Soproni emberek, soproni történetek – Arcok a XX. századból

A Soproni emberek, soproni történetek című kötet szerzője, dr. Turbuly Éva Zala megyében született és Zalaegerszegen kezdte a pályáját. 1992-ben került a Soproni Levéltárba, ahol 2011-ig igazgatóként, majd 2011 és 2014 között főlevéltárosként dolgozott. Azt mondja, abban, hogy megpályázta az igazgatói állást, a levéltár kivételes gazdagsága mellett nagy szerepet játszott a város történelme, patinás épületei és hangulata. Sopront mindig is igazi polgárvárosnak tartotta.

Az interjúk 2006 és 2023 között készültek, a most megjelent első kötetben 13 beszélgetés olvasható, de ennél jóval több, mintegy harminc soproni vonatkozású írás készült. Szerkesztés alatt áll a második kötet, a sor pedig további beszélgetésekkel folytatódik. Az interjúalanyok elismert soproni polgárok. Egyikük Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító, aki a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában a közelmúltban tartott könyvbemutatón a szerző beszélgetőtársa volt. Ő úgy fogalmazott, amíg fiatalok vagyunk, nem érdekel bennünket eléggé a családi múlt. Elfelejtünk kérdezni. Mire pedig kíváncsiak leszünk a régi történetekre, addigra többnyire már késő. dr. Turbuly Éva könyve ezt a mulasztást teszi jóvá. Idős soproniakat, művészeket, tudósokat, vagy azok rokonait, utódait kérdezi családjuk történetéről, hogy ezek az érdekes és értékes emlékek ne menjenek veszendőbe.

- A levéltár igazgatójaként automatikusan tagja lettem a Soproni Szemle szerkesztőségének. Oda kezdtem el írni az életútinterjúkat. Vannak közöttük kevésbé ismert, de nagyon érdekes beszélgetőtársak, akik sokat megéltek és olyan részleteket fedtek fel családjuk több generációra visszatekintő történetéből, amik nagyon jól jellemezték az adott korszakot – beszélt dr. Turbuly Éva arról, hogy milyen indíttatásból kezdte írni a személyes hangvételű interjúkat és milyen szempontok alapján választotta ki interjúalanyait.

Életútinterjúk soproni emberekről

- 1998-ban volt 85 éves a Szemle újraindításában kulcsszerepet játszó Mollay Károly, akivel Szende Katalin, a Szemle felelős szerkesztője készített egy életútinterjút. Ebben annyi mindent elmondott a professzor úr életútjáról, szakmájáról, gyerekkoráról és a városról, hogy felkeltette az érdeklődésemet ez a műfaj. Évfordulók kapcsán is készültek írások, mint például elődömmel, Horváth Zoltán korábbi levéltár igazgatóval, de a beszélgetőtársak többségét spontán módon választottam ki. Az első interjúalanyom Dávidházy István műszaki tanácsadó, helytörténész volt. Ő nagyon imponált nekem, megtestesítette az ízig-vérig soproni polgárt. Sok hozzá hasonló városlakót volt szerencsém megismerni. Ma is emlékszem arra, amikor Sopronba érkezésemet követően felkeresett a hivatalomban Jehn Antal patikus úr, mert meg akart ismerni. Fontos volt számára, hogy ki kerül Házi Jenő főlevéltáros székébe. A velük való ismeretség, sokszor barátság nagy ajándéka a Sopronban eltöltött három évtizednek. Beszélgetőtársaim történetei sok szempontból árnyalják a város elmúlt évszázadának mikrotörténelmét – tette hozzá a ma már Szombathely közelében élő szerző. 

– Hosszú folyamat, amíg kialakul két ember között a bizalmi viszony. Van, amikor elég egy beszélgetés, máskor több kell. A feldolgozás, a végleges változat megszületése gyakran elhúzódó folyamat. Perlaki Ferencné Karner Éva nénihez például tíz évig jártam, mire megjelent a vele készült interjú. Annyi mindenről tudott mesélni és közben barátok lettünk, mindig vártam a vele való találkozást! Beszélgettem Törökné Házi Máriával, Házi Jenő lányával is arról, hogy milyen volt egy tudós és családjának az élete a két háború közötti Sopronban. Az interjúkból nagyon szépen kirajzolódnak a társadalmi árnyalatok. Más volt a családi modell a tisztviselői és az iparos, kereskedő famíliákban. Építészek is szerepelnek a most elkészült kötetben, mint például Winkler Gábor és Barnabás, a tudósok közül Domonkos Ottó néprajzos, muzeológus, Dávid Ferenc művészettörténész, műemlékvédelmi szakértő, Galavics Géza művészettörténész. A művészek közül Kerék Imre, Rakovszky Zsuzsa, Giczy János és Sulyok Gabriella voltak a beszélgetőtársaim – tette hozzá a szerző, megjegyezve, hogy a készülő második kötetben is sok izgalmas személyiség története vár az olvasókra.