Interjú Kalmár Zsolttal Győrságon – „Szívét-lelkét kitette a válogatott”

– Hogy van?

– Egész szépen halad a felépülésem. Hamarosan megyek kontrollra, s ha minden jól alakul, jövő héttől speciális eszköz segítségével elkezdhetem a térdhajlításokat. Ezután lassan elhagyhatom a mankókat, júliustól pedig kezdődhet a rehabilitáció a gyógytornászommal.

– Hogy számol, teljes értékű edzésmunkát mikortól végezhet?

– Ideális esetben öt-hat hónap múlva a társakkal készülhetek. Nem akarok kockáztatni, feleslegesen siettetni a visszatérést, de bízom abban, hogy jövő januárban már tétmeccsen is pályára léphetek a DAC színeiben.

– Ha súlyos sérülés éri az embert, próbál minden pozitívumba kapaszkodni. Az biztató jel lehet, hogy eddig amikor megsérült, mindig gyorsan újra formába lendült.

– Igen, ez így van. Két éve a térd-, másfél éve a bokasérülésemből is viszonylag rövid idő alatt felépültem, majd sikerült ismét elkapnom a fonalat. A bokasérülést a Puskás Aréna nyitómeccsén, Uruguay ellen szedtem össze. Akkor két-három hónapra estem ki a holt szezonban. Sajnáltam, hogy a Walesszel vívott EB-selejtező mérkőzésen nem léphettem pályára emiatt, de aztán az Izland elleni pótselejtezőn csak kivívtuk a részvételt az Európa-bajnokságra.

Szurkolás a Puskásban

– A portugálok elleni első csoportmeccsünket hol nézte?

– Fenn voltam a stadionban. Sok B közép szurkolóval találkoztam, váltottam velük pár szót. Nagyon jólesett, hogy szinte kivétel nélkül biztattak, többen mondták, hogy fogok még játszani világtornán a magyar válogatottban.

– A csapattársakkal is találkozott?

– Nem, a járvány miatt szigorú szabályok vannak érvényben az EB-n, buborékban készülnek a csapatok a soron következő mérkőzésükre, így nem mehettem a csapattársak közelébe. Ettől függetlenül többekkel tartom a kapcsolatot telefonon, gyakran váltunk üzeneteket.

– Milyennek ítélte a játékunkat a portugálok ellen?

– Akik látták a Ronaldóék elleni meccset, tisztában vannak vele, hogy a 84. percig egyenrangú ellenfele voltunk Portugáliának. Az utolsó pillanatokban óriásit fordult a játék képe. Balszerencsés lövés pecsételte meg a sorsunkat, majd indított el a lejtőn bennünket. Ha nem pattan meg egy lábon a portugál játékos lövése, biztos vagyok benne, hogy Gulácsi Péter megfogta volna a labdát.

Lassítani a játékot a franciák ellen

– Barátokkal a győri Lapos Tanszék melletti kivetítőnél néztük a meccset. Ha pályára léphetett volna, miként kezelte volna azt a szituációt, hogy a lesgólunkat nem adta meg a bíró? Kívülről úgy tűnt, itt fordult óriásit a mérkőzés menete.

– Tény, hogy a magyar csapat és a szurkolók is hosszú másodperceken át ünnepeltek, mire a játékvezető késve jelezte, hogy érvénytelen gólt szereztünk. Pokoli nehéz szembesülni a valósággal, amikor felrobban az örömtől a stadion. Hozzáteszem, szinte egy vonalban ültem az ominózus támadásunkkal, onnan egyértelműen látszott, hogy lesről indultunk. Leírhatatlanul más az ilyen szituációkat játékosként átélni, mint nézőként. A küzdőtéren dolgozott volna az emberben az adrenalin ezerrel, fejedben a tudat, hogy pariban vagy a portugálokkal, s akár még pontokat is rabolhatsz a címvédőtől.

– Lefújás után a szurkolók hogyan vélekedtek a magyar csapatról?

– Akikkel beszéltem, azt mondták, le a kalappal előttünk. Szívét-lelkét kitette a válogatott, s az ötvenedik perctől a hetvenötödikig irányítottuk a mérkőzést a portugálok ellen. Az nem lehet vitás, hogy az utolsó tíz percet leszámítva meccsben voltunk.

– Ennek ellenére lélektanilag nehezen feldolgozható vereséget szenvedtünk, s ma talán a világ legjobb csapata, Franciaország válogatottja vár ránk.

– Ha reálisan nézzük a esélyeket, kőkemény mérkőzésben lesz részünk az aktuális világbajnok ellen. Pogbáék tempója szerintem legalább egy szinttel gyorsabb, mint a németeké vagy a portugáloké. Remélem, a srácoknak sikerül lassítaniuk a játékot a franciák ellen, s ellenük is lesznek momentumaink. A portugálok ellen egyébként sokáig jól működött a védelmünk. Marco Rossi biztosan rendet tesz a fejekben, s jól felkészíti a csapatunkat a második csoportmérkőzésre.

– Az, hogy a EB messze legerősebb csoportjába kerültünk, áldás vagy átok?

– A továbbjutási esélyeink csekélyek, ezt a sorsolás után rögtön tudtuk. Azt összességében pozitívumnak tartom, hogy sorozatban három világklasszis válogatottal játszunk, tanulhatunk tőlük. Olyan tapasztalatokat gyűjthetünk, amelyek szerzésére nem volt lehetőségünk korábban.

36 év után juthatunk ki vb-re

– Szükség is lesz ezekre. Az EB után sok pihenőt nem tarthat a válogatottunk, szeptember első napjaiban már Angliát fogadjuk világbajnoki selejtezőn a Puskásban.

– Így van. Sajnos számomra nem csupán az idei Európa-bajnokság marad ki, de a november végéig tartó világbajnoki selejtezősorozaton sem vehetek részt. Két kontinenstorna után reális esélyünk van arra, hogy 36 esztendő után világbajnoki résztvevő legyen Magyarország. Ezért Lengyelországgal és Albániával futunk versenyt. A kötelező meccseken eddig begyűjtöttük a három pontokat.

– Az elmúlt öt-hat évben számos EB- és világbajnoki selejtezőt vívott. Keményebb dió a foci-vb-re kijutni?

– Abszolút. Ameddig az EB-re a csoportokból két válogatott automatikusan kijut, a harmadik pótselejtezőt vívhat, addig a vb-re csak a csoportelső kvalifikálja magát, második helyezettnek pedig marad a ki-ki meccs. Ezt az akadályt kell átugranunk idén ősszel.

Tudatos építkezés a DAC-nál

– Sérülése után is toronymagasan az év legjobb játékosának választották Szlovákiában. Hosszú távon számol a Felvidék patinás klubjával, a DAC-cal?

– Szeretném magam próbára tenni nyugat-európai topbajnokságban, de nem mindenáron. Rendkívül szimpatikus számomra az a tudatos építkezés, amelyet a DAC vezetői végeznek. A csapatunk tele van fiatal játékosokkal – a 26 évemmel már a harmadik-negyedik legidősebb dunaszerdahelyi játékos vagyok –, a jövőképünk letisztult: évről évre lépjünk ki az európai porondra.

Úgy hiszem, pár éven belül a Bajnokok Ligájába is odaérhetünk. Ezt a lehetőséget, a kiváló körülményeket, a csodás szurkolótáborunkat nem fogom feladni azért, hogy olyan nyugat-európai csapatba kerüljek, amely a túlélésért küzd, s próbál benn maradni az első osztályban. Az is fontos szempont számomra, hogy a családommal szeretek Győrben élni, a szüleimet gyakran látogathatom Győrságon.

Névjegy – Kalmár Zsolt

1995-ben született, Győrságon töltötte gyerekkorát, a Győr közeli faluban kezdett focizni. 2005-ben került az ETO akadémiájára, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat. A zöld-fehér klubban mindössze egy szezont játszott az élvonalban; tehetségére hamar felfigyeltek a külföldi klubok.

2014-ben a Lipcse szerződtette, a német Bundesliga-csapatban 21 mérkőzésen szerepelt. Kölcsönjátékosként játszott Frankfurtban, a dán Brøndbyben, majd 2017-ben került a DAC 1904-hez. 2018 nyarán a dunaszerdahelyi klub végleg megvásárolta a játékjogát a Lipcsétől; a legnépszerűbb felvidéki magyar klub azóta Kalmár köré építi csapatát. A DAC csapatkapitánya, a szlovák újságírók utcahosszal választották a 2020/2021-es bajnokság legjobbjának.

A magyar válogatottban 2014-ben, 19 évesen debütált. Eddig 27 mérkőzésen húzhatta magára a címeres mezt. A bolgárok elleni kulcsfontosságú Európa-bajnoki selejtezőn lőtte első gólját a válogatottban tavaly Szófiában. Az EB-részvételről döntő Izland elleni, majd a lengyelek elleni 3–3-mal végződött őszi vb-selejtezőn is a magyar csapat egyik legerősebb pontja volt.