Múzeumi éjszaka

Avagy mit fotózott a mobiltelefonos apuka a kiállítóteremben éjfélkor?

A Múzeumok Éjszakáján a csendes, néha kissé porosnak hitt intézmények hirtelen éjszakai életre kelnek, mint egy jól titkolt második állást vállaló könyvelő: nappal komoly, éjjel viszont showman. Mindezt szakmai szinten, kulturális tartalommal, de fárasztó Excel-munkalapok nélkül.
Egyetlen éjszaka, amikor nem ciki, ha a Kisalföld vaskori temetkezési szokásai miatt marad fent az ember hajnalig, vagy legálisan bámul órákig üveges szemmel egy Munkácsyt.
Az éj, amikor a kiállítások nemcsak láthatók, hanem átélhetők. A látogatók kézzel fogható közelségbe kerülnek a kultúrával. Interaktív tárlatvezetések, koncertek, családi programok, helyi specialitások: a múzeum ezen az estén nem a múlt poros tárháza, hanem a jelen szórakoztató, izgalmas és tanulságos játszótere.
Szakmailag is értékes a Múzeumok Éjszakája, mert képes olyan célcsoportokat megszólítani, akiket máskor legfeljebb a kávézóig vagy az ajándékboltig lehet elcsalogatni: a nagyi Hollóházi porcelánnal szemezget, apa QR-kódos felfedező sétára indul, anya felfalja Arrabonát, a gyerek római katonákkal kaszabol, miután megrajzolta.
A kulturális intézmények ezen az éjszakán nemcsak látogatókat nyernek, de imázst is építenek: modernet, élményszerűt.
A Múzeumok Éjszakája összehozta az embereket, új arcot adott a kultúrának, és bebizonyította, hogy a múzeum nem a „csendet kérünk” helye – legalábbis évente egyszer biztosan nem. S bebizonyítja, hogy egy festmény vagy szobor nézegetése többet adhat, mind az egész napos social média görgetése a telefonon.
Múzeumba járni menő! Sötétben még inkább. Szóval adjunk egy esélyt a festményeknek és a kiállított tárgyaknak, hogy látogatót lássanak.