Daichi Uematsu, a Győri Balett táncművészének nemzetközi sikere Japánban

– Elképesztő hetek vannak mögöttem, nagyon sokat tanultam. Hálás vagyok a lehetőségért Reina Yagurának, aki meghívott az Artistic Balett Galára Japánba, és Velekei László igazgatónak, aki a koreográfiámat készítette erre a fantasztikus eseményre – kezdte lapunknak Daichi Uematsu, a Győri Balett japán származású táncművésze.

Japánból a folyók városába

A tehetség balettművészként végezett 2007-ben a Fukuoka Kanako balettiskolában, Sagában, majd a Hyogói Ais Balletben képezte magát tovább. Ezután nyert el egy ösztöndíjat Bécsben és a Wiener Staatsoper Balettiskola hallgatója lett. Vezetőtanára volt az ifj. Harangozó Gyula, aki jó barátságot ápolt Kiss Jánossal, a Győri Balett akkori igazgatójával, és beajánlotta hozzá. A táncegyüttesek évente hirdetnek meg válogatásokat, de Daichinak nem kellett ezen részt vennie, mert a bemutatója után azonnal a győri együtteshez hívta. Ennek már 12 éve, ez idő alatt pedig Saga és Győr is a táncos otthonává vált, ezért is voltak benne kettős érzések, amikor nyáron szülővárosába látogatott.

Édesapja várta leginkább

– Három év után végre sikerült hazalátogatnom Japánba, Sagába, a szülővárosomba. Sajnos korábban nem volt rá lehetőségem a járványhelyzet és a karantén miatt. Először furcsa volt, más, mint amit megszoktam korábban. De örültem, hogy végre meglátogathatom a családomat, és jó érzés volt, hogy hozzám hasonlóan japán emberek vettek körül. Végre megértettem mindent szót, amit beszélnek – mondta nevetve Daichi, aki már egész ügyesen beszéli a magyar nyelvet is.

– Öt hetet töltöttem Japánban, a szüleim már nagyon várták, hogy újra lássanak. Édesapám volt a legizgatottabb, mert vele már három éve nem találkoztam. Édesanyám többször meglátogatott Magyarországon, járt Győrben is a próbáimon, legutóbb két éve, a Covid–19 és a lezárások előtt – tette hozzá.

Felidézte gyermekkora ízeit

A táncost finom ázsiai ételekkel várták otthon. – Természetesen ilyenkor mindig a kedvenceimet főzik, mint a miso leves, hogy a kedvemben járjanak. Emellett ellátogattunk a szüleimmel gyermekorom kedvenc éttermébe is, szinte azon a helyen nőttem fel. Jó volt újra érezni azokat az ízeket, sok emléket felelevenített bennem. Szerencsére az évtizedek alatt semmit nem változott és még mindig ugyanolyan jól főznek – fejtette ki Daichi, aki azt is elárulta, hogy ugyan már nincs meg a gyerekkori szobája, de néhány díját a szülei őrzik. – Nincs tele a lakás a fotóimmal, de hazavittem néhány díjat, például amit az Audi Hungariától kaptam, és a TAPS-díjamat is.

Más az európai és az ázsiai taps

Mint mondta, egy táncos sohasem pihen, így hazautazásának is komoly oka volt. Meghívást kapott az Artistic Ballet Galára Oszakában, amire Velekei László igazgatóval közösen készítettek két szóló koreográfiát is. – Ez volt az első alkalom, hogy Oszakában léphettem fel, főleg ilyen rangos gálán, ahová minden évben a világ minden tájáról hívnak táncosokat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy én is ott lehettem. A legtöbben duettben, klasszikus balettel készültek a Ballet Office Japan által szervezett gálára. Én két modern szólóval álltam színpadra. Amikor felléphetek Japánban, úgy érzem, megmutathatom, mivé fejlődtem, hol tartok, és ez sokat jelent számomra. Teljesen más érzés volt most újra „hazai pályán” színpadon állni. Talán a taps is más volt, mint Magyarországon, komolyabb – fogalmazott a japán táncos, aki úgy érezte, az első fényjátékos produkcióját nem mindenki értette a nézőtéren, de a második már „brutális” volt, amiért vastapssal örvendeztették meg. Daichi szülei 700 kilométert utaztak, hogy láthassák fiukat a színpadon.

A karaoke nagy kedvence

– Amikor hazalátogatok, főleg egy munka vagy fellépés miatt, nem sok szabadidőm van. Most is csak arra volt időm, hogy az oszakai várkastélyt körbejárjam és a városban sétáljak. Mindennap a balett-teremben voltam, néztem mások próbáit, mert abból is sokat tanulok. Ez egyfajta önterápia is nekem, amikor egész nap csak gyakorolhatok és a táncon keresztül megélhetem az érzéseimet. Nagyon élveztem. Az utolsó két hétben azért volt időm pihenni a fellépés után. Röviden azzal teltek a napok, hogy ittam, ettem, buliztam és énekeltem. A családom imádja a karaokebárokat, amelyek nagyon népszerűek Japánban, így azt sem hagytam ki. Szeretünk együtt szórakozni, nagyon szoros a kapcsolatom velük – vallotta be Daichi Uematsu, akinek mindene megvan Győrben és nem tervezi elhagyni a várost.

– Érdekes, hogy amikor Győrben vagyok, néha honvágyam van, főleg most, hogy hazalátogattam ennyi idő után. Viszont amikor Japánban voltam, akkor pedig a magyar barátaim, ismerőseim hiányoztak. Úgy érzem, itt is és ott is otthon vagyok – hangsúlyozta a táncművész. 

– fűzte hozzá Daichi.