Helyi sport

2017.05.13. 09:00

Nyáron jönnek a nagy változások az ETO-nál

Sudár Ágnes

Ha az ETO vasárnap nyer, az Érd viszont nem szerez pontot, akkor a győri focicsapat az NB II-be jutott. A nyolcvanas évek bajnokcsapatát, sőt, még a Tarsoly aranyérmes korszakát visszasíró szurkolók keserédes mosolyát is látom magam előtt, de a velem szemben ülő dr. Drucskó Zoltán már arról beszél, hogy két éven belül a Fradival játszik ismét a csapata. Persze az NB I-ben.


– Az ETO női kézicsapatának hétvégi BL-sikerét a helyszínen látta? 

– Nem. Bajnoki mérkőzésünk volt, ezért ezúttal a tévében néztem őket. Amikor az első BL-t megnyertékVeszprémben, akkor volt szerencsém ott lenni. Hatalmas élmény volt. A futsalosok, akik egy légtérben élik életüket a lányokkal, most tolnak át épp egy tortát, hogy gratuláljanak nekik. 


– Az emberben nem mocorog mégis az, hogy a lányok elviszik most a „show"-t a győri sportéletben? Akézilabdáról beszélünk, s nem a fociról, ahogy korábban. 

 – Gyarló az ember, s előfordult, hogy nehezen kerekedtem felül azon a tényen én is, hogy nem rólunk szólnak a hírek. De kigyógyultam belőle. 


 – Mennyi idő kellett ehhez? 

– Három év. Kár azon gondolkodni, hogy ha annyi szponzori pénzünk lenne, mint másnak, mi lenne. Ez valóban csak megmételyezi az embert. Tudni kell örülni mások sikereinek – főképp, ha azok a barátaid is. Példát és erőt adhatnak, s el kell fogadni, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. 


– Ha az NB II-be jutnak, akkor több lesz a fóka az ETO körül is? 

– Tudni kell, hogy az NB II-ben az MLSZ által nyújtott normatíva – a helyezéstől, a győztes meccsektől, a fiatalok játszatásától függően – százötventől kétszázötvenmillióig terjed. Az NB III-ban a szövetség harmincmillió forintot nyújtott. Ez nagy különbség, s a bajnoki címért százmillió forint is jár még.

 Több lesz majd a fóka? 


– El tudja képzelni, hogy egy frissen feljutott csapat rögtön bajnoki címet nyer? 

– Attól függ, mennyire tudjuk megerősíteni a gárdát. Én azért inkább kétéves ciklusban gondolkodom. Azt tartom reálisnak, hogy ennyi idő alatt jutunk fel ismét az NB I-be. Az első évben az első-ötödik helyet tűztükki célul. Persze nagyon örülnénk, ha az osztályváltás már az első évben sikerülne.


– Ha jól sejtem, az MLSZ által nyújtható 150–250 millió forintból olyan erősítést nehéz eszközölni, amivel dobogóesélyes lesz az ETO az NB II-ben. Vissza is tértünk a „fókákhoz", vagyis a szponzorokhoz. Ott állnak már az ajtaja előtt, azzal, hogy „Jó napot, tárgyaljunk!"?

– Eddig úgy állt össze a költségvetésünk, hogy volt egy jelentősebb összeg az önkormányzattól, mellé jött az MLSZ-pénz, s a szponzori árbevételek. Az NB III kevésbé volt vonzó a szponzoroknak, a Quaestor-csőd utáni helyzet szintén nem biztatta a befektetőket. Most talán máshogy lesz, mert igen: volt, aki már érdeklődött.  Az igazi az lenne, ha az Audi mezszponzorként visszatérne, az ugyanis más dimenziót jelentene... A csapat megerősítéséért már zajlanak a tárgyalások, vannak új igazolásaink, akiknek a nevét  csak a bajnoki szezon végét követően szeretnénk nyilvánosságra hozni. Annyit  elmondhatok, komoly játékerőt képviselnek.  


 – Az Audira tényleg van esély? 

– Folynak tárgyalások, de jelen állás szerint inkább az utánpótlásban marad az Audi. 


– Amikor a Fehér Miklós Akadémia még valós lehetőséget kínált az utánpótlásnak arra, hogy az ott képzett fiatal focisták az NB I-ben játszhassanak, én akkor is megkérdeztem az aktuális vezetőt, hogy a saját gyerekét beíratná-e oda. Most, amikor jó esetben is az NB II az opció, ön szánna a fiának ilyen jövőt? 

 – Nem mindenki Messi tizenkét-tizenhárom évesen, de sok szülő annak látja a gyerekét. Az akadémiaiképzés ugyanakkor olyan pluszlehetőséget kínál – a bentlakással és a napi két edzéssel –, hogy az adott gyereknek nagyobb lesz az esélye erre a pályára, mintha normál gimnáziumba járna.  Volt egy Mervó Bencénk, egy Bénes Lászlónk, egy Kalmár Zsoltunk és rajtuk kívül is nagyon sok ETO-s nevelésű játékos focizik az NB I-ben. A kisfiam, Zalán  az U13-as futsalcsapat játékosa és nagy örömét leli a sportágban. Úgy gondolom, nem lesz belőle Dróth Zoltán, de látom rajta, hogy már most sokat kapott a közösségtől, a sportágtól. 


– Mervó, Bénes, Kalmár a korábbi érából van, amit mondtam... 

– Most is adunk válogatottakat az U16-ba, az U17-be, az U18-ba. A kiemelt bajnokságban maradt az utánpótlás, ami nagyon fontos. Azt kevésbé tartom jónak, hogy egyes akadémiák akár négy-ötszázezres fizetésekkel csábítják el tőlünk a tehetségeket.


 – Havonta? 

– Igen. 


– Önök is fizetnek? 

 – A válogatott játékosoknak muszáj, különben eligazolnák őket. Emellett magas igazolási árat szabunk. Nem értek egyet ezekkel a pénzekkel, mert nem az első munkaszerződésnek kellene a legjobbnak lennie, nem az első szerződésben kellene a legmagasabb munkabérnek szerepelnie, hanem lépésről lépésre előbbre jutni. Nem jó, ha a fiatalember zsebét már „süti" a pénz. Mert azt el is veri. 


 – A helyi szülőknek még opció focistakarriert szánni a gyereküknek? Túljelentkezés van vagy lasszóval fogják a fiatalokat? 

– A kollégiumban telt ház van, évfolyamonként harmincnégy fő-

vel indul egy osztály. Az előző felvételin három és félszeres volt a túljelentkezés, mégis azt mondom, hogy a rendszer nem működik tökéletesen. Szerintem ugyanis az lenne a célravezető, ha nem jelentkeznének, ha a játékosmegfigyelők választanák ki azokat, akiket az akadémián szeretnének látni. Az sem megoldás, amit a Tarsoly-féle aranycsapatban láttunk, hogy a keretben harmincvalahány külföldi játékos volt. Sokan ott voltak 18–19 évesen az álmok színházában, de azt a néhány métert, amit a kollégiumtól a stadionig, vagyis a nagycsapatig kellett volna megtenniük, nem tudták abszolválni. Sok csalódott szülővel és játékossal szembesültünk.


 – Velük mi lett? Követték a pályájukat? 

– Néhányról tudok, de nem sikertörténetek ezek. NB II, NB III, majd a sokadrangú osztrák bajnokság jön. Megkeresik euróban a pénzüket, de nem erről álmodtak. Ezerből egynek sikerül az igazi karrier, de minden szülő azt hiszi, hogy az ő gyereke lesz az az egy.

 

Fotó: H. Baranyai Edina

Fotó: H. Baranyai Edina

 Ez a labda pattog 


– Pikáns helyzet lesz, hogy a Gyirmót és az ETO is egy bajnokságban játszik majd. Voltak olyan ETO-szurkolók, akik azért jártak Gyirmót-meccsre, hogy lássák a Fradit vagy az Újpestet? 

– Az ultrák biztosan nem látogattak ki, de néhány ismert arcot láttam én is a Gyirmót-meccseken. Ez így is van rendjén. Pikáns helyzet lesz, az biztos. Ráadásul ott lesz a Sopron és a Mosonmagyaróvár is a bajnoki osztályban.


– Mennyi idő alatt szokta meg a félházas stadiont? 

– Nagyon jól kezdtünk, az első meccsünkön négyezer nézőnk volt. Most is ezerötszáz-kétezer szurkoló nézi a mérkőzéseinket. A 16–18 ezres stadionban ez nyilván elveszik, nem is kellene ekkora lelátó. Ezért is zártuk le az egyik oldalt. 


– Álljunk meg itt egy szóra. Miért a keleti lelátó mögé tették a Verebes-emléktáblát, amit így a szurkolóknem láthatnak? 

– Hogy el ne lopják. 


– Azt is panaszolták a szurkolók, hogy az első hideg után ToiToi vécéket kell vinni a lelátókra, mert elzárjáka vizet. 

 – A létesítmény üzemeltetése – ami nem hozzánk tartozik – nem sorolható az erősségek közé. Inkább úgy fogalmaznék:  nem elzárták, hanem nem nyitották meg a vizet. Mindig azon ment a vita, hogy elfagy-e a vezeték... Ki kell mondani, a létesítménnyel több probléma van. Egyet mondok csak: az energiabetáplálásnál egyoldalú „betáp" van, tehát kikapcsolni sem lehet a nem fizető fogyasztóknál az áramot mondjuk az ETO Parkban, mert akkor a szállodában sem lesz energia...  


 – Azt hallottam, hogy az ETO Parkra komoly érdeklődő van.  

– Napi kapcsolatban vagyok a felszámolóval. Én annyit tudok, hogy a hotelt üzemeltető cég szeretné a szomszédos plázát hatékonyabban bérbe adni. 


 – Amikor átvette a Quaestor-csőd után az egyesületet, önre sokan megváltóként tekintettek. Ki kellett ábrándulniuk vagy önnek kellett ezt a képet letörölnie? 

 – Valószínűleg nem engem, hanem egy királyfit vártak fehér lovon. Másfél-két év alatt rengeteg „zöld-fehér vérű" ember kopogtatott nálam, akiknek azonban az egyéni haszonszerzés fontosabb volt, mint a klub sorsra... Én nem vagyok milliárdos, nagyon sok munkával és energiával, no meg az önkormányzat segítségével jutottunk el idáig.


 – Volt pillanat, amikor megbánta, hogy Tarsoly örökségét átvette? 

– Úgy voltam vele, hogy sokat kaptam a várostól, sokat a sporttól, most rajtam a sor. Ha nem próbáltam volna meg, egész életemben ezen rágnám magam és az enyészetté vált volna egy 113 éves tradícióval rendelkező egyesület.  És az az igazság, hogy más nem nagyon akart segíteni. Azt sajnálom, hogy az első évben nem voltam határozottabb, nem szóltam bele a fociba, mert úgy gondoltam, hogy a futsalt megtanultam, de a pattogós labdához nem értek. Idén már másképp volt, s most nyáron nagyobb változásokra készülök. Voltak, lettek ellenségeim, lehet, hogy emiatt még több lesz. 


 – Tarsoly Csaba néhány hete szabadlábon van. Elvileg fel is hívhatná önt telefonon. Megtette már?

 – Nem. Védőügyvédjével, Papp Gáborral beszéltem viszont, aki évfolyamtársam volt a jogi egyetemen. Tarsollyal nem tartozunk egymásnak semmivel. Amit csinált, arról a bíróság majd ítéletet mond. De értéket teremtett itt, amit most én őrzök.  És ezt nem szabad elfelejtenie az embernek.   


Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában