A csend hangja

Zajos és túl gyors világban élünk. Napjaink kultúrájának alapvető jellemvonása lett az azonnaliság és a birtoklás. Pedig innen nem viszed el, amid van, csak azt viszed el, amit adtál. Lassíts, adj időt magadnak és csendesedj el. A csendnek olykor gyönyörű a hangja – hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. A csend előfeltétel: a jelenlét előfeltétele. Felerősíti a bennünk zajló történéseket – sok mindent csak ekkor hallunk meg igazán. 

Az advent várakozás, a várakozás készülődés – ez pedig reménységet jelent. Az embereknek reményt kell adni abban a helyzetben, amely tele van bizonytalansággal, rossz hírrel és félelemmel: ebbe a világba kell belekiáltani advent üzenetét. A reményt pedig Jézus Krisztus hozta el és mindenkinek felkínálja az egész világon. A szellemi-lelki várakozás adventi csúcspontján, karácsonykor ott látjuk a szent családot: a család szentsége, szépsége, az életet és értékeket őrző mivolta, ez a családmodell az, amit az emberek felé át kell adni és erősíteni. Mindenre meg kell érni: a gyertyafényes, szép karácsonyi ünnepre is. 

Ha sötétbe kerülsz, vigasztalan sötétbe, és nem látsz már semmiféle kiutat, gyújts fényt önmagadban. Hidd el: világítasz. 

Az adventi koszorún a négy gyertya, a három lila és az egy rózsaszín, a te fényedet jelképezi, mely utadat mutatja a sötétségből a fénybe. 

Az első láng a hited, hogy nem marad ez mindig így. A második láng a reménységed, hogy igenis jön egy igazi, szebb világ. A harmadik láng, amikor látóvá válsz a sötétségben, úgy hívják: bölcsesség. Látod, hogy nehézségeidnek és szenvedéseidnek mélységes értelme van. A negyedik lángot pedig úgy hívják: szeretet. 

Megszülettél! Kiértél a Fényre. Belőled árad a Fény. És már nem tudod megkülönböztetni többé, hogy te szeretsz-e, vagy szeretve vagy. 

Hamvas Béla gondolataival kívánok Istentől áldott megtérést, békés, boldog és szeretetteljes adventi időt kedves Mindnyájuknak: „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.”