Múltidéző - Az ETO focicsapatának győzelmekkel teli egyiptomi túrája

A Győri ETO először 1965 karácsonyán járt Európán kívül, egyiptomi meghívásnak eleget téve töltöttek hosszabb időt az arab országban.
A Rába-gyár a hatvanas években jelentős értékben szállított vasúti kocsikat Egyiptomba. A kinti üzleti partner a tárgyalások során többször jelezte, szeretnék, ha a győri gyárat képviselő ETO is kiutazna és játszana egy barátságos mérkőzést a társaság csapatával.

Pálkövi Gyula anno így emlékezett: – Egy magasabb szintű Rába-gyári műszaki küldöttséggel nekem mint a Vasas ETO akkori elnökének is Egyiptomba kellett utaznom. Gépészmérnöki képzettségem és tizenöt éves műszaki gyakorlatom is lehetőséget biztosított erre. Az utazás célja az afrikai országba kiszállított, mintegy százötvenmillió forint értékű, Győrben gyártott étkező- és hálókocsik átadásának meggyorsítása volt. Két hétig mértünk, számoltunk, és bizonyítottuk, hogy jók a magyar kocsik, de az alépítmény rossz. A rendelőnk csak bólogatott és egyre azt kérdezte: „Mikor jön ki a futballcsapat?”

Két hónappal később, december közepén útra is kelt az ETO. Tizenhat játékos: Tóth, Barna, Kiss, Orbán, Tamás, Izsáki, Szániel, Palotai, Máté, Szaló, Varsányi, Povázsay, Győrfi, Soproni, Keglovich, Somogyi, valamint Pálkövi Gyula elnökségi tag, Pécsi Béla szakosztályvezető, Kovács István intéző, Szusza Ferenc edző és dr. Povázsán József orvos utazott.
A tízemeletes kairói Atlas Hotelben a személyzet leste a győri csapat minden kívánságát.

Palotai Károly: – Néhány játékostársam életében először akkor látott élőben sötét bőrű embert, voltak, akik nem is akartak enni, amikor az arab pincér kézzel megfogta a zsemlét.

A kinti televízió is közvetítette a túra első meccsét, amelyet a Zamalek-Arsenal válogatott ellen vívtak a zöld-fehérek. Másnap az arab lapok azt írták: vérbeli futballt láthatott a publikum. Tóth László kivédett egy büntetőt, de kapott egy potyagólt, a technikásan és lassan játszó csatársor pedig csak egyszer tudta bevenni az egyiptomiak kapuját, így a vendéglátók végül 2:1-re győztek. 

A második mérkőzést Kairótól északra, Benhában, az egyiptomi narancstermelés fővárosában játszották. Narancsligetek és mandarinerdők mellett autóbuszozott az ETO negyvenöt kilométert Benháig, ahol először szerepelt külföldi együttes. A korábbi televíziós közvetítés jó hírverést jelentett a győriek számára, zúgott a taps, amikor kifutottak a pályára a másodosztályú ellenfél elleni összecsapásra. Szaló negyedóra alatt két góljával megadta az alaphangot a folytatásra, aztán a változatos, jó iramú játékban még Povázsay és Varsányi is a Benha kapujába talált, akkor szépítettek a hazaiak, így alakult ki a 4:1-es végeredmény.

Tóth László: – A találkozó utáni fogadáson megtapasztalhattuk, hogy valóban a narancstermelés fővárosában járunk. A déligyümölcs minden formájában az asztalra került, sőt, fejenként huszonöt narancsot kaptunk ajándékba ízléses csomagolásban, „Boldog új évet kívánunk!” felirattal, de sajnos hazahozni nem tudtuk. Már a kiutazáskor tisztában voltunk vele, hogy a karácsonyt is Kairóban kell töltenünk, mert a túra legnehezebb meccsét december huszonötödikén az „egyiptomi Fradi” ellen kellett játszanunk egy ezüstkupáért.
A túra természetesen nem csak játékból állt, a csapatot elvitték a Vörös-tenger egyik híres üdülőhelyére, ahol a meleg tengerben fürödhettek, a forró homokban pedig futballozhattak – a változatosság kedvéért.

Somogyi József 19 évesen, csekély élvonalbeli tapasztalattal került be az utazók közé. 
– Ha nekem néhány héttel korábban azt mondja valaki, hogy december utolsó hetében teveháton ügetek a piramisok árnyékában, és fürödni fogok a Vörös-tenger huszonnégy fokos vizében, akkor kinevettem volna. És mégis így történt.

A meccs után a csapat visszatért a szállodába, ahol az étteremben már kis karácsonyi díszítés várta a magyarokat.
Kapocsi Sándor, az egyiptomi válogatott akkori szövetségi edzője és felesége, valamint a kint edzősködő Kovács I Imre, Kovács II József és Rákóczi László edzők is csatlakoztak az ETO-hoz. A hazai ízek iránti nosztalgiaként Kapocsiné jóvoltából mákos és diós bejgli, valamint egy kis magyar bor is került az asztalra. 

Karácsony első napjának délutánján megtelt a National-pálya, és az egyiptomi televízió is közvetítette az izgalmasnak ígérkező összecsapást. 
Az ETO már a 10. percben megszerezte a vezetést a National-Seka Hadid válogatott ellen. Tóth hosszú kirúgása után Keglovich középen lefutotta a hatalmas termetű középhátvédet, aki a tizenhatoson belül végül felvágta őt. A büntetőt Soproni értékesítette. Egy távoli lövésből gyorsan egyenlítettek a hazaiak, erre megjött a szurkolók hangja. Hogy ne legyen nagyobb baj, arról nem sokkal az első félidő vége előtt Varsányi gondoskodott, aki Soproni átadásából lőtt a hálóba. Szünet után Kiss ügyes csukafejese keltett bámulatot, majd kimaradt győri helyzetek után rátettek egy lapáttal az arabok, és egy újabb távoli lövésből egyenlítettek. A győztes gól a 83. percben született meg: Povázsay hatalmas lövését kiütötte az egyiptomi kapus, Varsányi ismételt, de a labda megint kipattant, ezúttal Szaló elé, aki végül a hálóba talált.
A mérkőzés után a csapat felvonult a lelátóra, ahol Palotai Károly csapatkapitány vette át az egyiptomi közlekedési minisztertől a győztesnek járó ezüstserleget, valamint fogadta a további gratulációkat. 
„Ez a mi karácsonyi ajándékunk a magyar és a győri szurkolóknak” – hangoztatták a játékosok. 

A nagyszerű túrán még hátravolt a vasutasok elleni derbi, amit Győrfi góljával 1:0-ra nyert meg az ETO, és ezzel négy mérkőzésen három győzelem mellett egy vereséget szenvedett. 
– Az örömünk akkor lett teljes, amikor a túra végén rendezett fogadáson az egyiptomi vasút főigazgatója közölte velem: „A vasúti kocsikat átvesszük, kérem, mondja meg a gyár vezérigazgatójának!” – mesélte nevetve Pálkövi Gyula.