New York-i fiú varázslata a soproni kosárlabda csapatban

 Aki ezt kiváltotta a soproni szurkolókból, az Rickey McGill, az SKC amerikai irányítója volt, aki remekelt a soproni együttes két legutóbbi hazai mérkőzésén. A játékmester az idei első fordulóban a bajnok Falco legyőzéséből 19 pontos, 10 gólpasszos dupla-duplával vette ki részét a sikerből, legutóbb, a DEAC elleni fölényes siker alkalmával pedig 28 ponttal és 5 gólpasszal zárt. Ezek után nem meglepő, hogy az SKC szurkolótáborának egyik új kedvence lett a szezon közben szerződtetett irányító. Őt próbáljuk most bemutatni olvasóinknak.

– Hol született, nőtt fel? 

– New Yorkban. 

– Akkor jól sejtjük, hogy a Knicks a kedvenc NBA-csapata? 

– Nem, most éppen a Los Angeles Lakers. A kedvenc játékosom, példaképem LeBron James, mindig az ő csapatának szurkolok. 

– A kosárlabda az első és egyetlen sportág, amelyet ki- próbált? 

– Nem, időrendben a második. Előtte az amerikai futballt is kipróbáltam. Elkapó voltam, az is nagyon tetszett. Azóta, hogy a kosárlabda mellett döntöttem, folyamatosan követem is a profi bajnokságot, az NFL-t. 

– Mielőtt az SKC-hoz szerződött, mennyit tudott a magyar bajnokságról? 

– Amikor Angliában játszottam, egy amerikai ellenfelemmel, korábban az itteni ligában is játszó Dirk Williamsszel beszélgetve került szóba a magyar liga. Ő mondta, hogy színvonalas, kiegyensúlyozott bajnokság, amely jó lehetőség a fejlődésre. 

– Ismert valakit a soproni csapattársai közül? 

– Személyesen senkit, hírből hallottam Quincy Fordról és Teywon Myersről. 

– A szezon közben, november elején került Sopronba, egy akkor még elég gyengén álló csapathoz. Most zsinórban kilenc győzelemnél tart az SKC. Milyen volt a csapat, amikor megérkezett, és mi változott azóta? 

– Amikor megérkeztem, sok játékos sérült volt a csapatban, úgy tudom, engem is emiatt keresett meg a klub. A sérüléshullám vereségsorozathoz vezetett, amely miatt elég feszült és görcsös volt a társaság, ezért nem játszottunk igazán csapatként. Ahogy kezdtek felépülni a játékosok, jobban megoszlottak a terhek és a percek, fokozatosan állt össze a játék. Elkezdtük nyerni a meccseket, fokozatosan nőtt az önbizalom és a bizalom egymás iránt. Kialakult a stílusunk, egyre inkább igazi csapatként kezdtünk játszani. 

– Mit gondol, minek köszönhető ez a remek kilences győzelmi sorozat? 

– Már említettem, ahogy jöttek a győzelmek, egyre erősebb lett bizalom. Jobban megismertük egymást, és nyugodtan mondhatom, hogy nagyon egységesek vagyunk a pályán és a pályán kívül egyaránt. A hazai meccseken a szurkolóink rengeteget, nagyon sokat segítenek, egy sportolónak csodás érzés olyan légkörben játszani, amilyen a rendre telt házas soproni mérkőzéseinken van. 

– Már jó néhány mérkőzésen pályára lépett, sok csapat ellen játszott az NB I-ben. Hogy látja a csapat esélyeit és a bajnokságot? 

– Tényleg nagyon jó, magas színvonalú, kiegyenlített a baj- nokság, amelyben szép eredmé- nyeket érhetünk el, ha ugyanilyen mentalitással dolgozunk és játszunk tovább. 

– A szabadidejében mit csinál szívesen? 

– Mint mondtam, nagyon jó társaság alakult ki itt a csapatban, az edzéseken és meccseken kívül is szívesen vagyunk együtt a fiúkkal. Emellett a neten tartom a kapcsolatot a családdal, a barátnőmmel, és persze szívesen játszom videójátékokat, nézek filmeket, főként thrillereket, horrorfilmeket.