Modell is lehetne a csodaszép győri ETO-csatár – riport Süle Dórával – fotók

– Váratlanul gyorsan, fél év után ért véget németországi légióskodása. Akkor nem nagyon beszélt a miértről. Elárulja, mi nem passzolt?

– Igazából több oka is volt ennek. A vírushelyzetet Németországban is megérezték a klubok, ahogy ezáltal a játékosok is. Plusz sok megígért dolog nem teljesült a klub részéről. Szerintem egy játékos akkor tud jól teljesíteni a pályán, ha kiegyensúlyozott a magánéletben is, és én ezek a dolgok miatt nem voltam teljesen az. Így közös megegyezéssel, de elváltam az SC Sandtól.

– Egyértelmű volt, hogy Győrbe tér vissza?

– Nem volt teljesen az, hiszen télen megkeresett egy olasz első osztályú csapat is. Nagyon kevés időm volt dönteni. Úgy éreztem, nem szeretnék elhamarkodott döntést hozni, ezért nem fogadtam el az olasz ajánlatot. Szerettem volna egy kicsit feltöltődni, visszaszerezni az önbizalmamat, a magabiztosságomat a pályán. Az ETO ugyan csak a nyolcadik helyen állt a bajnokságban, de végül úgy döntöttem, visszatérek a nevelőegyesületemhez.

Szerettem volna segíteni és bíztam benne, hogy együtt el tudunk mozdulni a kieső helyről. Nagy örömmel tölt el, hogy ez aztán sikerült is a szezon végén. A visszatérésem után fél évet írtam alá az ETO-nál, úgy gondoltam, ha esetleg nyáron kapok egy kedvezőbb ajánlatot külföldön, akkor újra nekivágok. Azóta rengeteg minden változott a klubnál, sőt, egész Magyarországon a női foci megítélése kapcsán. Így nemrég két évre aláírtam Győrben.

– Modellként is sikeres lehetett volna, de a futball mellett döntött. Nem bánta meg?

– Egyáltalán nem, nekem mindig is a labdarúgás volt az életem. Nem tagadom, nagyon szeretek a kamerák előtt is állni, viszont régebben úgy gondoltam, hogy ez a kettő nem fér össze. Most, kicsit érettebb fejjel azt mondanám, hogyha kapnék egy olyan ajánlatot, ami összeegyeztethető lenne a focival, akkor szívesen kipróbálnám magam a modellszakmában is.

– Akadnak még most is fotós munkái?

– Gyakrabban voltak az elmúlt hónapokban olyan munkáim inkább, ahol egy bizonyos terméknek vagy szolgáltatásnak a népszerűsítésére kértek fel. Most ősszel pedig lesznek majd fotós munkáim is.

– Mennyire hátrány, illetve előny az ismertség a futballpályán?

– Szerintem egyáltalán nem hátrány. Én amúgy mindig is próbáltam ezt a helyén kezelni. Igaz, előnynek sem kifejezetten mondanám, viszont úgy gondolom, akár velem, akár más női futballistával találkoznak a közösségi média felületein, több ember érdeklődését is felkeltheti a női labdarúgás.

– A lányok hogyan fogadják mindezt az öltözőben, nem irigykednek néhányan?

– Nagyon jó a közösségünk, és nem vettem észre soha, hogy bárki is neheztelne rám emiatt. Nekem a csapatban nemcsak társaim, hanem barátnőim vannak, akikkel együtt örülünk a másik sikerének. Nyilván nem mondom, hogy nincsenek irigyek, hiszen mindenhol akadnak, de ez szerintem a csapaton kívül jellemző inkább.

– A fotózáson kívül mivel tölti még a szabadidejét?

– A párom nemrég nyitott egy éttermet Győrben. Neki segítek a marketingmunkákban. Emellett vele és a kiskutyámmal töltöm a szabadidőmet.

– Visszatérve a focira: nagyszerű csapat alakul Győrött. Hová érhet oda ez az erősebb ETO?

– Az idei bajnokságnak komoly célokkal futunk neki. Sok új válogatott és rutinos játékos érkezett a csapatba. Ki merem jelenteni, hogy idén az ETO-val dobogós céljaink vannak.

– Nyolc mérkőzésen már a nemzeti együttesben is szerepelt, mennyire motiválja a válogatottság?

– Mint minden sportolót, engem is inspirál, hogy felhúzhassam a címerest mezt. Ebben az évben azonban egy összetartáson sem tudtam ott lenni. Először amiatt, mert koronavírusos lettem, azután pedig sérülések miatt. Így még nem tudtam megmutatni magam az új szövetségi kapitánynak, de a bajnokságban minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam, ott a helyem a válogatottban.

– Édesapja, Süle János is ismert labdarúgó, mit tanult tőle?

– Rengeteg dolgot. A mai napig kísér az utamon, ami szó szerint értendő, hiszen a pályafutásom elején a Győri Dózsában ő volt az edzőm és most az ETO-ban pedig a pályaedzőm. Sokan kérdezték tőlem, hogy „ez nem rossz, nem kivételezik veled?”. Soha nem nem fordult elő ilyen, sőt: szerintem sokkal keményebb és szigorúbb volt velem, mint a többiekkel. Mindig azt akarta, akarja, hogy jobb legyek. Rengeteget köszönhetek neki, nagy szerepe volt abban, hogy futballista lettem.

– Úgy gondolom, hogy először is nagyon fontos, hogy csapatember vagyok. Bármit megtennék a csapatért és tudom jól, hogy egy játékos a csapat nélkül nem lehet sikeres. Emellett gyors és kreatív játékosnak tartom magam.

– Milyen karrierrel lenne elégedett?

– Mint mindenkinek, nekem is vannak nagy álmaim, viszont nem szeretek nagyon előre tervezni. Jelenleg szeretnék a csapatommal Bajnokok Ligája-meccseket játszani és minél több mérkőzésen a válogatottban szerepelni.

– Mihez kezd majd a futball után?

– Semmiképp nem akarok elszakadni a sporttól. Ezért a focihoz kapcsolódó szakmában szeretnék majd elhelyezkedni. Akár edzőként is dolgoznék, de emellett, ahogy említettem, a párom vállalkozásában is szeretnék segíteni.

– Ha megint külföldre hívnák, újra megpróbálná?

– Ezt nem tudom most megválaszolni. Mindenképp mérlegelnem kellene, de azt gondolom, ha egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapnék, akkor talán igen, újra megpróbálnám.

– Az ETO-nál most olyan biztos a háttér s jó az együttes, amit jelenleg nem hagynék itt egy magyar csapat ajánlata miatt sem. Nyilván persze ez a jövőben változhat.

– Nagyon várom a szombat délutáni mérkőzést. Külön öröm, hogy a meccset élőben közvetíti a tévé. Ez nagy motiváció szerintem mindkét csapatnak. Egész héten komolyan készültünk a ferencvárosiak ellen, a bajnokságban még nem volt rá példa, hogy legyőztük volna őket. Idén felkészülési mérkőzésen azonban egy-nullára ez már sikerült. Úgy vélem, rendkívül kiegyenlített a bajnokság és minden csapat verhető. Ami biztos, szombaton hatalmas elánnal megyünk fel a pályára, mert mindenképpen szeretnénk otthon tartani a három pontot.