Olimpia tüskével és élményekkel

A bajor fővárosban rendezett olimpia sok sportoló álmaiban szerepelt, köztük volt Balogh László, a Rába ETO evezőse is. Ha ennyi idő távlatából emlékezik azokra az időkre, még mindig nem maradéktalanul boldog. Ahogy akkoriban sem volt az.„Szívesen is gondolok Münchenre, meg nem is – kezdi. – Kormos Bandival együtt Győrből ketten voltunk kint evezősök, ami nagy dolognak számított. Az ötven éve kapott tüske azonban bennem maradt, a seb sohasem gyógyul be. Az érem másik oldala viszont, hogy maga az olimpia csodálatos élményt jelentett, ami csak akkor lehet az igazi, ha a helyszínen éli meg az ember az eseményeket.” 
Az említett tüskét a kiváló evezős az ötkarikás játékok előtt egy hónappal kapta. 
„Kormos Bandival nagyon jól ment a hajónk, az időeredményeink alapján esélyesek voltunk arra, hogy Münchenben bekerüljünk a döntőbe – folytatja a történetét Balogh László. – Jásdi Sándor, a ma­­gyar válogatott teljhatalmú vezetőedzője azonban kitalálta, hogy inkább a négyest favorizálja. Az akkor benne ülő négy versenyzővel nem volt sikeres, ezért a Melis testvérek mellé beültetett bennünket Bandival. És láss csodát, kitűnő időket mentünk. Aztán egyszer a szabadságról visszatérve az edzőtáborban öten álltunk a hajónk mellett. Mondtam is Czakó Csabának: »Te rossz helyre jöttél.« Ő meg válaszolt: »Te vagy rossz helyen.« Kiderült, hogy a hátam mögött őt ültették be a helyemre, nekem pedig Sarlós Gyurival kormányos nélküli kettesben kellett indulnom. A döntés következményeként egyik egység sem ért el jó eredményt.” 
Az izraeli csapat ellen elkövetett gyilkosság után szemtanúi voltak a kommandós­akciónak. 
„Az olimpiai faluban velünk szemben volt az izraeliek szállása. A merénylet után nagy volt a nyüzsgés, láttuk, ahogy a kommandósok leereszkedtek a tetőről. Szinte minden úgy történt, mintha egy filmet néztünk volna.” 
Balogh Lászlónak esélye volt rá, hogy négy évvel később kijusson a moszkvai olimpiára is, nem sokkal korábban azonban befejezte a versenyzést. 
„Tatán volt egy válogatóverseny, előtte azt mondtam a klubvezetőknek és a versenyzőknek, ha megnyerjük, akkor felkészülök Moszkvára, ha nem, akkor abbahagyom. Az utóbbi lett. Már megvolt mind a két gyermekem, akkoriban az evezősök egzisztenciálisan nem álltak jól, ezért inkább más foglalkozás után néztem. A civil életben aztán tudtam kamatoztatni a sportban megtanult kitartást, akaraterőt, keménységet. Napjainkban hetvenegy évesen is dolgozom a kertészetemben, ez részben öröm, részben pedig kényszerűség, mert nehezen találok munkaerőt. A sok munka miatt nem jutok el evezni sem. Hat unokám van, az egész családunk itt lakik Abdán. Jó is, hogy így van, mert szeretjük egymást. Ebből a szempontból szerencsés embernek tartom magam” – említi búcsúzóul Balogh László.