Rakonczay Gábor „újra nekimegy”, hogy állva evezze át az óceánt

Akörülményektől függött, hogy mi most egyáltalán beszélgetünk” – kezdte a Corvináknak adott exkluzív interjújában Rakonczay Gábor. Az extrém sportoló most is egy világrekord felállítására készült, ez azonban nem sikerült.

Rakonczay Gábor január elején útnak indult, hogy speciálisan épített SUP-jával (kabin nélküli, 5x1,5 méteres vízi alkalmatosság) átevezzen az Atlanti-óceánon. A sportoló Gran Canaria szigetén szállt vízre, ahol sok magyar kívánt jószerencsét az útjához. Az 50-60 napra tervezett kaland a hatodik napon azonban életveszélyes körülmények között véget ért.

Gábor beszámolója alapján már a negyedik napon érzékelte a testén a kihűlést, vizes ruháitól is csak az ötödik napon tudott megszabadulni. Bevetette B tervét és átült a mentőtutajába, mely fedéllel rendelkezett és élelemmel volt megpakolva. Egy idő után a tutaj is tele lett vízzel, és amikor a szervezete már iszonyatosan legyengült, döntést hozott: lemondott a tervéről és segítséget kért. Végül helikopterrel mentették ki az életveszélyes állapotba került extrém sportolót.

Rakonczay Gábor jelenleg jól van, hazaérkezett Magyarországra, és itthonról próbálja visszaszerezni a nyomkövetővel ellátott hajóját. A Corvinák megkeresésére örömmel válaszolt, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola hallgatója, Daróczi Gréti és iskolavezetője, Kozma-Vízkeleti Dániel kérdezte.

- Hogyan élted meg ezt a hat napot az óceánon?

- Vegyesen. Nyilván próbálom kezelni a dolgot, de nem egyszerű. Csomó veszteségrésze is van, például energiában, időben, pénzben, hírnévben… mindenben. Ugyanakkor örülök, hogy megvagyok. Egyik pillanatban hálás vagyok, hogy itt ülök biztonságban, de a másik pillanatban bevillan, hogy ,,ez is ott maradt a hajón, meg az is elúszott.” Percenként változik az érzés, ezért eléggé fókuszban kell lennem. Nem szabad elnyomni a rossz érzéseket, de nem jó, ha kizárólag ezek kötik le a gondolataimat.

- Tehát még nincs meg a hajód?

- Még nincs. Csak annyit tudok a nyomkövetőknek köszönhetően, hogy hol van. Most sodródik kint az óceánon, de a pozíciója miatt nehéz begyűjteni.

- Ez a kísérleted volt eddig a legfélelmetesebb tapasztalat a pályafutásod alatt?

- Igen. Arról volt szó, hogy én sem láttam kristálytisztán, hogy ez megvalósítható-e vagy sem. Kicsit filozofikusabban úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy az összes eddigi kísérletemnél az volt a cél, hogy a felállított cél megvalósuljon. Itt viszont az volt a cél, hogy elmenjek a határig. Hát ez sikerült. Nem az volt a „csúcselképzelés”, hogy átérjek a túlpartra és ott kikössek. Gondoltam, hogy itt extrémebb tapasztalattal fogok gazdagodni, s ezt meg is kaptam. Ha esetleg majd újra nekifogok, akkor sokkal inkább a célra kell majd fókuszálnom.

- Megfogható egy pillanatban, amikor eldöntötted, hogy mentést kérsz? Mi zajlott ekkor benned?

- Igen. Valóban volt egy pillanat, viszont egy folyamatról van szó. Folyamatosan erősebb volt az időjárás a vártnál. Tudtam jól, ha az első tíz nap megvan, akkor megvan a siker. Már a negyedik naptól látszott, hogy nem javul a helyzet. Elindult az egész egy leejtőn. Amikor már át kellett szállnom a másik tutajba, akkor egy idő után ott is átfagytam. Kapaszkodtam a mentőkapszulában, és biztos voltam benne az eddigi hajós tapasztalataim alapján, hogy fel fog borulni. A teteje nem volt teljesen vízálló, én nagyon le voltam gyengülve, azt gondoltam, hogy nem tudom megcsinálni ezekben a hullámokban. Ebben 80 százalékig biztos voltam. 30-50 méter távolság volt a két hajó között. Ott volt három óra, ami teljesen szerencsejáték volt. Ott voltam józanul, de magatehetetlenül. Egy ilyen helyzetben a természet fogja eldönteni, hogy mi fog történni. Mázlim volt. Egy teljesen normális, racionális döntést hoztam. A mentés nagyon hosszú folyamat volt. Nem arról volt szó, hogy megnyomtam egy gombot, és máris jöttek. Úgyhogy nem volt egyszerű.

- Megszületett-e már a fejedben a következő kísérleted?

- Igen, az, hogy ennek újra nekimegyek. Alaposabban, több átgondolással. Szeretném, ha maradna az alapkoncepció, kabin nélkül evezve. Futásban is elég komoly terveim vannak. Hegymászással összekapcsolt ultrafutások. Emellett van egy nagy sarkvidéki terv, egy nagy Antarktisz-átkelés, de ez nagyon nagy falat.

A teljes interjút itt olvashatja >>