Koponyáját törte a volt győri játékos Paku Roland

Ijesztő, s mint később kiderült, súlyos sérülést szenvedett a vasárnapi Nyíregyháza–Tiszakécske NB II-es mérkőzésen Paku Roland. A jelenleg Nyíregyházán futballozó középpályás egy összefejelés után eszméletlenül terült el a játéktéren. Azonnal érkezett kintről a segítség, mert látszott, hogy nagy a baj. Paku végül saját lábán hagyta el a pályát, de a debreceni Kenézy-kórházba kellett bevinni. 

„Sok emlékem nincs az ütközésről, igazából a mentőben tudatosult bennem, hogy baj van – árulta el a labdarúgó klubja honlapján. – Azonnal kórházba szállítottak, ahol délután röntgen- és CT-vizsgálatokat végeztek. A koponyám és az arccsontom sérült meg, törést mutattak ki a műszerek, de mivel nincs elmozdulás, így nem kell műteni. A bal szememmel még alig látok, ez a vérömlenytől van, lassan húzódik vissza a duzzanat. Még egy szájsebészeti vizsgálatra kell mennem, ezt követően engednek haza. A tervek szerint három hét múlva mozoghatok, majd Darabos Balázs erőnléti edző segítségével kezdhetem újra a munkát, és az orvosok szerint március végén újra pályán le- hetek.” 

A 28 éves játékosnak és párjának a közelmúltban született gyermeke. Érthetően nagyon megijedtek a hozzátartozók. 

„A párom nézte a közvetítést és azonnal látta, hogy én fekszem a földön. Nagyon aggódott, csak akkor nyugodott meg kicsit, mikor látta, hogy talpon vagyok. Most anyukám segít nekünk a kicsi gondozásában. Nem könnyű, de fontos, hogy pozitívan gondolkodjak és előre tekintsek. Lehetett volna rosszabb, sokkal rosszabb is” – tette hozzá Paku Roland. 

Paku ETO-nevelésű játékos, s egy évvel ezelőtt érkezett Nyíregyházára (korábban, a 2013/2014-es idényben már játszott kölcsönben a szabolcsi gárdában), s a csapatban azóta alapember. Ebben az idényben 19 NB II-es bajnokin és egy Magyar Kupa-meccsen lépett pályára. Korábban az ETO után megfordult Gyirmóton is. 

„Nyilván nem felejtem el, honnan indultam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy Nyíregyházára kerültem. A klub a szó szoros értelemben vett második családom, a tulajdonostól a vezetőkön át, az edzői stábon keresztül a játékosokig és a szurkolókig. Minden támogatást megadtak nemcsak nekem, hanem a feleségemnek és a két hónapos kislányomnak is ebben a nehéz helyzetben. Hívő emberként hálás vagyok Istennek, hogy fogta a kezem.”