsis István, Varga, Pál, Pintér, Póczik, Bodonyi, Weimper, Kozma fémjelezte keretben találta magát. 

„Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy az ország egyik legelitebb együttesének mezét is felhúzhattam” – kezdte Fábián (korábban Furkó) Sándor. 

„Az még nagyobb öröm volt, hogy öt alkalommal befértem ebbe a veretes csapatba, és így 1979-ben magyar bajnok csapat tagja lehettem. Ezt követően az NB II-es SZEOL AK igazolt le, s a következő évben, az 1980–81-es idényben bajnokok lettünk és feljutottunk az élvonalba. Nyolc év után igazoltam az NB III-as Soproni SE-hez, ahol Bucsi Gellért edző jól összekovácsolt együttest formált. Ismét bajnokegyüttes tagja lehettem, felkerültünk az NB II-be, ahol Keszei Ferenc időszaka következett. Az osztrák profiéletet is kipróbáltam. Hét évig fociztam a sógoroknál, ahol a Neufeld SE, a Pottendorf együtteseivel ismét aranyérmes lettem. Ez­­után fejeztem be ifjúkori pályafutásom, majd Klement Tibor, s a Matáv SC hívó szavára az egyesület technikai vezetői munkakörét láttam el, közben középfokú edzőit végeztem. Az aktív foci az életem, nagyon motivál, nélküle nem tudnék létezni. Egészséges vagyok, gyógyszert nem szedek, nincs súlyfeleslegem, és ha a Jóisten engedi, még négy-öt évet pályán szeretnék maradni. 

Nyugdíjasként jelenleg is dolgozom játékos-edzőként egy igazi nagy családban, az SC Sopron szenior megyei bajnok együttesében, ahol tíz társammal, Sifter Tiborral, Tikosi Gyulával, Kovács Gáborral, Gombás Károllyal, Bausz Róberttel, Czipper Zsolttal, Kelemen Zsolttal, Borsos Istvánnal, Tóth Istvánnal és Sifter Tamással az NB I-ben is játszottunk. Közülük utóbbi öt a magyar bajnok és kupagyőztes csapat tagja is volt. A labdarúgásért sokat tettem, de nagyon sokat is kaptam. A családi életem sajnos már nem annyira volt sikeres. Kétszer elváltam, első házasságomból van egy csodálatos lányom, Anita, a másodikból pedig egy fiam, Roland. Ha a véletlen folytán még rám találna a szerelem, akkor teljes életet élhetnék” – zárta mondandóját a csupa szív játékos.