Soproni Nyugdíjasegyetem - Mágikus mozifilmek újszerű megvilágításban – Videó, fotók

Prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Nyugdíjasegyetem főszervezője, mint minden eddigi alkalmon, úgy most is röviden bemutatta az előadót, akinek különleges hobbijáról, a régi fényképezőgépek és magnetofonok gyűjtéséről is említést tett. 

Prof. dr. Molnár László előadásában a mozi szerepéről és varázserejéről beszélt, valamint arról, hogy az archetípusok hogyan mutatkoznak meg a filmművészetben. Előadása elején leszögezte: minden művészet, így a filmművészet is szabályok és jelek együttese. A film nyelvét gyerekkorunktól kezdve látjuk, megértjük és elsajátítjuk. 

- A film elemi egysége a jelenet - mondta, ami annak függvényében változik, hogy milyen filmről beszélünk. A műfaji különbségeket az eltérő tematika, a látásmód, a történetszerkezet egésze és az eltérő atmoszféra jelenti. Létezik például westernfilm, horrorfilm, bűnügyi film, kalandfilm, road movie, fantasztikus film, reklám és teleregény. 

- Megkülönböztetünk erős és gyenge műfajt. Előbbinek tipikus példái a western és a horror filmek, ahol bizonyos eseményeknek kötelezően meg kell történniük. Utóbbira példa a kaland- és a fantasztikus film, ahol a cselekmény tekintetében nem kötött az alkotók keze - magyarázta a különbségeket. 

Ha másképp akarunk kategorizálni, beszélhetünk tiszta és kevert műfajokról. A tiszta műfajok közül a melodrámát említette az előadó, ami egy olyan szerelmi történet, amelyben valamilyen külső tényező áll a szerelmesek közé, így a boldogság általában beteljesületlen marad. Erre példaként Arthur Hiller 1970-ben forgatott "Love Story" című filmjét hozta. A kevert műfajra jó példa a Titanic. James Cameron az 1997-ben bemutatott filmjében egy klasszikus Rómeó és Júlia történetet ötvözött egy katasztrófafilmmel. Az érzelmek és az izgalmak keveredése meghozta az eredményt, hiszen a film kasszasiker lett, sőt 14 Oscar jelölésből 11-et megnyert. 

A Soproni Egyetem oktatója ezután arról beszélt, hogyan változott a filmipar. A hidegháború korszakában a western virágzott. A 80-as évektől a Schwarzenegger, Stallone, Bruce Willis nevével fémjelzett akciófilmek voltak a közönség kedvencei. Az ezredforduló előtt a katasztrófafilmek hódítottak, 2000 után pedig a Harry Potterrel és A gyűrűk urával felvirágzott a fantasy. Napjaink uralkodó műfaja a képregény-adaptáción alapuló szuperhős-filmek.

- A filmalkotásokat a befogadás különbözőségei alapján két nagy csoportba oszthatjuk - kezdte a Kézjegy (szignatúra) és az Őskép (archetípus) filmtípusok jellegzetességeinek magyarázatát. Nagy általánosságban az első csoporthoz tartoznak az úgynevezett művészfilmek, a másodikhoz pedig a közönségfilmek. A művészfilmek az egyediségre épülnek. Elvárás velük szemben, hogy a néző erőfeszítést tegyen a befogadás érdekében és felkészült legyen. Jellemzőjük az egyéniség és az eredetiség. A közönségfilmek közös alapélményekből táplálkoznak, befogadásukra bármely társadalom bármely tagja képes. Az archetípus azt az ősképet, képi sémákat jelöli, amelyek közösek a különböző területeken élő népek mitológiájában. Jellemzője, hogy vulgáris irányba viszi a kultúrát. Az archetípus világi formája a folklór, mai formája pedig a tömegkultúra, a populáris film. Karakterei népszerű, legyőzhetetlen hősök képében próbálnak alakot ölteni, mint Superman, vagy Piedone.

Előadásának záró részében Molnár professzor példákat hozott arra, milyen tematikájú sorozatok tartották lázban a nézőket a különböző korszakokban. - Népszerű műfaj a szappanopera, amely lehet véges, mint például az Isaura, vagy a Hosszú, forró nyár, illetve végtelen, mint a Dallas, A klinika, vagy a Szomszédok. Előbbi esetében a történet az első részben felvetett probléma megoldása felé mutat, a befejezés pedig egyértelmű. A végtelen sorozatokban már a kezdetkor olyan a helyzet, ami képtelen a befejezés felé haladni. Szerkezete az életet utánozza, nem a cselekmény a lényeg, hanem az idő - mondta.

A női archetípusok történetiségét elemezve megállapította, hogy kezdetekben a "Végzet Asszonya" hódított a filmekben. Az 1930-as évektől az Aphrodité-karakter, az 1940-es évektől a Földanya (Démétér), 1960-tól Artemisz, az emancipált nő, 1970-től pedig Pallasz Athéné, a bölcs nő, aki már döntési helyzetben van. Mindegyik karakterre hozott hazai és külföldi példákat.

Szavaztak a Soproni Nyugdíjasegyetem folytatásáról

A szemeszter utolsó előadásán Prof. dr. Faragó Sándor ajándékcsomaggal köszönte meg az egyetem regisztrációt végző nyugdíjasainak a kitartó munkát. Ezután következett a sorsolás, amin azok a hallgatók vehettek részt, akik a szemeszter minden előadásán jelen voltak. Közülük heten nyertek ajándékcsomagot: Horváth Miklósné (Sopron), Rausch Józsefné (Sopron), Zambó Istvánné (Sopron), Iváncsics László (Petőháza), Péter Mihályné (Nagylózs), Shmilliár Tamás (Sopron) és Izsák László (Nagylózs).

 Legvégül kézfeltartással szavazott a hallgatóság, hogy legyen-e folytatás, a Soproni Nyugdíjasegyetem 27. szemeszterét kövesse-e szeptembertől a 28.? A válasz egyöntetű "igen" volt. 

Izsák László hűséges hallgatója a Soproni Nyugdíjasegyetemnek. Azt mondta, érdekes volt a filmekről és a moziról tartott előadás. Újszerű volt a megközelítés és tanulságosak a példák.