Interjú Priskin Tamással, a 2016-os Eb egyik magyar hősével – „a legizgalmasabb csoportban a válogatottunk”

– 2016 előtt több barátommal azon a véleményen voltunk, hogy a mi életünkben elképzelhető, hogy a magyar válogatott soha nem jut ki világversenyre. 2015 őszén, amikor már közel 30 év eltelt a mexikói világbajnokság óta, mennyire érezte a vállán ezeket a mázsás köveket?

– Óriási volt a várakozás és a nyomás a szurkolók felől, ez biztos. A 2016-os Európa-bajnokságra egyetlen perc híján pótselejtező nélkül is majdnem kijutottunk. Idegenben 1–0-ra vezettünk Észak-Írország ellen Belfastban, ám a hazai csapat az utolsó percben egyenlített. A döntetlent sokan magyar átokként könyvelték el. A csapatunk azonban pozitív maradt. Emlékszem, a 92. percben bekapott északír gól után azt beszéltük a buszon a repülőtér felé, hogy nekünk a nehezebb utat jelölte ki a sors. Úgy éltük meg a fájó döntetlent, hogy ebből akár még előnyt is kovácsolhatunk.

Felejthetetlen öröm

– Aztán jött a norvégok elleni pótselejtező, akik szintén nagyon akarták az EB-részvételt.

– Megleptük őket Oslóban. Sokan felkapták a fejüket, mennyire partiban vagyunk Norvégiával. A játék képe alapján megérdemelten hoztuk haza az egygólos előnyt a visszavágóra.

– A 2015. november 15-én szerzett találata a modern magyar labdarúgás emlékezetes pillanata. Ez élete gólja?

– Büszke vagyok rá, az egyik tetoválásom is emlékeztet erre. Fontos volt a norvégok ellen, hogy jól kezdjünk, ne hibázzunk, ne kapjunk gyors gólt, érezzék, hogy a kezünkben tartjuk a meccset. Kádár Tamástól nagyszerű, hosszú indítást kaptam, két norvég védőt kicseleztem, a labdát pedig a 16-os vonal közeléből lőttem az ellenfél hálójába. A mérkőzés 14. percében történt ez. Összesítésben már két góllal vezetünk. Nem volt megállás, évtizedek után kijutottunk az EB-re.

– Mit jelent ez a siker ma önnek?

– Pályafutásom csúcsa a 2016-os EB-részvétel. Ebben szerepet játszik az is, hogy felvidéki magyar vagyok, Révkomáromban születtem. Tizenkilenc évesen kaptam meg a magyar állampolgárságot. Soha nem volt kérdés számomra, hogy ha válogatott szintig jutok, akkor melyik csapatban játsszak.

Emlékképek a 2016-os EB-ről

– Hiába szerzett döntő érdemeket abban, hogy a magyar csapat kijutott a franciaországi seregszemlére, sokáig kérdéses volt, hogy a sérülése miatt utazhat-e az öt évvel ezelőtti EB-re.

– Igen, kemény időszak volt, nehéz pillanatokkal. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a tavaszi sérülésem után újra formába lendüljek, Bernd Storck akkori szövetségi kapitány pedig a kérdőjelek ellenére bizalmat szavazott nekem.

– A négy meccsből kétszer játszott, Ausztria és Izland ellen. Milyen emlékeket őriz ezekről az EB-meccsekről?

– Az osztrákok ellen győztünk; csereként álltam be a második félidő közepén. Többen esélytelennek tartottak minket nyugati szomszédunkkal szemben, s a meccs előtt az osztrákok is éreztették velünk, hogy favoritnak hiszik magukat. Izland ellen kezdő voltam, s közel hetven percig voltam a pályán. A magyar szurkolóknak hála, óriási hangulatú meccsen ikszeltünk a szigetországgal Marseille-ben.

– Cristiano Ronaldo Portugáliája ellen a kiújuló sérülése már nem engedte, hogy pályára lépjen. Van hiányérzete emiatt?

– Jobb lett volna játszani a portugálok és a belgák ellen is, de nem volt mit tenni és ezért kis szomorúságot sem érzek. A portugálok elleni 3–3-mal végződött mérkőzést az EB öt legjobb meccse közé választotta az UEFA. Háromszor vezettünk, háromszor egyenlítettek Ronaldóék. Elek Ákos a hajrában majdnem megszerezte a negyedik gólunkat, a kapufán csattant a lövése. Sokszor nüanszokon múlik a futball. Ha Ákos lövése bemegy, s veszítenek a portugálok, akkor nem jutnak tovább a csoportból. Ezt követően azonban meg sem álltak az EB-trófeáig.

Pluszmotiváció

– A portugálok most is várnak ránk az EB-n, s az is elképzelhető, hogy ezen a tornán lép utoljára címeres mezben pályára Ronaldo.

– Messze a legkeményebb diót kaptuk, ám egyben a legizgalmasabb csoport a miénk. Az borítékolható, hogy ez a négyes kapja a legtöbb figyelmet a csoportkörök alatt. Semmi vesztenivalónk nincs Franciaország, Németország és Portugália ellen. Bátor, élvezetes, harcias focit várok a magyar együttestől. Közösségként és csapatként is remekül működik a mostani válogatott, a sérülések ellenére is megkeseríthetjük az ellenfeleink dolgát.

– Marco Rossi szövetségi kapitány idén év elején határozta meg azt, hogy az NB II-ből senkire nem számít a válogatottban. Ez a döntés elsősorban önt és Dzsudzsák Balázst érintette. Nehéz volt elfogadni a kapitány válogatási elvét?

– Kitűnő szakembernek tartom Marco Rossit, kiválóan összerakta a csapatunkat. Tiszteletben tartom a döntését, amely pluszmotiváció jelent számomra. Az ETO-val többek közt azért is küzdök majd az első osztályért a következő szezonban, hogy ismét szóba kerülhessen a nevem a válogatottnál.

Küzdeni az NB I-ért

– Az NB II-ben gólkirály lett 21 góllal. Hogy érzi, a tapasztalatával segíthetné a mostani EB-n a magyar csapatot?

– Most is mindent megtennék a csapatért a kontinensviadalon. Úgy érzem, még mindig hasznára válhatnék a magyar csapatnak.

– Az ETO teljesítményét milyennek ítéli a pár hete zárult pontvadászatban?

– Szerettem volna feljutásért, dobogóért küzdeni. Ez nem jött össze, ami csalódás számomra, s ezen semmit nem változtat a gólkirályi cím. A fő gondunk az volt, hogy egy-egy jó eredmény ellenére sorozatban nem voltunk képesek meccseket nyerni. Ezen kell javítanunk jövőre.

– Amikor jöttem a stadionba, a portás úr kérdezte, mi járatban, mondtam, hogy önnel találkozom. Erre csak annyit válaszolt: „remélem, a Tomi még sokáig az ETO-ban marad”. Győri zöld-fehérként vonul vissza?

– Az biztos, hogy nekem az ETO a második otthonom. A szüleim itt dolgoznak, a testvéremmel egy csapatban szereplünk. Innen indult a pályafutásom és ide tértem vissza 15 év után. Itt szeretném abbahagyni a labdarúgást, de nem a második vonalban. Az NB I-ben.

Névjegy – Priskin Tamás

15 évesen került a Győri ETO-hoz, 2005-ben kapta meg a magyar állampolgárságot a szlovák mellé. Ez tette lehetővé, hogy meghívják a magyar válogatottba. Korábban többször is elutasította a szlovákok ajánlatát. Az ETO-ban 2003. április 23-án mutatkozott be az NB I-ben 16 évesen és 7 hónaposan.

Légiós pályafutását Angliában kezdte, több szezont húzott le a Premier League-ben, 2009-ben betalált a Chelsea kapujába is. A szigetországi évek után játszott Oroszországban, Ausztriában, Izraelben és Szlovákiában, a Slovan Bratislavában. „Utóbbiért kaptam hideget-meleget a felvidéki szurkolóktól” – mondta találkozásunkkor. Magyar bajnoki címet a Ferencvárossal ünnepelhetett. 2020 januárja óta ismét az ETO játékosa.

A válogatottban 2006-ban mutatkozott be Argentína ellen, alig húszévesen öt egymást követő meccsen is gólt lőtt címeres mezben. Hazánkban rajta kívül ez csak Sárosi Györgynek, Puskás Ferencnek, Deák Ferencnek, Kocsis Sándornak és Bene Ferencnek sikerült. Összesen 63 mérkőzésen lépett pályára a magyar válogatottban. Eddig 17 gólt szerzett a nemzeti csapatban.