Szívvel játszott Sopronért

Drázsnyák István (66) hosszú pályafutása alatt csak soproni csapatokban szerepelt – kivéve amikor a zalaegerszegi Honvéd Katona SE sorait erősítette.

„Az SVSE-ben voltam ifista Göndöcs Pistával, Prinyővel, vagyis Princzes Ferivel, Borsos Pistivel, Babos Lacival együtt – kezdi az egykori hátvéd. – Akkoriban még vonattal együtt utazott a mérkőzésekre az első és az ificsapat.

Mosonmagyar- óváron a Mosoni Vasas ellen szerepeltem először a felnőttek között Sali Jenő helyén. Adrigán Zoltánt, az ETO bajnok csatárát kellett fognom, aki előtte tért vissza Győrből a Mosoni Vasasba.

Drázsnyák István negyven évet játszott nagy- és kispályán. Fotó: Magasi Dávid

Innentől kezdve felfelé ívelt Drázsnyák István karrierje, amelynek egyik fontos állomása az 1973/74-es idény volt, ekkor az NB III Északnyugati csoportjában az SVSE szerezte meg a bajnoki címet.

„Ebben a szezonban szereztem életem egyik legfontosabb gólját – folytatja Drázsnyák István. – Győrszentivánon a nyolcvanhetedik percben fejesből értem el és azzal győztünk. Ez a két pont is kellett a bajnoki címünkhöz."

Szívesen emlékszik a másik helyi csapattal, a Textilessel vívott élvezetes csatákra is. Mindig nagy öröm volt legyőzni a rivális kék-fehéreket.

„A hetvenes évek közepén létrehozták a soproni közlekedési csapatot, majd talán három évvel később a Soproni SE-t, ekkor az NB II-ben játszottam. Az SSE-ben Mathesz Imre edzőségére gondolok a legjobb szívvel. Harminchat évesen az újra megalakult SVSE-ben hagytam abba a nagypályás focit. Az öregfiúk között és a kispályás bajnokságban persze még folytattam, csak ötvenhat évesen fejeztem be a focit.

A Soproni VSE a nyáron köszöntötte a negyven évvel ezelőtti bajknokcsapat tagjait. Fotó: facebook.com

Azért is, mert Sopronban a városi kispályás bajnokság már nem az, aminek indult. Most olyan fiatalok élik ki magukat a meccseken, akiknek a nagypályán lenne a helyük" – említi befejezésül.

Az egykori SVSE-beli csapattársakkal régóta heti rendszerességgel összejönnek a Lövér körúti pályán egy kis lábteniszre és kikapcsolódásra. Jó kapcsolatot ápolnak az ETO öregfiúival is.

Örömmel látják, hogy Sopronban mennyi fiatal rúgja a labdát az SVSE-pályán és bíznak benne, nemsokára ők alkotják majd az NB II-es csapat gerincét: szerintük az utánpótlásé a jövő, csak bízni kell benne.