Ára volt a müncheni indulásnak

Kormos Andrást az a megtiszteltetés érte, hogy két olimpián is részt vehetett. Ezek közül a müncheni volt az első. Az Arrabona olimpikonjai Tokiótól Atlantáig című könyvben így mesélt az 1972-es időszakról: „Balogh Lacival az olimpia előtt minden válogatót megnyertünk kormányos két­evezősben. A négyest favorizálták, amiben Melis Tóni, Csermely, Sarlós és Czakó Csaba szerepeltek. Közülük hárman a mexikói ezüstnégyes tagjai voltak. A vezetés szerint Sarlós és Czakó már idősnek minősültek. Az eredmények alapján nekünk kellett volna beülnünk a hajóba Balogh Lacival. Nem így történt! Abban az időszakban, aki kijutott az olimpiára, az lakást kapott. Ezért Csabát nem akarták kihagyni a csapatból. Először azt mondtuk Lacival, hogy nem akarunk szétülni, vagy együtt kerülünk be a négyesbe, vagy egyikünk sem megy az olimpiára. Csepelen voltunk, ahová az egész olimpiai vezérkar levonult. Elkezdtek győzködni bennünket. Azt mondták, ha nem ülünk szét, akkor nem kerülünk ki az olimpiára. Beleegyeztünk, hogy Laci beül Sarlós mellé a kormányos nélküli kettesbe, én pedig a négyesbe. Ez volt az ára az olimpiai kiutazásnak!” 
Münchenben – talán az említett okok miatt is – csalódást hozott a kormányos nélküli négyes szereplése, a reményfutamban a negyedik helyen végzett. 
Kormos András kisebb megszakításokkal 1980-ig volt tagja a magyar válogatottnak. Az 1980-as moszkvai olimpián a szintén győri Tóvári Péterrel együtt a nyolcevezős tagjaként a hetedik helyen haladtak át a célvonalon. 
A történtek ellenére a müncheni játékokra mindig szívesebben emlékezett: 
„Rengeteg szórakozási lehetőség volt. A versenyen kívül állandóan az olimpiai falut jártuk, mert sok érdekességet láthattunk. Mi akkor találkoztunk először a szocialista és a kapitalista országok közötti életszínvonal-beli különbséggel. A házban, ahol laktunk, minden negyedik szinten volt büfé, ahol állt egy kólásautomata és ingyen ihattunk egész nap. Az olimpia gyönyörű volt, a légkör, a rendezés, a kavalkád pedig feledhetetlen.” 
Világbajnokságon kétszer volt negyedik helyezett hajó tagja. Számtalan magyar bajnoki címet szerzett, a sportág egyik igazi klasszisának számított. A Győri ETO örökös tagja volt 1986-tól. 
Az aktív versenyzői pályafutása után sikerrel szerepelt a veteránolimpián és a világbajnokságokon is. 
Hosszan tartó súlyos betegség következtében 2005-ben, 52 éves korában hunyt el.