A bizalom hozta meg a Sopron KC fiataljának az önbizalmát

– Elég sok, és nem kimondottan magyaros hangzású a neve. Tisztázzuk, mi a vezeték-, és mi a keresztneve?

– A teljes nevem Valerio-Bodon Vincent László. Ebből a László hivatalosan ugyan ott van, de nem használom. Az első kettő, tehát a Valerio-Bodon a vezetéknevem. Dominikai köztársaságbeli édesapám neve Valerio Bonilla, édesanyám vezetékneve pedig Bodon. Ezeknek egyfajta "egyvelegéből" jött a vezetéknevem.

– Hol született, hogyan alakult a gyermekkora?

– Dominikán láttam meg a napvilágot, hatéves koromig éltem a fővárosban, Santo Domingóban. Akkor Magyarországra költözött a család, azóta itt élek.

– Elég jól játszik mostanában, bár azért akadnak hullámvölgyek a teljesítményében.

– A szezon első mérkőzésein nem játszottam úgy, ahogy éreztem, hogy képes vagyok, messze nem ment úgy a játék a meccseken, mint az edzéseken.  Talán éppen a Honvéd-meccs volt a mélypont, éreztem, nem tudok eléggé koncentrálni, hogy mentálisan valami nincs rendben. Ezt próbáltam magamban rendbe tenni.

– Ennyire egyszerű lenne?

 Természetesen a Kosztasz Flevarakis vezette szakmai stábnak is nagy szerepe volt ebben, vezetőedzőnknek, még amikor nem ment a játék, akkor sem volt egy rossz szava sem hozzám, türelmes volt velem. Korábban, máshol többször is tapasztaltam ennek az ellenkezőjét.

– Újabban a meccseken a hajrában, fontos, kiélezett szituációkban is többnyire jó döntéseket hoz. Ez minek köszönhető?

– Nem nagyon nézem, hol járunk, ugyanúgy próbálom azt tenni, ami a csapatnak a legjobb mondjuk az ötödik percben, mint a hajrában. Ami pedig a jó döntéseket illeti, lehet, hogy meglepő, de jóval több – szerintem úgy hetven százalék – benne az ösztönösség és harminc a tudatosság. És ez nemcsak a dobásokra igaz, hanem mondjuk a gólpasszokra vagy egy-egy szerelési kísérletre is.

– Biztos jó ez így?

– Mondjuk azt: működik. Korábban gyakran előfordult, hogy – nem egyszerű megfogalmazni – túlgondoltam egy-egy szituációt. Az mindig rosszul "sült el". Most próbálok az első megérzésre hagyatkozni, de azért nem teljesen fejetlenül, ész nélkül játszani.

– Nevezhetjük a kaposvári játékát áttörésnek?

– Egyértelműen. A szakvezetés addig is bízott bennem. Ott nagyon kijött a lépés, és azóta a srácok is jóval többször, bátrabban keresnek a labdával. A bizalom meghozta az önbizalmamat.

– Remek formában van, de azért még elég fiatal. Hogy látja miben kell még fejlődnie?

– Gyakorlatilag mindenben. Hogy csak egy példát mondjak, védekezésben úgy egy-egy ellen, hogy ne verjenek meg, mint csapatvédekezésnél a helyezkedésben, a gyenge oldalról való átsegítésben, a dobásokra való kiérésekben. Továbbra is azon dolgozom nap mint nap, többekkel együtt az edzések mellett külön munkát is végezve, hogy minél jobban tudjam segíteni a csapatot.