Korbács fűzfavesszőből - Íme a hónap műtárgya a kapuvári múzeumban

A kapuvári múzeumban rendszeresen kiválasztják a hónap műtárgyát, decemberben egy korbács lett az. Az adott időszakban aktuális darabot kiállítják és a nagyközönségnek is bemutatják, olyan tárgyak kerülnek ilyenkor a tárlóba, melyeket korábban nem láthattak az intézmény látogatói, ilyen a korbács is. Decemberben egy aprószentekes korbács történetével ismertetik meg az érdeklődőket. 

Korbács a hónap műtárgya

December 28. aprószentek napja. A Máté evangéliumában olvasható történet szerint a két év alatti fiúgyermekek emléknapja, akiket Nagy Heródes hatalmi féltékenységből öletett meg Betlehemben, remélve, Jézus, a zsidók megjövendölt újszülött királya is köztük lesz. 

Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek, „suprikálásnak”, „mustározásnak” is. A vessző lehet hajlékony fűzfavessző vagy korbács. A vesszőzés résztvevői a fiúgyerekek, a legények vagy a pásztorok voltak. Megkorbácsolták a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket. A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregették meg. Ezután megjutalmazták dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel. 

A szokás kissé átalakult formában a Sopron megyei falvakban, mezővárosokban – így Kapuváron is – a XX. század közepéig élt. A fiúgyerekek e napon kilenc ágból font fűzvessző korbáccsal, úgynevezett „mustárral” járták a települést, és megveregették vele a házbelieket: „Kellísessek ne legyenek az ujj esztendőben!” – hajtogatták. A jó kívánságokért jellegzetes kántáló hangon adományt kértek: „Seeegillenek a Sipőc Jóskánok bársonpurucra! Seeegillenek! A Szakács Pistánok ásztrigán sipkáro, seeegillenek!” A korbácsolásért almát, diót, pénzt kaptak. A kiállított aprószenteki korbács a Rábaközi Múzeum néprajzi gyűjteményéből való. 

A múzeum ezzel a darabbal lezárta a hónap műtárgya bemutatósorozatot. Éppen egy éven át tartott a program, az első tárgy tavaly decemberben egy betlehem volt. Veszkényből került a kiállítóhely gyűjteményébe, Epergyes Ferenc gazda készítette el, csaknem száz évvel ezelőtt. A hordozható, nádfedeles építmény favázát kartonoldalak borítják, és képeslapokból kivágott szentképekkel, valamint saját kézzel rajzolt alakokkal díszítették a belsejét. 1983-ban vette leltárba az intézmény alapító igazgatója, dr. Faragó Sándor.