A leghíresebb csíksomlyói búcsús emlékeiről mesélt a győri kutató

Az egyik leghíresebb pünkösdi búcsújáró hely Csíksomlyó, ahol a búcsú léleképítő élménye dr. Lanczendorfer Zsuzsannának eddig háromszor adatott meg. 2000-ben, 2007-ben és 2015-ben is megjárta a csíksomlyói búcsút.

A csíksomlyói búcsú közös ünnep

– Mohay Tamás, a téma kiváló kutatója a csíksomlyói búcsú egyediségét azzal magyarázza, hogy a hívőknek 1949-óta nem volt lehetősége nyíltan átélni a népi ájtatosság e szép formáját. A választópont 1990 volt, ami óta lehetővé vált a hagyomány újraéledése, a szabad ünneplés lehetősége. A 2000-es búcsú is egyedi volt, hiszen kettős ünnepet ültünk a jeles jubileum pünkösdjén. Nagy kegyelemben volt részem, hogy ezen a jubileumi, szentévi búcsún részt vehettem. Csoportunk nem hagyományos módon, gyalog tette meg az utat, hanem buszon, de mi is részesülni szerettünk volna a kegyelmi javakból. Hisz, mint tudjuk, „a búcsújárás alapvetően nem más, mint különleges imádságnak és áldozatnak erős helyhez kötése, szent helyek felkeresése vallási indíttatásból, hogy természetfölötti segítséget vagy kegyelmet nyerjenek.” - írja Barna Gábor a magyarországi búcsújárás történetéről és néprajzáról szóló könyvében. A búcsúba érkezők többsége egyéni célból érkezik ide: búcsúnyerés, vezeklés, gyógyulás kérése, hála. Másokat a látvány, a turizmus, a megszokott életformából való menekülés, pihenés vezérelte a somlyói „Nyeregbe”. 

A „csíksomlyói Boldogasszony” előtt már évszázadok óta tisztelegnek a magyarok. A világon a legnagyobb, 227 centiméteres aranyozott, festett hársfa kegyszobor székelyeknek, csángóknak, az anyaországi és a világban bárhol élő magyaroknak zarándokhely, szakrális menedék. A kegytárgy a történelem viharaiban csodával határos módon menekült meg.  Az idők folyamán Csíksomlyó szimbólummá, a magyarság megmaradásának jelképévé vált. A búcsúsok, „keresztalják” ilyenkor benépesítik a zarándokhelyet és környékét. 

A Napbaöltözött Asszony 

A kegyhelyre érkezéskor szokás a beköszönés. A kegytemplom bejárata fölött fenyőágakkal ölelve „Isten hozott!” felirat fogadja a búcsúsokat. A zarándokok első útja ma is a kegytemplomba vezet, ahol a kegyszobor, és hű őrzői, a ferences testvérek várják a tisztelőket. A templomban a Napbaöltözött Asszony tisztelete fogadott bennünket egy műkincs, félezer éves, csodatévő kegyszobor. A csíksomlyói Madonna-szobor valószínűleg egy székelyföldi fafaragó művész alkotása az 1510-es évekből. Hazánkban igen nagy hatású, s ugyancsak a középkorig nyúlik vissza a Napbaöltözött Asszony (Mulier amicta Sole) tisztelete. Az obszerváns ferenceseknél a Szeplőtelen Fogantatás szimbóluma volt, amely eretnek és törökellenes tartalommal párosult. Szűz Máriához a Jelenések könyvének apokaliptikus látomása köti: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból álló korona.” (Jel 12,1). A kígyó, amelynek fejét az ábrázolásokon Mária tapossa, a pogány törököket jelentette. 

Búcsúi szokás az úgynevezett érintőzés, a kegyszobor megérintése, amit ott jártunkkor is székely ruhás lányok segítettek. A Mária-szobor két oldalán, a lépcsőn álltak és elvették a zarándokoktól a zöld ágat, a zsebkendőt, az olvasót, vagy egyéb tárgyat és Szűzanya lábához érintették. Láttam olyan asszonyt, aki a „megszentelt” darabot rögtön arcához szorította. A szakirodalomból ismert, hogy az érintőzők a kegyszoborhoz érintett tárggyal, az otthon maradottak arcát megtörlik, hogy vele gyógyulást, vagy további egészséget idézzenek elő. Én is ezt tettem beteg édesanyámmal. Az egyik ilyen tárgy a Kissomlyó hegyén szedett nyírfaág volt. Ezt nemcsak a kegyszoborhoz, hanem más szent tárgyhoz is hozzáérintették, például a kálváriához. 

Virrasztás a templomban

A kegytemplomban éjszaka többen virrasztottak. A kegyhelyen való éjszakázás, a templomban alvás szokása mára több búcsújáróhelyen visszaszorult, de Csíksomlyón még mindig él. Ennek eredete részben abból a hiedelemből táplálkozik, hogy a testi-lelki bajokra a legjobb, ha a zarándok a kegykép közelében alszik. 

Az ünnepi misére megtelt a hegyoldal, tarkállott a szép székelyföldi, gyimesi, moldvai viseletes emberektől. Mi is „csángó környezetbe” kerültünk, fehér harisnyás és fehér inges, úgynevezett „fehér keresztalja” mellé, akiket, mint a „bárányokat” számukra ismert csengettyű hangja fogta össze. A búcsúi tömeg nagyon gazdag, színes képet mutatott: papok, szerzetesek, szerzetes nővérek, ministránsok, cserkészek, civilek, népviseletbe, turista felszerelésbe öltözött emberek várták az ünnepi ceremóniát. Gyönyörűen hímzett zászlók, város-és faluneveket büszkén viselő táblák jelezték egy-egy csoport hovatartozását. Zarándokok jöttek Erdélyen kívül az anyaországból, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról, sőt a tengerentúlról és Dél-Afrikából is. A hegyig legtöbben gyalog tették meg az utat.

 Hármashalom oltárnál elkezdődött a jubileumi szentmise. „A kettős jubileumi esztendőben szomjúhozzuk, rászorulunk az Igére és az isteni ajándékokra. A Fényre. Mert a dolgokat a fényben láthatjuk igazán. Ott láthatjuk meg tisztán egymás arcát. A fény ad mindennek igazi érzetet és színt. Erre a reményt és értelmet adó fényre van szüksége népünknek, nemzetünknek az új évezred küszöbén. Fényre, amely megmutatja az utat, és a különbséget tesz az igazság és a hazugság között” – mondta a szentbeszédben Bosák Nándor, debrecen-nyíregyházi püspök. 

A Salvator és Szenvedő Jézus kápolna

A zarándokút alkalmával más kegyhelyeket is meglátogatnak a búcsúsok: a Salvator és Szenvedő Jézus kápolnát. A Salvator-kápolna előtt álló keresztet az első búcsú emlékét hirdeti, amikor is 1567 pünkösd szombatján István, gyergyófalvai pap vezetésével győzelmes csatát vívtak János Zsigmond ellen a környék katolikus székelyei. A búcsúi körmenet élén azóta a gyergyófalvai keresztalja vonul, és őket Felcsík, Alcsík, Háromszék, Nyárádmente és a Sóvidék követi. Azóta pünkösdkor ismét százezrek éneklik „ősi székely himnusz”-ként a „Ó én édes jó Istenem” kezdetű éneket.  A Salvator kápolnánál  találkoztunk remetével is, aki a kápolnát és környékét tartotta rendben és attól pár méterre él egy kis házban állataival.   

A csíksomlyói búcsú része a Jézus-hágói keresztútjárás. Jézus-hágóját néhány zarándok térden csúszva járta végig. A kegyhelyhez vezető utat a búcsú ideje alatt árusok sátrai vették körül. Ki kegytárgyat 

• Mária-szobor, 
• kendő, 
• kitűző, 
• prospektus, 
• búcsús gyertya, 
• rózsafüzér, 
• szentkép, 
• ki ajándéktárgyat, búcsúfiát (játék, édesség, szalmakalap) kínált a zarándokoknak. 

Én is hoztam haza kis kendőket, amelyre a Napbaöltözött asszony képét nyomták aranyszínben, és köré a kérést: „Csíksomlyói Szűzanya könyörögj értünk!”.  

A felkelő nap

A kis-Somlyó hegyhez társul még egy szép szokás, a pünkösdi felkelő nap, az áldott nap várása. A nép úgy véli, hogy a felkelő napban, a Szentlélek Isten látható galamb képében. A korábbi leírások, elmondások szerint, a felkelő napból egyesek a kirepülő Szentlelket látják madárformájában, ahogy szórja magából a tüzes lángokat. Olyan is akad, aki Krisztus arcát, de olyan is, aki Máriát Jézussal a karján látja a napban. Pünkösdvasárnap hajnalán néhányan mi is kimentünk a hegyre, hogy megnézzük a felkelő napot.  És valóban látható boldogságot okozott a csíki havasok mögül felbukkanó tűzvörös nap, amely galambalakú felhőpalástból lassú méltósággal bújt elő Hargita hegyei mögül. 

A napnézés után, hajnalban az asszonyok gyógyfüvet is szedtek a Kissomlyó hegyen. Amikor jöttünk le a hegyről, mi is találkoztunk egy csángó asszonnyal, aki elmesélte, hogy melyik „burján” mire jó.

 Tudja ezt a moldvai csángókat kutató, „vigyázó” Jáki Sándor Teodóz bencés atya is, aki iskolájuk néprajzi körét Babba Máriáról nevezte el. 

A búcsúkeresztség

A búcsúskeresztség olyan kegyhelyhez tartozó szokás, ahol szent forrás, kút található. Bár Csíksomlyóra ez nem jellemző, én mégis kértem egyik zarándoktársamat, barátnőmet Zsókát, hogy vállalja „búcsúkeresztanyaságot”. Régen az elsőbúcsús kérhette az idősebbet a búcsúi keresztelésre. Ajándékba, – a szokástól eltérően – én nem egy imakönyvet, hanem egy csodálatos verset kaptam, amelyet Tollas Tibor, a nyugati magyar irodalom egyik jeles költője írt Győrött 1990-ben bérmakeresztfiának, Kováts Dénesnek. Ezt a szép ajándékot, a Pünkösdi örökség című verset adom tovább, és kívánom, hogy Mindnyájunknak áldott legyen „szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” 2025-ben is!