Valóra vált az álom - Egyetemi bajnok az UNI Győr-SZESE női csapata - fotók

„Az álmaimban ott volt ez a szereplés, de bevallom, még mindig nehezen hiszem el. Amit műveltek a lányok egész évben, megfejelve ezzel a hétvégével, az erőn felüli, csodálatos. Nem tagadom, minden tudásom beleraktam ebbe a szezonba, és nagyon jó visszaigazolást kaptam a lányoktól” – kezdte a szakvezető, aki két fronton küzdött idén a csapattal, hiszen gyakorlatilag az egyetemi gárda szerepelt az NB I/B Piros csoportjában.

„A sebesség és a ritmus szempontjából nagyon hasznos volt számunkra ott szerepelni, de nyíltan az egyetemi bajnokságot helyeztük előtérbe, az élvezett prioritást. Emiatt elég sok vereségünk volt a másodosztályban, amit mentálisan volt nehéz kezelni. Fenn kellett tartani a lányokban a hitet, hogy tudják, miért is dolgozunk. Úgy tűnik, ezt sikerült tökéletesen elérni” – tette hozzá Barthalos István.

A döntő egyébként nem úgy kezdődött, hogy abból arra lehetett következtetni, hogy győri öröm lesz a végén. Az ellenfél már 29–9-re vezetett, innen állt fel a csapat, és a negyedik negyedet már kilencpontos előnyből kezdhette (50–41).

„Nem dobtunk jól, igazából már az elődöntőben sem, így mikor ott a mínusz húszpontos hátrány környékén időt kértem, azt mondtam a lányoknak, hogy képtelenség, hogy két egymást követő meccsen ennyire rosszul dobjunk. Megnyugtattam őket, hogy higgyenek magukban, és mikor a folytatásban Baffy Fanni egymás után két kosarat is szerzett, megfordult a játék képe. A védekezésünkkel addig sem volt gond, de még erre is rá tudtunk lenni egy lapáttal, és végül felőröltük az ellenfelet. Bevallom, nekem pikáns volt a finálé, bárki ellen szívesen vezetem a csapatomat, egyedül Laklóth Anna ellen nem, hiszen gyakorlatilag baráti a kapcsolat köztünk, rengeteg közös élményben volt részünk, még Annus győri pályafutásából. A legnagyobb a tíz évvel ezelőtti bajnoki cím az NB I-ben. Akkor az edzői stáb tagja voltam, és számos szép pillanat jutott eszembe, és sok hasonlóságot is véltem felfedezni, miután véget ért a mostani a döntő, és elkezdődött az ünneplés. Az akkori bajnoki címnél született egy szlogen, miszerint a siker a mi életformánk. Ezt tudnám idézni most is, remélve, hogy nem kell újra egy évtizedet várni egy hasonló sikerre” – fogalmazott a vezetőedző.

A mostani aranyérem azzal is együtt jár, hogy a győri csapat képviselheti Magyarországot a július közepén, Lengyelországban rendezendő Európai Egyetemi Játékokon.

A játékosok közül Perl Zsófia csapatkapitány így foglalta össze érzéseit: „Kell pár nap, hogy tudatosuljon bennünk, hogy ez megtörtént. Néztük a vándorserlegen, hogy 2014 óta a TF volt a bajnok, nagyon örülünk, hogy sikerült megtörnünk az egyeduralmukat. Véleményem szerint az döntött a javunkra, hogy senki nem adta fel, még mínusz húsz pontnál sem. Parádés harmadik negyeddel tudtunk fordítani, és ehhez mindenki, amit tudott, hozzátett. Hatalmas dolog, hogy a győri csapattal ezt meg tudtuk valósítani, ezért dolgoztunk egész évben. Párhuzamosan játszottunk az NB I/B-ben is, amit én szerettem, én jobban kedvelem ezt a feszítettebb a tempót, hogy többet tudtunk meccsszituációban gyakorolni, kemény ellenfelek ellen készülni. Pár mérkőzés egyébként még hátravan abból a bajnokságból, illetve még az egyetemen is van dolgom, hiszen a mesterszakot végzem műszaki menedzserként, plusz még dolgozom is. Szóval nem unatkozom.”

A torna MVP-jének – legjobb játékosának – megválasztott Baffy Fanni is boldogan nyilatkozott: „Nem sokat aludtam, de nagyon jól érzem magam, még mindig hihetetlen, hogy ezt megnyertük. Az döntött a javunkra szerintem, hogy mentálisan mi voltunk a legjobbak. Mutatja ezt az is, hogy mindkét meccsen hátrányban voltunk, de ebből is ki tudtunk jönni, és a magunk javára fordítottuk az elődöntőt és a döntőt is. Bár éreztem, hogy jól megy a játék, főleg az ELTE ellen a második félidőben nagyon elkaptam a fonalat, ennek ellenére azért meglepett, hogy én lettem az MVP, erre nem számítottam. Most szeretnék egy kicsit pihenni, bár a vizsgaidőszak az egyetemen már megkezdődött, kereskedelem és marketing szakon a hatodik félévemet taposom. Ezen felül lesznek még NB I/B-s meccseink, illetve az egyetemi válogatottal lesz egy összetartás, illetve így most már a célkeresztbe került az egyetemi játékok is Lengyelországban.”

Az All Star-csapatba Baffy mellett Rozmán Lilla került még be, ő így értékelte a nagyszerű sikert: „Bevallom, én már tudatosítottam magamban, milyen hatalmas dolgot értünk el, hogy sikerült megfosztani a tróntól egy nagy MEFOB-múlttal és komoly egyetemi kultúrával rendelkező csapatot. Azt gondolom, ezen a hétvégén mi tudtuk a legfontosabb pillanatokban a lélektani előnyöket megmozgatni, bennünk fel sem merült, hogy ezt a döntőt nem nyerjük meg. Még mínusz húsznál is azt éreztük, hogy mi vagyunk a jobbak. Bár sokat is hibáztunk a két meccsen, de de olyan mentális felkészültséggel, elánnal küzdöttünk, hogy ez is belefért. Sok feladat van még előttem, hiszen szakváltásban is vagyok, szociológiát fogok majd tanulni, emellett van még pár bajnoki meccsünk az NB I/B-ben, egyéni képzések is várnak rám, hiszen hamarosan kezdődik a felkészülés a válogatottal a soproni U20-as Európa-bajnokságra. Mindezek mellett azért most azt is érzem, hogy egy kis pihenésre – elsősorban fizikálisan – nagy szükségem van.”