Helytörténet

2022.11.23. 11:15

A csornai könyvár - Főszolgabíróságnak épült, ma könyvtárként szolgál

A csornai könyvár 1996 óta működik a mostani helyén, a Soproni úton. Szalay Balázs helytörténeti kutató részletesen felkutatta az épület történetét, számos érdekes adatra és esetre bukkant közben. A kisalfold.hu-val is megosztotta ismereteit, kutatási eredményeit.

Cs. Kovács Attila

A főszolgabíróság épülete napjainkban

A csornai járás hivatala évtizedeken keresztül egy prépostsági cselédházból átalakított rozoga épületben működött. Ebből ugyan átköltözött egy bérházba, ahol egy hivatalos célokra alkalmatlan lakást foglalt el. A csornaiak méltatlannak tartották a helyzetet, hiszen a vármegye impozáns székházakat emelt Kismartonban, Nagymartonban, Csepregen és Pulyán is, míg Kapuváron egy kis kastélyt szerzett meg. Nem csoda, hogy Csorna mostohagyereknek érezte magát, pedig a gazdasági élete sokat fejlődött az 1900-as évek elején.

Komoly építőcsapat dolgozott a tervek megvalósításán.

Döntöttek a székházról

Sopron vármegye közgyűlése 1913. október 14-én döntött a járási székház felépítéséről, de a prépostság által felajánlott telek megvásárlásához a község hozzájárulását is elvárta. Megbízták az alispánt, hogy tegyen lépéseket a terület megszerzésére és kérjen árajánlatokat néhány építőmestertől. A terv és költségvetés elkészítésének költségeire a vármegye kétezer koronát különített el, de az első világháború miatt nem kezdődhetett meg az építkezés. 1921 elején a vármegyét az országosan is súlyosnak tekinthető csornai lakáshiány késztette cselekvésre, ami jelentősen megemelte a megyei hivatalok és tisztviselők lakásának bérleti díjait. A február 8-i vármegyei közgyűlésen két feltételhez kötötték az építkezést. Egyrészt, ha a község megszerzi és átengedi az építkezésre kiszemelt telket, másrészt, ha a belügyminiszter államsegélyt biztosít. A háborút követő pénzügyi nehézségek miatt a költségeket ekkor állami támogatásból és vármegyei pótadóból kívánták előteremteni.

Romlott a korona

A korona rohamos elértéktelenedése miatt ismét halasztást szenvedett az építkezés, és csak a népszövetségi kölcsön felvétele csillantotta fel a reményt. A csornai elöljáróság azt szerette volna, ha a vármegye új épületet emel, hiszen csak ez enyhítette volna a lakásgondokat, de az 1925. május 12-i közgyűlés másképpen döntött. Elhatározták, hogy 525 millió koronáért megvásárolják az Erzsébet utcában álló Izmosy-házat, mely 3 háromszobás és 1 kétszobás lakást, továbbá 2 műhelyt, 1 raktárt, 1 istállót és 1 jéggyártásra használt helyiséget foglalt magában. Az épületben működött az egyik takarékpénztár is. Az átalakítási költségekre még 450 milliót is megszavaztak, vagyis közel egy milliárd koronába került volna az üzlet. Érthető, ha Csornán vegyes érzelmeket keltett a vármegye ötlete, hiszen a helyiek arra számítottak, hogy a vármegye nem egy bérházat vesz birtokba, hanem egy új középületet emel. A helyiek tiltakozására nem reagált a vármegye, de mivel a ház per alatt állt, a csornaiak örömére meghiúsult a vétel. Sőt, a megye vezetése szeptemberben úgy döntött, hogy az 1926-1927. évi költségvetésbe 500-500 millió koronát vesznek fel a csornai járási székház építésére. Amikor a csornai elöljáróság erről értesült, anélkül, hogy a megyétől kérés érkezett volna hozzá, kimondta, hogy az építendő járási székház céljára ingyen telket adományoznak. A vármegye választmánya is hozzájárult az 500 millió korona felvételéhez, amikor kiderült, hogy a megyei deficit kétszer akkora, mint amennyire számítottak. Júliustól ugyanis a Bethlen-kormány az országos betegápolási és gyermekmenhelyi hozzájárulást váratlanul a megyékre hárította, ami teljesen felborította a költségvetést Az állandó választmány erre elhatározta, hogy a már-már megszavazott tételeket felülvizsgálja. Ennek a takarékoskodásnak esett áldozatul a csornai székház is. Az építésre szánt 500 milliót – a különben csornai kötődésű Östör József indítványára – teljes összegében törölték, így aztán a kérdés oda jutott, ahol a háború előtt volt. Sem az Izmosy-házat nem tudták megvenni, sem új építésére nem volt kilátás.

A hivatal belülről, a főszolgabíróság munkatársaival.

Jött az alispán

A reményt a rábaközi kötődésű Gévay-Wolff Lajos alispán csillantotta fel, aki azt javasolta, hogy a laktanya-alap 300 millióját fordítsák a csornai székház építésére. A Pödör István főjegyző vezette elöljáróság sem tétlenkedett, és megállapodtak a premontrei renddel a telekről. A rend lemondott az utcanyitási jogáról és némi telekért cserébe a község birtokába jutott az ú.n. sétatér, melynek területéből ajándékozás címén teljes tulajdoni joggal 400 négyszögölnyi területet felajánlott a vármegyének, hogy azon a járási székházat felépíthesse.

A kép 1933-ban készült, az épület előtt lovasszekér.

Az elöljáróság 1925 decemberének elején örömmel számolt be a képviselőknek az eredményes tárgyalásokról, de most meg a gazdák gondolták meg magukat. Király Bence József öregesküdt a gazdapolgárok nevében azt indítványozta, hogy ne építsék be a község központjában lévő teret, hanem az maradjon a piacokra érkező kocsik táborozási helye, illetve ide is telepítsenek sátrakat a vásárok idején. Az új középületek – a főszolgabíróságon kívül még csendőrség és a tűzoltóság is győri útra került volna – helyének a szilsárkányi út melletti gödrös területet, a mai Csukás iskola területét javasolták. A képviselő-testületi tagok megbízták az elöljáróságot, hogy sürgősen tartson helyszíni szemlét. Az értelmiség, kereskedők és iparosok sorából kikerülő képviselő-testületi tagok, élén a községi elöljárósággal, tehát azt óhajtották, hogy a járási székház a sétatér telkén épüljön fel, míg a gazdálkodó képviselők ezt a területet továbbra is szekerek táborozási helyéül szándékoztak fenntartani.

A laktanya alap

A székház építése 1926 elejére a vármegyének lett fontos, mert a háztulajdonos felmondta a bérleti szerződést, így elodázhatatlanul szükségessé vált az új járási központ felhúzása. Az alispán javaslatáról 1926 februárjában szavazott a vármegye törvényhatósági bizottsága. Egyhangúlag megszavazták, hogy a laktanya-alapból a csornai székház építésére 466 millió koronát fordítanak. Az építkezés költségeit egymilliárd kétszázmillió koronára taksálták. Honnan lett hirtelen pénze vármegyének? A vármegyék tiltakozásának hatására a kormány jobb belátásra tért, és elállt az állami feladatoknak a megyékre tervezett áthárításától, így felszabadult az a jelentős összeg, amelyet a székházépítésre a vármegye előirányzott.

Mivel ismét aktualitást nyerhetett a járási székház megépítésének kérdése, ezért a csornai elöljáróságnak is meg kellett oldania a telekkérdést. A február elején összeülő közgyűlésen Pődör főjegyző a haladó gondolkodású képviselőkkel arról igyekezett meggyőzni a gazdapolgárokat, hogy ha Csorna városiasodni akar, akkor nem szabad elzárkózni attól, hogy a nagyközség belső részein középületek, bérházak és üzletek épüljenek. A hozzászólók hivatkoztak Győr, Sopron és Szombathelynek példájára, ahol vannak akkora országos vásárok, mint Csornán, de ezeknek a városoknak a központjában nem látni szekereket. Javasolták, hogy jelöljenek ki Csorna külterületén megfelelő helyeket a szekerek számára, míg a rendelkezésére álló belső telkeken engedjék az építkezéseket. Az érvelés hatott, mert a gazdák módosították a korábbi határozatukat és megszavazták a sétatér telkének átadását a járási székház részére.

Kiírták a pályázatot

Márciusban végre sor kerülhetett a tervpályázat kiírására, melyre 25 pályamű érkezett. A Gévay-Wolff Lajos alispán, Szolnoky Dezső főtanácsos, Solt Béla főiskolai tanár, Wagner Zsigmond a soproni építészeti hivatal főnöke és Králik Gusztáv rajztanár alkotta bizottság május 11-én döntött a tervekről.

Első lett Schármár Károly soproni építész (1877-1946), aki 5 millió koronát nyert a „Múlt idők emléke” jeligés pályázatával. A második helyen szombathelyi és békéscsabai építészek végeztek. Az emeletes épületben helyet kapott 10 hivatali helyiség, 5 szobából álló főszolgabírói lakás, valamint 2 egyszobás konyhából álló lakás a hajdú és a kocsis részére.

Az épület egy másik szögből 1933-ban.

1926. augusztus 23-án döntöttek a kivitelezőről is. A nyertes Marek János szombathelyi építész lett, aki közel kétmilliárd koronás költségvetést adott be. Marek néhány nappal később már Csornán járt. de a helyi iparosoknak csalódniuk kellett. A legtöbb munkát szombathelyi vállalkozók kapták, pedig a csornai szakemberek már bizonyították, hogy minőségi munkát tudnak végezni. A helyzetet súlyosbította, hogy a nyertes kivitelező állítólag úgy nyilatkozott, hogy a járási székház építésénél a csornai iparosságot ajánlattételre fel sem szólítja, mert a csornai ipar úgysem tud az ő igényeinek megfelelő munkát produkálni. A helyi iparosok aztán elégtételt kaptak azzal, hogy az irreálisan alacsony árat beadó Marek csődbe ment az építkezés során, így a csornai mesterekre maradt az építkezés befejezése.  

Érdekesség, hogy az építkezés kezdetén el kellett bontani az útban lévő Mária-oszlopot, mely most a Jézus Szíve-templom előtt áll.

Ünnepélyes átadás

A székház átadására 1927. október 2-án került sor Simon Elemér főispán és Burány Gergely prépost jelenlétében. Wagner Mihály plébános minden helyiséget felszentelt. Molnár Elemér főszolgabíró pedig megígérte, hogy a hivatalban mindenkor az igazság és a méltányosság szelleme fog uralkodni. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában