Helyi sport

2018.12.31. 11:29

Erőemelés - Felhagy a versenyzéssel a többszörös világbajnok Molnár Tamás

A Hegyeshalomban élő sportoló hosszú pályafutását a csúcson zárja. Döntéséhez az elmúlt évek sérüléseinek sorozata vezetett.

Mikor lesz a következő versenyed? - ez a leggyakoribb kérdés, amit kapok mostanában. És nem könnyű rá válaszolni röviden.

A 2013-as első és a 2018-as utolsó világbajnoki cím.

A 2013-as első és a 2018-as utolsó világbajnoki cím.

Egészen 2015-ig kell visszamennünk, amikor is az eddigi legkomolyabb sérülésem történt (mindjárt az első Masters évemben). Egy Scitec RAW versenyen részlegesen elszakadt a jobb combhajlítóm, és ezzel rögtön ugrott is a portugál WPC Világbajnokság. Amit simán nyerhettem is volna.


2016-ban a hosszú rehabilitáció után igencsak lentről kellett elkezdenem a versenyfelkészülést. Mivel még mindig nagyon fájt konvencionális húzásnál a sérült hajlítóm, kényszerből át kellett tértem a szumó felhúzásra. Ettől pedig a jobb combközelítőm kezdett el fájni. Így muszáj volt egy szűkebb szumó (hibrid) terpeszre váltanom, amivel egész 320 kilóig jutottam, és 3 világbajnoki aranyat sikerült szereznem! De sajnos mobilitási gondok miatt a megfelelő szumó technikát nem sikerült elsajátítanom, így nem tudtam kihozni belőle azt, amit szerettem volna.


2017-ben ezért visszatértem a konvencionális felhúzáshoz, ami mindig is sokkal jobban ment nekem. Eleinte nagyon szépen haladtam a felkészüléssel, bíztatóak voltak a kilátások, de pár héttel a GPC Világbajnokság előtt ismét lesérültem. A változatosság kedvéért most a jobb combfeszítőm szakadt részlegesen. Megint lemaradtam a vébéről, amit most is könnyedén nyerhettem volna kategóriámban.


2018 tavaszára helyre jött a combom (legalább is azt hittem), és el is kezdtem a felkészülést a győri GPC Világkupára. Nagyon motivált, hogy végre hazai közönség előtt versenyezhetek, és ráadásul a kisfiam is most láthatott volna először versenyezni. Röviden, ismét félbemaradt a felkészülés és ugrott a verseny.


Két kudarccal zárult versenyszezon után jött a nagy kérdés, hogyan tovább? Feladjam? Az szóba sem jöhetett! Így egyszerűen nem hagyhattam abba a versenyzést.


Szóval nekifutottam még egyszer! Gyógytornász segítségével sikerült valahogy összerakni magam, javaslatára még a horogfogást (hookgrip) is megtanultam! Az eddigieknél jóval kíméletesebb edzéstervvel (köszi Nagy János Rajmund!) elkezdtem ismét a felkészülést. Jól mentek az edzések, de sajnos bármilyen elővigyázatos is voltam, jó párszor előfordult, hogy kénytelen voltam 1-2 szériával korábban befejezni a felhúzást. Ilyenkor már akkora feszültség volt a sérült hajlítómban, hogy azt éreztem, ha tovább edzek 100% biztos szakadás lesz belőle. Jött pár nap gyógytorna, aztán a következő edzésre már nagyjából rendben is voltam. Így lépésről lépésre végigcsináltam a 12 hetes felkészülést, és ami már régóta nem jött össze, el is jutottam a versenyig! Az első megmérettetés az egri GPC Világbajnokság volt, itt egy technikai hiba miatt nem sikerült a tervezett masters világcsúcs, de a kategóriámat megnyertem, és ami a legfontosabb: sérülés nélkül be tudtam fejezni a versenyt!


Ezután jött egy 6 hetes intenzív felkészülés a legfontosabb versenyemre, az orlandói WPC Világbajnokságra. Nagyon jól sikerült ez a rövid ciklus, az utolsó edzésen olyan könnyedén húztam a 310 kilóból a terv szerinti 2 ismétlést, hogy szerintem 4-5 is simán ment volna belőle. Ennél biztatóbb befejezést el se tudtam volna képzelni. Viszont sajnos a hosszú utazás alatt ismét előjöttek a fájdalmak, amivel próbáltam nem foglalkozni, de azért csak befészkelte magát a fejembe. 305 kilón kezdtem, ami nagyon könnyű volt, a második fogásra pedig már a világcsúcsot jelentő 321 kilót sikerült teljesítenem. A 3. fogásra 330 kilót kértem, amire az utolsó edzésem alapján minden esélyem megvolt. Megindítottam a súlyt, de valahogy a piros lámpa ott villogott a fejembe, és minden küzdelem nélkül le is tettem. Ilyet régen soha nem csináltam, mindig addig küzdöttem a súllyal, amíg csak bírtam. Most viszont a gyakorlat közben azt éreztem legbelül, nem éri meg a sérülést kockáztatnom (igaz a 321-el megvolt az arany és a világcsúcs is egyben). Itt szeretném megköszönni a sok segítséget a versenyeken és a felkészülés során Freimann Sándornak a Botond SE vezetőjének, valamint edzőtársaimnak, Kiss Lacinak és Szijártó Tamásnak.


 


A sikeres világbajnokság után eljött a visszatekintés ideje. A 2012-es visszatérésem után egészen 2014-ig szép folyamatosan tudtam fejlődni, de a 2015-ös sérülésemtől kezdve, egyfolytában csak azon dolgoztam, hogy vissza tudjak erősödni. Mire kicsit feljebb léphettem volna, jött egy újabb sérülés és kezdhettem elölről. Mindezt 4 hosszú éven keresztül. A mi sportágunkban pedig elsődlegesen nem a megnyert versenyek jelentik a dicsőséget, hanem a felemelt súly nagysága. És ugye engem is mindig az motivált, hogy új csúcsokat hódítsak meg. Így hát ideje volt elgondolkoznom a folytatásról.


Úgy érzem mostanra már túl nagy lett a kockázata annak, ha a határaimat feszegetem. A versenyzésnek pedig nem látom értelmét, ha nem tudom 100%-ban odatenni magam. A családom is nagyon félt a sok sérülés miatt, így ők sem támogatják a további versenyzésemet.Meg is kellet ígérnem az orlandoi Világbajnokság után, hogy az volt az utolsó. Így muszáj volt meghoznom a döntést, többé nem indulok erőemelő versenyen.


Nagyon sokat kaptam a versenyszerű erőemeléstől, és rengeteg mindenre megtanított. 2012-ben mikor újra kezdtem a versenyzést, álmomban sem mertem gondolni, hogy eddig el fogok jutni. Hat világbajnokságon sikerült elindulnom, összesen 8 aranyat és 1 ezüstöt szereztem, és jópárszor megdöntöttem a korosztályos világcsúcsot. Szinte mindent kipróbáltam, amit csak a felhúzás fogásnemben lehet, nyertem VB-t RAW (felhúzó ruha nélküli) és EQ (felhúzó ruhás) kategóriában, Open és Masters korcsoportban, húztam szumó és konvencionális stílusban, váltott és horogfogással egyaránt.


Természetesen edzeni továbbra is keményen fogok, de már nem az egyéni csúcsok (333 kiló feletti felhúzás) kergetése lesz a cél. Lehetőség szerint a versenyekre továbbra is elkísérem klubtársaimat és segítem az edzéseiket. És persze jöhetnek az új kihívások

- írta közleményében [namelink name="Molnár Tamás"].

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában