Generációváltás: Várszegi Asztrik és Mácsai Pál beszélgetése Pannonhalmán - Fotók

Az Arcus Temporum, a Pannonhalmi főapátság művészeti fesztiváljának egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye Várszegi Asztrik és Mácsai Pál generációváltásról szóló beszélgetése volt péntek délután. Két legenda találkozásán járhattunk a Bencés gimnázium dísztermében, akit egyetértettek abban, generációváltás akkor lehetséges, ha van az a közös ügy, amiért az egok háttérbe szorulnak.

A generációváltás kérdése kezdetben nem volt az egyház fókuszában az emeritus főapát szerint hiszen Jézust keresztre feszítették, és első követői sem érték meg a leváltandó kort. 

– Nem volt ilyen öregségi probléma. A második vatikáni zsinat állapította meg, hogy az apátot élethosszra választjuk, de beépítettek egy biztonsági szelepet, hogy kilencévente felteszi a kérdést a közösségnek, hogy akarja-e még a közösség hogy az apát vezesse. 

Előre hangsúlyozta a közösségben azt, hogy a megbízatást a negyedik ciklus után semmiképpen nem vállalja. 

– Az élet természete azt kívánja, hogy továbblépjünk. Nő föl a fiatalság és változik a kor is körülöttem. Ezt következetesen végigvittem. Egy évig készültünk rá, tudatos volt. Nem hatalmi harcot kell ilyenkor nézni hanem az ügy érdekét, és ez azt kívánta, hogy az idősebb lépjen hátra.

Mácsai Pál színművész egy szerep apropóján érezte meg azt, hogy fonákja is van a feladatok, felelősség átadásának. 

– Két éve Gáspár Ildikó jelezte, hogy Solness építőmestert akar velem játszatni. Újraolvastam, láttam, hogy nem hasonlít rám, kellemetlen alak. Mondtam, hogy olyan messze áll tőlem, keressünk mást. Egy évig sikerült elterelni a témát, amikor összeült a művészeti tanács, és mind egyetértettek abban, hogy a szerepet el kell vállalni, mert tudomásul kell venni Ildikó szakmai véleményét. Mondtam, jó akkor tűzzük műsorra. Összetett feladat átadni az embernek a helyét. Hátralépni könnyű jobb anyagból gyúrt embernek, de tudomásul venni amit utána csinálnak az gyakran nem tetszik a generációs különbségek folytán.

Várszegi Asztrik ezt a jelenséget 1500 éves bencés recepttel próbálta megelőzni. 2018- ban miután Szent Benedek ünnepén átadta a stafétát, elutazott. 

–  Öt hónapig távol voltam egy kisebb szerény kolostorban ezalatt az utód megtalálhatta a saját hangját és egy készbe értem haza.

A generáció váltásban konfliktusba kerülhet az előd az utóddal, de minden idős járt valaha a fiatal cipőjében is. Várszegi Asztrik azt mondja, 18 évesen abban a környezetben szerzetesnek állni nagy döntés és lázadás volt. 

– Olyan őszinte Istenszeretetből választottam a hivatásom, hogy ez az összes felnőttel szembefordított. Azóta gyerekpárti vagyok. Nehéz feldolgozni, hogy jót akarsz, szentet akarsz, és az ő érdekével szembefordít.

Mácsai Pál színi igazgató azt mondja, apja lázadása a kispolgári lét ellen neki és bátyjának sok szabadságot adott és sok erőfeszítést spórolt meg.  

– Volt egy magyartanár, Fehérné, akihez eljártak a gyerekek, elsírni a bánatukat. Mindig arra buzdította a fiatalokat, hogy lázadjanak, keressék a saját útjukat. A bátyámat és engem is mindig gyanúval méregetett, mi ez a nyugalom. Egyszer eljött hozzánk és megértette. Nem nagyon volt miért lázadni. Édesapám festőművész volt, amit maga harcolt ki magának, mert az apja azt mondta, a festő csak halála után keres pénzt. Kispolgári tragédia, el kellett mennie nyomdásznak. Ezzel megküzdve festő lett, és nagyobb szabadságot hagyott a fiainak, mint amit ő kapott. Maximum az absztrakt ábrázolásmódokért, vagy azért kellett megküzdenünk, hogy Schubert utáni zenét hallgassunk. Megküzdöttünk a huszadik századért.  

1964-ben a szocializmus mélypontján Asztrik apát úgy érezte, mindent újra kell kezdeni. 

– Pannonhalmán láttam Asztrik szobrot, aki misszionárius lelkész volt, és mélyen hatott rám. Bennem az szólalt meg, hogy a kereszténységet újra kell kezdeni Magyarországon. Az egyház útkeresését a szinodalitás is mutatja, hogy úgy ahogyan eddig, nem mehet tovább. A közösség épülése nem törvényújítás vagy cipőpucolás, hanem az emberekben szunnyadó jó megkeresése és megerősítése. Nyilván ez nem pusztán emberi törekvés. Dönteni kell hogy magunk körül akarunk forogni, vagy egy ügyet szolgálunk. A szerzetesek egy ügyet szolgálnak.

Az Örkény színház is újat kezdett akkor, amikor bulvárszínházból művész színházzá alakult. 

– A színházban nagyon sok és nagyon nagy egok vannak. Ezt csak egy jó társulat képes visszafogni. 
Az én világomban a szolgálat fellengzősen hangzik, de szakszerűen dolgozni –  felkelni szöveget tanulni, időben, józanul, kíváncsian, monotónia tűréssel érkezni próbára, kibírni a másikat, és az előadásokat tisztességgel végigcsinálni –  ez közös idea nélkül nem megy.