2023.01.30. 10:57
Tűvel festi történeteit a 90 éves Orbán Irén Komáromban
A hetvenes évek óta készít epikus, elbeszélő faliszőnyegeket az Erdélyből származó, ma már Szőnyben élő Orbán Irén, aki nemrégiben ünnepelte 90. születésnapját. Nem mindennapi munkásságát elismerték már az „erdélyi Oscarként” emlegetett EMKE díjjal és Amerika 14 városában volt kiállítása.
Orbán Irén az 1970-es évek óta készíti epikus faliszőnyegeit. A történetek a falusi élet mindennapjait és történelmi eseményeket mesélnek el. FOTÓ: Áy Zsóka
Orbán Irén 1933. január 7-én született az erdélyi Székelyvajában, majd családjával 1968-ban költözött Marosvásárhelyre, ahol nyugdíjazásáig a megyei múzeumnál dolgozott teremőrként.
Bandi Dezső szobrász iparművész, akit a Székelyföldön élő magyarság azonosságtudatának érdekében kifejtett munkásságáról ismert, vezette rá az úgynevezett emlékező varrásra.
„Amikor a múzeumban dolgoztam, akkor Bandi Dezső biztatott, hogy ne azt varrjam, amit más kirajzolt, hanem varr- jam meg azokat a dolgokat, amiket én éltem át. Mondtam neki, hogy nem tudok rajzolni, erre azt válaszolta, hogy nem baj, abból lesznek a legjobb naiv munkák. Először egy énekeskönyvre készítettem borítót, amitől Bandi Dezső »el volt ájulva«. Tudtam én, hogy nem olyan szép, de ezzel akart dicsérni és folytatásra bírni. Aztán jött a tarisznya, majd az első faliszőnyegem, a fonó. Fonóba nagyon szerettem járni” – emlékezett vissza Irénke.
Az epikus, elbeszélő faliszőnyegek a falusi élet mindennapjait ábrázolják, legyen szó a kiemelt ünnepekről, a húsvétról, a karácsonyról, a születéstől az olyan mindennapi tevékenységekig, mint a kapálás vagy az aratás, emellett Irénke történelmi témájú faliszőnyegeket is készít. A történeteket alulról felfelé „olvasva” fejtheti meg a néző.
Alkotásaiért megkapta az „erdélyi Oscarként” emlegetett EMKE díjat, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kitüntetését. A népművészeti hagyományok ápolása terén végzett tevékenységéért Vámszer Géza-díjjal tüntették ki, de tagja a Tokaji Művésztelepnek és a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesületnek is.
A történeteket alulról felfelé „olvasva” fejtheti meg a néző.
„A varrásnál különböző technikákat használok, amit a vászon kiad. Lehet az láncszem- vagy szálöltés, az a lényeg, hogy tele legyen a vászon. Csakis házi készítésű anyagokat használok, vásznat és gyapjúfonalat. A fonalat magam festem. Sajnos már alig-alig találni ezekből házit” – vallotta Irénke, akinek 1980 óta rendszeresen van kiállítása, ezek közül is kiemelkedik az 1994-es, amikor az Egyesült Államok 14 városában mutatkozott be.
Az alkotó január 7-én ünnepelte 90. születésnapját, szenvedélyéről, noha az nagyon technikás és testet-lelket igénybe vevő, a mai napig nem mondott le.
