Női kosárlabda NB I döntő - Szekszárd-Uniqa-Sopron összecsapás

– Éjszakai meccsel kezdenek, készültek rá késő esti edzésekkel?

– Televízió rendez, ember végez. Nem készültünk emiatt „éjszakai" edzésekkel, de akkor kell jobbnak lenni, s elvenni a Szekszárd pályaelőnyét.

– A döntőben három győzelemig megy majd a párharc, sorozatban vagy mindig csak a következő meccsben gondolkodik?

– Mindig az adott mérkőzésre koncentrálunk. Persze alakulhat úgy, hogy az „újratervezést" kell alkalmazni, de alapvetően a következő feladatra koncentrálunk.

– A két csapat alapszakaszbeli mérlege egy-egy volt.  Azoknak a meccseknek a tapasztalatait mennyire lehet felhasználni a döntősorozat kapcsán?

– Úgy gondolom, több okból sem igazán. Az egyik, hogy elég régen, ha jól emlékszem, még januárban találkoztunk utoljára, a másik pedig, hogy az alapszakasz közben mindkét oldalon változtak a keretek. Szekszárdon két kulcspozícióban is változás történt, egy-egy irányító és center távozott, egy-egy új légiós pedig érkezett e posztokra.

Tavaly fontos mérföldkőhöz ért a soproni klub, megszerezte tizedik bajnoki aranyérmét. Idén újra ünnepelni szeretnének a zöld-sárgák, ami pályahátrányból nagy fegyvertény lenne. Fotó: Magasi Dávid (Kisalföld-archívum)

– Az említett változások a keretekben hogyan hatottak a csapatokra?

– Ami bennünket illet, úgy érzem, összeállt a játékunk, s a Magyar Kupa óta jó úton járunk, ezen kell továbbmenni a célunk eléréséhez, ami nem más, mint a bajnoki cím megvédése. Ugyanakkor ellenfelünknél kialakult egy szlovén válogatott belső hármas. Erős, egységes, szervezett jó csapat a szekszárdi, mely nem érdemtelenül nyerte meg az alapszakaszt.

– A nemzetközi tapasztalat, a döntős rutin mind a Sopron mellett szól, ennek lehet szerepe?

– Lehet, bár ez nem teljesen egyértelmű. Igaz, hogy végigjátszottuk a csoportkört az Euroligában, ahol valóban értékes tapasztalatokat szereztünk. Ugyanakkor ellenfelünk a szezon során tizenhat mérkőzéssel kevesebbet játszott, mint mi, tehát egy aránylag megkímélt „karosszériával" várják a sok-sok kilométert futott „gépezetünket". Az biztos, hogy ők frissebbek, mi fáradtabbak vagyunk.

– A szekszárdi csapat messze az elvárásokon felül teljesítve jutott el a fináléig, a Sopronon mint címvédőn lehet inkább nyomás?

– Nem gondolom, hogy ennek túl nagy szerepe lenne, hiszen nyilván ellenfelünk sem csak „játszadozni" jön a döntőbe, hanem szeretné megnyerni. Ha már az alapszakaszban az élen végzett. Persze ehhez nekünk is lesz néhány szavunk.

Budapest, Pécs, Aix-en-Provence, Szolnok, Szeged, Salamanca, Győr, Kassa, Miskolc, Cegléd. Ez a kilenc helyszín, ahol a soproni női csapat lejátszotta története 38 döntőjét. Ebbe a sorba áll be tizedikként Szekszárd városa. A magyar bajnokságban eddig 18 finálét játszottak a zöld-sárgák, s ebből tízszer ünnepelhettek a végén.

A két csapat egymás elleni eredményei az idei alapszakaszban, 2016. október 7.: Szekszárd–

Sopron 77–56, 2017. január 14.: Sopron–Szekszárd 79–53.