2022.12.07. 10:15
Életveszélyben volt, most az év játékosa lett a Bőny focistája
Bőnyi csapattársai egy szép díjjal lepték meg a súlyos betegség után lábadozó Lencse Dánielt. Fotó: Csapó Balázs
Már otthonában lábadozik Lencse Dániel, a megyei II. osztályban szereplő Bőny labdarúgója, aki még szeptemberben az egyik edzés előtt lett rosszul, mert mint később kiderült, megrepedt az aortája.Győrből az egyik fővárosi kórházba szállították, ahol életmentő műtéten esett át. Budapesten több órán keresztül operálták, de miután túl volt a beavatkozáson és már a soproni rehabilitációs intézetben gyógyult, szembe kellett néznie egy újabb nehézséggel: „Nem kerteltek az orvosok, sajnos a sportot, a labdarúgást abba kell hagynom. Természetesen ezt nagyon sajnálom, de a lényeg, hogy itt lehetek, s élek. Sok minden más vár még rám” – mondta korábban a 27 éves fiatalember, akit nemrég csapattársai egy rendkívül szép gesztussal leptek meg. Őt választották meg ugyanis az év bőnyi játékosának.
„A csapat évzáróján kaptam meg a díjat, ami, bevallom, nagyon meglepett. Úgy tudom, Bőnyben régóta megválasztják az év legjobb labdarúgóját, most én lettem az. Nyilván tisztában vagyok vele, ez azért kicsit a velem történteknek is szól, de így is jólesik a társaim döntése. Nagyon örülök, hogy gondoltak rám, hiszen csupán nyáron igazoltam a csapathoz. ”
Azt persze sajnálom, hogy ez a díj az utolsó, amit pályafutásom során a fociért kaptam, mert bár egyre jobban vagyok, ahogy azt korábban is mondtam, sajnos többet nem futballozhatok
Sőt, Dánielnek minden fizikai tevékenységét át kell majd gondolnia.
„Majd tizenharmadikán kell mennem a következő ultrahangos vizsgálatra, aminek, bízom benne, jó lesz az eredménye. Egyre többet tudok sétálni, s egyre erősebbnek érzem magam, de azért még messze vagyok a korábbi állapotomtól. Ami biztos, nehezebb dolgot már soha többé nem emelhetek, s valószínű emiatt nem lesz könnyű munkát találnom sem. Még nem tudom, mit kezdek majd magammal, mit dolgozhatnék, hamarosan elindítom a rokkantosítással kapcsolatos folyamatot. Gondoltam rá, s jó lenne a sportban maradni, de nem tudom, hogy ez után a betegség után lehetek-e mondjuk edző, mert ugye a feladatokat meg is kéne mutatni. Meglátjuk, mi lesz. Foci nélkül azért nem maradok, a vb-t a tévében nézem, s úgy tervezem, ha már csak a nézőtéren is, de tavasszal sok bőnyi meccsen ott leszek.”
