Sport

2022.09.17. 20:14

Az akaraterő sokszoros diadala a győri tanárnő tanulságos története

Életének ötvenöt esztendeje alatt nem kímélte a sors, számtalanszor kellett visszakapaszkodnia a mindennapokba, és mindig a sport adott erőt neki az újrakezdéshez.  Lakatos Juditnak, a Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum matematika–testnevelés szakos tanárának a mottója: ahol van mozgás, ott van élet.

Mohay Gábor

Lakatos Júlia világbajnoki éremgyűjteményével.

– Kora ifjúságától dobóatlétának készült? 

– Még Mosonmagyaróváron, a Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdődött, mivel elindítottak egy középiskolai versenyen súlylökésben, és rögtön egy méterrel többet dobtam a másodiknál. Az ETO szakosztályvezetője, Palla Dénes hívott Győrbe, a Bercsényi-gimnázium sportosztályába kerültem, ahol Schäfer Ferenc tanított meg a diszkoszvetés fortélyaira. Hámori Józsefné volt az osztályfőnököm, osztálytársaim közül Rugovics Vendelt és Berta Ernőt a futball, Kozmeth Évát az atlétika világából ismerhetik a sportkedvelők. Magas termetem eleve a dobószámokra tett alkalmassá. Az ETO-stadionban a mostani műfüves pálya helyén lehetett gyakorolni, a Dózsa sporttelepén pedig a hátsó pályán állt rendelkezésünkre egy dobókör szektorral, ahol készülhettünk a versenyekre. A nők még kalapácsvetésben nem indulhattak, így csak diszkoszt vetettünk és súlyt löktünk… 

– Mennyi ideig tartott az aktív versenyzői időszaka? 

– A szombathelyi tanárképző főiskolán tanultam matematika–testnevelés szakon, közben az országszerte ismert Németh Pál dobóiskolájának lehettem a tagja. Együtt készülhettem olyan ismert dobókkal, mint a nemzetközileg jó nevű diszkoszvető Horváth Attila, a kalapácsvető Gécsek Tibor, Vida József, Lezsák Balázs és Szitás Imre. Még győri középiskolásként sikerrel versenyeztem csapatbajnokságokon, súlygolyóval 13,06 méterig jutottam, később tizennyolc évesen diszkosszal tagja lehettem a juniorválogatottnak. Bajnoki címet is szereztem, 54,06 méter volt a legjobb eredményem. Sajnos, egy korai gerincsérv utáni hosszas felépülést követően csapatversenyen még elindultam a Haladás színeiben, de a diplomám megszerzésével Honti Dénes volt matematikatanárom visszahívott Győrbe, a Bercsényibe tanítani. Ennek harminchárom esztendeje, és a munkaviszonyom azóta is fennáll. Az eltelt években számos ismert sportolóvá érett akkori tanítvánnyal hozott össze a sors, hogy csak a kézilabdás Planéta Szimonettát, az atléta Sorok Klaudiát, vagy a labdarúgó, majd később maratoni futó Ferenczi Istvánt említsem. 

– Miért nem érte be a tanári diplomával? 

– Mindig inspirált valami a továbbtanulásra. Összesen négy diplomám van, a tanári mellett szakközgazdász pénzügyi vállalkozás szakon, egyetemi végzettség matematikából, és közoktatás-vezetői végzettség. Hét esztendeje mesterpedagógusként pedagógiai szakmai ellenőr és pedagógiai minősítő szakértőnek is vallhatom magam. Gyakorlom a pedagógusminősítő szakértői képzettségemet is a mai napig, de a Bercsényi már technikum, így ott oktatónak hívnak. 

– Hogy tud mindennek egyetlen ember megfelelni? 

– De hát ez még korántsem minden. A kollégiumban nyolcvanhat diákra vigyázok, számomra ők jelentik a családot: velük kelek, velük élek, segítem őket az életben és a tanulásban bercsényis korszakom kezdete óta. Emellett már tizenharmadik éve edzője vagyok a Bercsényi lány focicsapatának, minden évben a nem igazoltak új gárdáját építve, a tehetségesebbek aztán vagy Gyirmóton, vagy az ETO-ban folytatják. A futsaledzői vizsgát a válogatott volt kapitányánál, Kozma Mihálynál tettem le, miközben rendkívüli hatással volt rám a 2010-es, Budapesten megrendezett Európa-bajnokság és az ETO korábbi kiváló csapata. Kár, hogy női képzés már nincs, és általában került át Szombathelyre a teremsportág központja Győrből, mire felnőttek volna az itt nevelt tehetségek. A saját sportágamban korábban kerestem a lehetőségét az utánpótlás nevelésének, de részben a régi pálya elhanyagolt körülményei tartottak vissza, továbbá rájöttem, hogy a fiatalokat már korábban elkötelezik más sportágak mellett.

Lakatos Júlia dobás előtt.

– Milyen tényezők játszottak közre a versenyzés újrakezdésében? 

– Vissza kell mennem egészen 2009-ig, amikor egy ausztriai sípályán spirális sípcsonttöréses balesetet szenvedtem. Mentőhelikopter szállított kórházba, hat és fél órás volt az első ottani műtétem, amelyet még jó néhány követett idehaza. Csak a lábadozás öt hónapig tartott, a teljes felépülésem nagyjából tíz évig. Nővérem és családja végig mellettem volt és mindenben segített. Egy pillanatra sem adtam fel, minden lehetőséget megragadtam az éppen megfelelő mozgásra, míg aztán megtaláltam a megfelelő orvost dr. Hangodi László személyében, aki úgyszólván másodszor is összerakott és akinek a segítségével visszakerültem a sportba. Egy év felkészüléssel 2019-ben indultam el az országos szenior atlétikai bajnokságon, és mindjárt bajnok lettem a W 50 korosztályban, azaz az ötven-ötvenöt év közötti nők között dobogós helyezést értem el súlylökésben, kalapácsvetésben és az úgynevezett amerikai kalapáccsal, azaz a nehéz kalapács kategóriában. Még ugyanebben az esztendőben teljes sikerrel rajtoltam az LSW – WTC versenyen, a speciális dobószámok világbajnokságán Tatán, aranyérmes lettem kőlökésben és ultranehéz kőlökésben. 

– Az utóbbi hetekben is több sikeres versenye volt. Bírja a gyűrődést? 

– Egy napom így néz ki: délelőtt tanítok, délután edzősködés és edzés – nyaranta otthon, a dunaszigeti saját telkemen, év közben a győri Olimpiai Sportparkban –, ehhez jönnek a versenyek. Mindemellett ma is tanulok, mégpedig nyelveket, angolt, spanyolt, németet. Éjszakára pedig ott a kollégiumi feladat, igazán csak hajnalban, nyáron és a hétvégeken alszom ki magamat. De nem is baj, mert nyugtalanít, hogy alvás közben lemaradok valamiről… 

– Nem bánta meg, hogy ilyen feszített tempójú életre adta a fejét? 

– Egy percig sem. Persze, másként csinálnám, ha a mai eszemmel tudnám újrakezdeni. De nagyon sok erőt ad a szeniorok közötti versenyzés, látva kilencvenévesek akaraterejét, kitartását. Hihetetlen, mire képesek, sérülten is arra törekednek, hogy visszaszerezzék a korábbi, számukra boldogságot adó életminőséget, mert ahol van mozgás, ott van élet.  Örömmel tölt el, hogy most már W 55 korosztályban, a Bercsényi DSE sportolójaként idén három dobószám bajnoki aranyérmét szereztem meg atlétikában. Csak a súlylökés nem sikerült, harmadik lettem egy kisebb csonttörés következtében, miután elestem az uszodában. Tényleg, úszni is imádok! Sőt, a súlyos balesetem után újra művelem a síelést is, amikor csak tehetem, a közeli hegyeken. Szeretném megszerettetni a lehető legtöbb tanulóval és felnőttel a sportolást és megmutatni, hogy a sport jó választás, életünk végéig űzhetjük. Találóak Gilbert Keith Chesterton angol író sorai: „A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.” 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában