A kenguruk földjén készül az évre a GYAC gyaloglója, Torma Anett

"Kaposváron kezdtem el atletizálni középiskolás koromban. Akkoriban inkább csak hobbiként tekintettem rá. A gyaloglás maga jóval később jött képbe: amikor Budapestre kerültem a tanulmányaim miatt, a sors egy gyaloglóedző kezébe irányított. Eleinte borzasztó furcsának tűnt a mozgás, nem is igazán keltette fel az érdeklődésem. Aztán ahogy megismerkedtem ezzel a szakággal is és megláttam a szépségeit, a lehetőségeket, viszonylag hamar megszerettem" – mondta pályafutása kezdetéről Torma Anett.

"A felkészülés alapjaiban nagyon hasonlít egy félmaratonra vagy maratonra készülő sportoló edzéstervéhez. A mi versenytávunk húsz és harmincöt kilométer, ami erőnlétileg hasonló kvalitásokat kíván. A konditermi edzés izomcsoportok tekintetében eltérő, így arra kifejezetten speciális gyakorlatokat is végzünk. A technikai rész már összetettebb: egyrészt edzés közben folyamatosan korrigáljuk a mozgást, másrészt videófelvételeket is készítünk, melyeket aztán utólag elemzünk, és próbáljuk csiszolni a hibákat. Mindenkinek egyedi a mozgása valahol, de törekedni kell a szabályosságra, arra a mozgásra, amit a nemzetközi bírók szeme elvár. Talán ez a legnehezebb része a dolognak" – mesélt a szakág nehézségeiről, majd arról beszélt: az utóbbi időszakban sok hátráltató tényező nehezítette a felkészülését.

"A koronavírus nekem is keresztülhúzta a számításaimat, jóval tovább elhúzódott a poszt-covid hatása, mint vártam. Van, aki két hét alatt könnyen túllendül rajta, nekem ez sokkal több ideig tartott.

Lekopogom, de most télen semmi ilyen problémám volt, így bátran gyűjtögethetem a kilométereket a lábaimba" – folytatta a gyalogló, aki azt is elárulta, hogyan került Ausztráliába.

"Ez hetedik éve, hogy Ausztráliában nemzetközi edzőtábort szerveznek ilyenkor. Általában egy kutatás köré épül a tábor, minden évben más a tematika, idén a nők hemoglobinszintjének változása a magaslati edzés hatására, ami egy dietetikai résszel is kiegészül. Ez ráadásul államilag finanszírozott projekt. A mi önköltségünk a repülőjegy volt, a többi a szervezőket terheli. Nem könnyű bekerülni ide, már régóta pályáztam rá, de csak meghívásos alapon működik. Jelentkeztem idén is, ezúttal kiválasztottak. Huszonhárom lány vesz részt a kihívásban, a világ minden tájáról érkeztek a gyaloglók, Kolumbiából, Ecuadorból, Hong Kongból és persz Európából. Számos olimpiai, vb- és Eb-érmes is van köztük. Ezen kívül népes helyi válogatott csapattal egészülünk ki, így nagyjából negyvenen vágunk neki minden nap az etapoknak. A tábor összesen öt és fél hétig tart: az első héten lényegében felmérések voltak – DXA, testösszetétel, hemoglobin, vérvételek, VO2. Az első fázis Canberrában, az Australian Institute of Sportban kezdődött, ahol a világ jelenleg elérhető megmodernebb eszközei álltak rendelkezésünkre. A méréseket végző stáb számos híres professzorból, dietetikusból és edzőből tevődik össze. Rengeteg új dolgot tanulunk tőlük minden nap, és egymással is sok tapasztalatot osztunk meg, abszolút hasznos ez a közös tábor. Ráadásul a hangulat is szuper. A mérések után három hetet Perisher Valleyben töltünk 1750 méter magasan. Most a második hét közepén járunk, az első hét leginkább az alkalmazkodásról szólt. Ami a dietetikai részt illeti: eddig mindannyian magas kalóriatartalmú étkezési csoportban voltunk, az utolsó héten azonban két részre leszünk osztva fele-fele arányban. Én az alacsonyabb kalóriaszámúba kerültem. Korábban sosem vettem még részt ilyen vizsgálaton, kíváncsi vagyok, hogyan reagál rá a szervezetem. Az utolsó négy napban visszatérünk Canberrába, ahol a tábort záró mérések következnek, és ott már újra mindenki magasabb kalóriabevitelű étkezést kap" – avatott be a felmérés részleteibe a GYAC atlétája.

Hogy mennyiben változott az edzésmunka az eddigiekhez képest, arról így beszélt a sportoló: "A táborban fix edzésprogramot követünk, ami kissé eltér az általam megszokottól, azonban van benne némi rugalmasság, hiszen mindenki más állapotban érkezett ide. Az európaiak leginkább alapoznak még, az ausztráloknak pedig ez a versenyszezon közepe. Illetve attól is függ, ki melyik távra készül.

Előtte természetesen felmérték, van-e valakinek ételallergiája, és ezt figyelembe veszik, de semmi pluszt nem vihetünk be a nap folyamán. Az edzésekre külön biztosítanak izotóniás italt és zseléket. Rengeteget lehet tanulni ebből az összetételből, azonban szoknia kell mindannyiunknak ezt a fajta rendszert. Kíváncsian várom, milyen konzekvenciákat vonunk le a tábor végén, melyeket a későbbiekben beépíthetek majd az edzésmunkába."

Torma Anett a célokról is beszélt: "Szeretném az itt megszerzett tudást a további munkába hasznosan beépíteni, illetve szeretnék minél előbbre kerülni a világranglistán. Célom, hogy kiadjam azt, ami bennem van, ami meglátjuk, mire lesz elég idén nyáron."