Adventi történetek - Csillag a tenger felett

Csillag a tenger felett

Élt egyszer nagyon régen egy beteg, béna kisfiú. Lábait és karjait egyáltalán nem bírta mozgatni. Bizony nem sok barátja volt. Őt is gyakran csúfolták, mint a többi, hasonló sorsú gyermeket. Egy tenger partján lakott nagy szegénységben a szüleivel, emiatt duplán megvetették, lenézték. Az ablakon át vagy jó időben a házuk elől naphosszat elnézegette, amint a hatalmas hajók megérkeznek a kikötőbe vagy éppen útnak indulnak. Nagy álma volt, hogy egyszer ő is vízre száll és igazi hajóval fog utazni. Ez persze lehetetlennek bizonyult, hiszen egy béna gyereket egyetlen kapitány sem engedne fel a hajójára. Felesleges terhet senki sem akart magával cipelni.

A szülei ismerték gyermekük vágyát. Elhatározták, hogy régen kuporgatott pénzükön a fiú születésnapjára különleges ajándékot adnak. Abban az időben két hajó állt indulásra készen a kikötőben. A fiú édesapja felkereste az első hajó kapitányát:

- Kapitány úr, én egy születésétől fogva béna kisfiúnak vagyok az édesapja. Nagy álma, hogy egyszer vízre szálljon. Van pénzem, megfizetem, kérem, vigye magával erre az útra.

A kapitány sértődötten kelt ki magából:

- Mit képzel, maga! Mit kezdjek egy semmire sem használható nyomorékkal... – és azzal durván kidobta a könnyes szemű férfit.

Az apa azonban minden áron örömet akart szerezni beteg fiának, ezért a másik hajó kapitányát is felkereste. Szúrós tekintetű, mogorva kapitánya volt ennek a hajónak. Aki, amikor meghallotta a kérést, igen csak meglepődött. 

- Pénzért, minden lehetséges – mondta röviden – de ez kevés lesz. Magammal viszem a fiát, de a megérkezésünk után még ennyit kérek.

- Meglesz, meglesz – fogadkozott az apa.

A két hajó pontosan a beteg fiú születésnapján futott ki. A második fedélzetén, hordágyán betakarózva ott feküdt a csillogó szemű gyermek is. A fiatal matrózok gúnyolták, csúfolták hasznavehetetlensége miatt. Néha a kapitány is gúnyos megjegyzéseket tett rá. A fiú minderre ügyet sem vetett, többet is elviselt volna, csak hogy megtűrjék a hajón.

Már egy hónapja úton voltak, s éppen hazafelé tartottak, amikor nem várt viharba kerültek. A vihar lesodorta a hajót a megszokott tengeri útról. Napokig hánykolódtak ismeretlen vizeken. Bizony nagyon megijedtek, hiszen akkoriban semmiféle navigációs műszerrel nem rendelkeztek még, amivel biztonsággal partot érhettek volna. Mindenki idegesen kapkodott. Tudták, nem sok esélyük van, hogy élve megússzák a kalandot.  A fiú feküdt mozdulatlan, a sötét felhőkkel terhes eget nézte. Egyszer csak felkiáltott:

- Ott, ott! – próbált szemeivel az égre mutatni. 

Ők semmit sem láttak, hiába meresztgették a szemüket. A fiú csak kiabált kitartóan. – Hát nem látjátok? Ott a csillag!

- Csak ennyi? Egyik csillag olyan, mint a másik. Mire megyünk vele? Ki tudna különbséget tenni közöttük? – legyintettek lemondóan.

- Hát én – mondta a fiú – kifigyeltem őket, egész úton mást sem tettem. Nézzétek, az ott egy egészen új csillag. Nem olyan régen tűnt fel. Ez nem álló csillag, hanem lassan halad.

És akkor végre a kapitány is megpillantotta a hunyorgó csillagot.

–  A fiúnak igaza van. Nincsen más esélyünk.  Kövessük a csillagot! – kiáltotta. 
Szerencsésen partot értek. Az édesapa markában szorongatva a pénzel teli erszényt, aggódva várta a fiát, hiszen nem sokkal korábban értesült róla, hogy az első hajó a tengerbe veszett. Nem értette a változást: a matrózok a kapitány vezetésével egymást váltva hozták a hordágyat.

A kapitány így szólt a fiú apjához: - Uram, nagyszerű fia van – megmentette az életünket. A pénzt ezennel visszaadom. Mától kezdve a fiú annyiszor jön velünk, ahányszor csak akar.

Azt mondják, mindez akkor történt, amikor Betlehemben megszületett Jézus.
***
Sajnos régen úgy gondolkodtak a betegségről, kiváltképpen, ha gyógyíthatatlan volt, hogy az Isten büntetése. Úgy gondolták a régi, ószövetségi időkben, hogy korábbi bűneiért bűnhődik így az ember, ha gyermek volt beteg, arra azt mondták: a szülei bűneiért kell fizetnie. 

Isten előtt nincsen hasznavehetetlen ember. Jézus mindannyiunkat meg akar menteni a bűn nyomorúságától. Utat mutat, de vajon csillagát képesek vagyunk-e meglátni a sok-sok mesterséges, földi csillogás között?