Negyed évszázada kápráztatnak el a Regös Táncműhely csoportjai - fotók

A Regös Táncműhely 2000-ben alakult Győrben, azzal a céllal, hogy közösséget építsen és értéket teremtsen a magyar néptánc eszközeivel. Az elmúlt huszonöt évben a táncműhely a város és a régió egyik meghatározó amatőr néptáncegyüttesévé vált. Rendszeres szereplői a hazai és nemzetközi fesztiváloknak, valamint Győr kulturális életének. 

A Regös Táncműhely 25 éve

Munkájukat a város két alkalommal ismerte el „Győr Város Ezüst Emlékéremmel”, melyet magas színvonalú művészeti tevékenységükért és a magyar néptánckincs hiteles  átörökítéséért kaptak. A Regös Táncműhely sikerei nem csupán szakmai eredményekben mérhetők, hanem közösségformáló erejében is. 

 – vallják a csoport művészeti vezetői.

Jelenleg mintegy 110 növendékkel dolgoznak együtt, akik a Balla Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola és a Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola közös néptánc tanszakán tanulnak. Emellett csaknem 40 főt számláló felnőtt együttesük tagjai közül sokan saját nevelésű táncosaik, akik évek óta hitelesen képviselik a műhely szellemiségét.

A Regös Táncműhely kedd esti gálaműsorában felléptek az alapítótagok is, akik Ősregös táncegyüttesként Felcsíki táncokat jártak. Az Ősrege csoport magyarpalatkai táncokat mutatott be, mindkét csoport a gála kedvéért állt össze ismét. A műsorban fellépett a Regös táncegyüttes, a Rege, a Borica csoport, valamint a Kisborica, a Köcöle, a Ciberke csoport. A táncosokat a vajdasági Fokos zenekar kísérte, közreműködött Bella Péter tekerőlanttal. Művészeti vezetők Vrábel-Vehrer Krisztina és Vrábel János, táncoktatók Vrábel-Vehrer Krisztina, Iván Orsolya, Schofhauser Gerda és Vrábel János.

A gálaműsorra hosszú hónapok óta készültek a táncosok. A jubileumi év alkalmából született egy kiadvány is 25 év Regös Kalendárium címmel, amely összefoglalja az elmúlt évek történéseit. Megjelennek benne fényképeken a Regös Táncegyüttes jelenlegi tagjai, előadások, külföldi utak, közösségi programok, legénycéh, lányfonó, díjak, elismerések, csoportok, és táncosok, szülők, barátok, kollégák gondolatai.

A táncosok írták a Regösről:

• Melegség tölti el a szívemet, ha az együttesre gondolok… a Regösség. Ez az, ami a hétköznapi életben barátságot, a próbateremben, színpadon pedig egységet, összetartást ad. Mindenki a saját kis valóságából megérkezve a próbateremben része lesz ennek az egységnek. Egy dallam, egy ritmus, egy lendület… Pont, mint egy táncoló pár, akik szorosan összekapaszkodva, szavak nélkül bíznak egymásban, tartják egymást, hogy egy szépen forgó egységet alkossanak. 
• A Regösben táncolni nekem nemcsak egy hobbi, hanem fontos része az életemnek. Kiskoromban, mivel a bátyám is itt táncolt, nekem sem volt kérdés, hogy csatlakozzak-e a táncműhelyhez, és örülök, hogy így volt. Nemcsak a néptáncot szerettem meg, de ennek hála ismerhettem meg a legjobb barátaimat is. A próbákra egy nehéz hét után is jó bemenni, mert a légkör elég családias, és amellett, hogy jól érezzük magunkat, még táncolunk is. A fellépésekre, amikből az évek során nem volt hiány, általában jó korán, időben megérkezünk, és sokszor maga az utazás miatt is megéri elmenni. A táborokból ugyan fáradtan és rokkantan, de mindig szép emlékekkel jövök haza. Ezek mellett a hagyományaink, mint például a karácsonyi vacsora vagy a húsvéti locsolás, is szebbé teszik nálunk az életet. 
• Ha bárki megkérdez, nem nehéz a Regösről beszélnem, hiszen szinte itt nőttem fel. Az egyik első bázisa volt az életemnek, ahova mindig nyugodtan fordulhattam. Nem szeretnék nagyon szentimentális lenni, de a mozgás szeretete, a tánc, a közösség ereje és a barátságok, amik itt köttettek, szerintem már mindenhova elkísérnek, akármerre is folyjon az életem.
• "A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!" Ez a Sebő Ferenc-idézet jut eszembe mindig, ha a néptáncra gondolok. Óvodás voltam, mikor az első alkalommal magamra húztam (valójában anyukám adta rám) a kékfestős szoknyácskát, és igyekeztem a többi ovis társammal egyszerre lépni egyet jobbra, majd egyet balra. Ekkor kezdődött ez a szerelem, amely a mai napig tart. Váltották egymást az iskolák, barátok, kapcsolatok, hobbik, de egy dolog megmaradt: a néptánc és a Regös. Átjárja a mindennapjaimat, az életemet, és még a személyiségemet is, mert szinte minden nap valahogy a világ tudtára adnám, hogy néptáncos vagyok, és Regös vagyok. S mikor próbára járok, akkor valójában hazajárok. És ezt az érzést nem adnám semmi pénzért sem. Regösségünkre!

A 25 éves Regös Táncműhelyről készült videót itt tekintheti meg: