San Marinóban dirigál a győri játékvezetőnő

Több kiváló magyar férfi játékvezető öregbítette már hazánk hírnevét, s nem állunk rosszul ebben a tekintetben a hölgyekkel sem.

Sikeres pályafutást tudhat magáénak a győri Szeles Krisztina, aki 2009 óta tagja az országos játékvezetői keretnek. Sokszor volt asszisztens férfi NB III-as, NB II-es és Ligakupa-mérkőzésen, s több rangos nemzetközi találkozón is szerepelt. Az első ilyen a Skócia–Görögország női világbajnoki selejtező volt.

Szeles Krisztina San Marinó-i kollégáival.

„Ahogy sokan, én is szerettem sportolni fiatalabb koromban. Kézilabdáztam, cselgáncsoztam, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom a versenyzést. A sporttól azonban nem akartam elszakadni, ezért lettem labdarúgó-játékvezető – mesélte a kezdetekről a jelenleg 31 esztendős győri hölgy. – Igyekeztem a lehető legmagasabb szintre eljutni, de bizonyos időnek el kell telnie, hogy valaki FIFA-játékvezető lehessen. Ráadásul nagyon erős a magyar keret. Bár nem ez az elsődleges cél, San Marinóban, ahol a tavaszi szezontól mint játékvezető és mint asszisztens szerepelek, talán előbb lehetek FIFA-kerettag."

Arra, hogyan került Szeles Krisztina épp a miniállam élvonalába, a vártnál egyszerűbb a magyarázat.

„Bükön egy nemzetközi tornán vezettem, s az egyik mérkőzés ellenőre felfigyelt arra, hogy nem csupán angolul, hanem olaszul is tudok. Beszélgetni kezdtünk, majd megkérdezte, nincs-e kedvem San Marinóban vezetni. Először furcsának tűnt az ötlet, de aztán rájöttem, nincs veszítenivalóm, s így legalább egy másik futballkultúrát is megismerhetek."

Az éles találkozókat egy utazás előzött meg.

„Elsőként engedélyt kértem az itthoni vezetőktől, akik nem zárkóztak el a kinti szereplésemtől. Aztán felvettem a kapcsolatot a San Marinó-i szövetséggel. Aztán jött az első meccs, ahol jól szerepeltem, legalábbis így értékeltek a másnap megjelent lapok, mert hatost kaptam az újságíróktól."

Krisztina szerint a San Marinó-i futball (a miniállamban csupán egyetlen osztályban rendeznek bajnokságot) szintje az itthoni másod-harmadosztálynak felel meg.

„A foci kint is ugyanolyan, ám a nyelv miatt azért jobban kell koncentrálnom, nem könnyű néhány játékos nevét helyesen kiejteni. A kinti kollégák is támogatnak, nagyon kedvesek, San Marinóban még ritkább a női játékvezető, mint idehaza. Ha jól tudom, rajtam kívül ott csak egy nő akad. Amúgy nem jelent a megszokottnál nagyobb elfoglaltságot kint bíráskodni. Egész hétvégék mentek el, amikor például Debrecenben kellett vezetnem. San Marinóba ráadásul csak kéthetente kell elutazni" – tette hozzá a győri játékvezető, aki tavasszal már hat kinti bajnoki találkozón működött közre.