Pünkösdi múltidézés: Táltosarcú asszony a hajnali fényverésben

"Csángó asszonyok időtlenül régi, ki tudja, tán őskeresztény medrekből táplálkozó hagyományuk szerint imára kulcsolt kézzel álltak arccal a felkelő Nap felé, hogy őseik hite szerint kiszépített lelkükkel meglássák a vakítóan fénylő égitest közepébe költözött Szentlelket teljes pompában, teljes ragyogásban. Hosszú percek múltak el így mozdulatlanul, némán, könnyekkel rezzenetlen szemeikben. Hogy honnan e hit, talán maguk sem tudják. Mint ahogyan azt sem értjük évezredek óta: kik vagyunk, honnan érkeztünk, merre tartunk, mivégre jöttünk a világra, s ha már itt vagyunk, mi dolgunk benne Csíksomlyó szent hegyénél. 

Csíksomlyó különleges varázsa

Ha bizonyosság nem is, a kérdésre válasz mégiscsak akadt az asszonyok gyűrűjében:
- Szent hely ez. Így hallottuk anyáinktól, apáinktól, az öregektől. A Szentlélek pünkösd reggelén bészáll a Napba. így hallottuk, így szoktuk, s így is üljük. Ezért jövünk minden évben, amikor el bírunk jönni. Imádkozunk, mindenki elmondja bánatát, nehézségét, hogy jobb legyen, kér egészséget, egyebet, ki mit. A világ után kapaszkodunk.
- Ki láthatja meg? - Csak az, aki érdemes, aki bűntelen. - Ma is látni? - Ennek előtte még láttuk, de evvel a világgal... - Mi baj vele? - Van, aki jó, de mindenki nem. Rosszak vagyunk. Romlik a Föld. Veszekedünk, verekedünk, törvénykedünk, vannak, kik gyilkolnak, lopnak. Ez szent, s való.

Az asszonyok összenéztek, hívta őket a templom. Nem is késlekedtek, lassú léptekkel indultak tovább. A Nap egyre magasabban kereste helyét az égen, mint ahogyan én is a lészpedi csángó Jánó Ilonát, akiről sokan úgy vélik, beavatott. Látó. Majdnem mindenek tudója.

A látó asszony arról beszélt kollégánknak, hogy meg kell, hogy változzon a világ, de hogy mikor?  "Az időt nem tudjuk megmondani. Én csak előkészületre vagyok indítva. Hogy egy akol, s egy pásztor legyen. Ahogy mondatik, erre vagyok készítve. Az egy akolra, s a pásztorra. "