2022.07.23. 07:25
Az ég is kék-fehér
Több mint egy évtizede két DAC szerepel a magyar futballról szóló hírekben: országosan a jelentősen megerősödött szlovákiai Dunaszerdahelyi AC, regionálisan pedig a győri Dunántúli Atlétikai Club. A hétvégén 110 éves fennállását ünneplő kék-fehérek nyolc évvel fiatalabbak a csallóközi „testvérnél”.
Ha gondolatban végiglapozzuk az eltelt száztíz évet, számos veretes emlék kerül elő. A labdarúgók a húszas-harmincas években vérbeli derbiket játszottak az ETO-val. Ugyanebből a korszakból meg kell említeni Panyigay Lajos nevét: 1922-ben 177 centiméterrel lett magyar bajnok magasugrásban. Később felelős szerkesztője volt a Győrben megjelent Dunántúli Sport Újságnak.
A klub többszöri névváltozáson esett át, a második világháborút követően évtizedekig MÁV DAC néven szerepelt. A labdarúgócsapat a hetvenes évek elején élte fénykorát az NB I/B-ben, olykor ott állt az élvonal kapujában is, de belépni azon nem tudott. A legenda szerint az akkori pártvezetés nem látott volna szívesen még egy győri csapatot az élvonalban. A focin kívül számos szakosztállyal rendelkezett a klub, a teljesség igénye nélkül említsük meg a kerékpárt, a sakkot, a természetjárást, az asztaliteniszt és a tekét.
Az utóbbi évtizedekre már csak a labdarúgás maradt meg, és volt időszak, amikor a DAC léte is kockán forgott. Lelkes DAC-osoknak, mint Arnold Csabának, Békés Ferencnek vagy Marányi Ernőnek köszönhető, hogy most megünnepelhetik a 110 évet. És ahogy ők vallják: az ég is akkor a legszebb, ha kék-fehér.