Az üllő pengése volt Schima Bandi bölcsődala - Győr aranykoszorús ötvösmesterére emlékezünk

1882. november 23-án, Orosházán jött a világra Schima András iparművész, Győr aranykoszorús ötvösmestere, akinek a nevéhez több jelentős munka is fűződik. Páratlan kézügyességét lakatosmester apjától örökölte, aki maga is próbálkozott fémből készült tárgyak alkotásával. Ahogy később önmaga írta életrajzában: „Az üllő ezüstcsengésű, ritmikus pengése volt a bölcsődalom.” 

A kis Bandika rajztehetségére már elemi iskolás korában felfigyeltek tanárai, akik legügyesebb munkáit cukorkákkal jutalmazták. Szüleinek még arra sem futotta, hogy rajzlapokat vegyenek neki, ezért időnként a házfalakat pingálta ki. 

Az ötvösmesterséget az Aradi Fém- és Faipari Szakiskolában sajátította el, majd a gépgyárban kapott lakatosi állást. Néhány munkája még a párizsi világkiállításra is kikerült, ezért az iparkamara ösztöndíjával Berlinbe utazott, ahol elvégezte az iparművészeti akadémiát. 

A diploma után Pozsonyba költözött, és a helyi fa- és fémipari iskolában lett oktató. Itt érte az I. világháború, melyet a közvéleményhez hasonlóan hazafias lelkesedéssel fogadott. A frontra ugyan nem küldték ki, de szorgalmasan készítette a „győzedelmes” relikviákat (díszfokost, babérkoszorút) a Monarchiával szövetséges nagyhatalmak uralkodóinak: II. Vilmos német császárnak, V. Mohammed török szultánnak és II. Ferdinánd bolgár cárnak. Az idealista pátoszt azonban hamar felülírta a sáncárkok kegyetlen valósága. 

A vereség után, 1919 őszén, a cseh megszálláskor Schima Bandi a csonka magyar hazába települt át, és a Pozsonyhoz közeli Győrben telepedett le. Egy ideig még tanított ugyan, de 1923-ban nyugdíjazását kérte, hogy attól fogva minden energiáját az ötvösművességbe fordítsa. Készített kegytárgyakat, ablakrácsokat, lakberendezési tárgyakat (szivarvágókat, hamutálakat), cégéreket (Aranyhajó, Rigófészek). Úgy bánt a vassal, mint mestercukrász a tortadíszekkel. Még a legfinomabb virágszirmokat is légies könnyedséggel kovácsolta ki. Egy olasz körútja során Mussolinit egy kafferbivaly és egy szürke marha szarvából készített díszkürttel ajándékozta meg, amire a diktátor sajnálkozva jelentette ki, hogy ilyen tehetség elférne az ő országában is. Csak idő kérdése volt, hogy 1932-ben elnyerje Magyarország Aranykoszorús mester címét.

A II. világháború után német származása miatt majdnem rákerült a kitelepítettek listájára, egy, a kommunista pártban jelentős tisztséget betöltő barátjának köszönhetően azonban megmenekült. Továbbra is szerény körülmények között alkotott tovább, amikor 1959 telén súlyos tüdőgyulladást kapott. Nem sokkal korábban terjesztették fel Kossuth-díjra, amit időközben bekövetkezett halála miatt már nem kaphatott meg. Művészi alkotásokban gazdag hagyatékát befogadó városának adományozta, a jelentős örökséget azonban azóta sem sikerült igazán rendezni.