56. Kazinczy-verseny

2022.04.30. 14:07

A szép beszéd őrzője

Többen a szívükhöz kaptak a tanáriban, mikor feltűnt a Kazinczy-gimnázium baráti összejövetelén Kovács István színművész. Sármja és kiállása olyan, mint a filmeken, nem is érdemes firtatni a múló éveket, mert kegyes hozzá az idő. Anyáink a Nők Lapjából kivágott fotóit a spájzba ragasztották, lányaik az Abigélből ismert Kuncz Ferit ámulták, a mai fiatalok számára, mint újdonsült Kazinczy-díjas, a szép magyar beszéd őrzőinek a példaképe.

Werner Krisztina

Kovács István Kazinczy-díjas színművész példa a fiatalok előtt. Fotó: Huszár Gábor

A szigorú ítészekből álló bizottság döntése alapján Nagy Katalin tévés-rádiós műsorvezető és Tóth Éva magyartanár mellett Kovács István színművész is átvehette az 56. Kazinczy-verseny országos döntőjének díjkiosztó ünnepségén a Kazinczy-díjat a győri városháza dísztermében.

A Kazinczy-díjat Szakonyi Károly Kossuth-díjas író adta át Kovács Istvánnak. Fotó: Huszár Gábor

Egy huszonnégy éves fiatalember 1968-ban azzal a lelkesítő tudattal élte napjait, hogy az ország sorsa a kezében van. Pedig nem politikus volt, hanem a színművészeti főiskolát éppen befejező tehetséges és sármos színész, akit osztályfőnöke, a nagyszerű rendező, Várkonyi Zoltán kijelölt az Egri csillagok filmjében Bornemissza Gergely szerepére. Ezzel a hőssel tökéletesen azonosulva érezte át azt a felelősséget a vár és az ország védelmében Dobó kapitány oldalán, ami a munka során lelkesítette. Az efféle átélés mindig is jellemző volt alakításaira. Várkonyi még a főiskolán felismerte tehetségét, 1966-ban őt választotta készülő filmjében Kárpáthy Zoltánnak. A romantikus hősök alakítására termett, derék, férfias tekintetű, a lányok-asszonyok körében különösen vonzó színész csakhamar a közönség kedvence lett és maradt mindmáig. 

Kuncz Ferenc szerepében Szerencsi Évával az Abigélben

Megunhatatlan boldogság

A fenti szöveg a laudáció egy részlete, és ha pontosan szeretnénk tudni a töretlen népszerűség éveit, akkor a pályakezdetig kell visszanyúlnunk, ami a főiskolás évek. „Akkor kerültem főiskolára, amikor Várkonyi Zoltán indított osztályt, ez alapvetően meghatározta az én színészi életemet. A nála eltöltött négy év önmagában hatalmas adomány a sorstól. 1964-ben A kőszívű ember fiaiban már az egész osztály játszott, majd jött 1966-ban a Kárpáthy Zoltán, amiben a címszerepet osztotta rám” – emlékezett vissza a művészi kezdetekre. A siker visszavonhatatlanul megismertette az egész országgal Kovács István nevét. „Az Egri csillagok 1968-ban következett, ezek a filmek bizony meghatározták az egész pályámat és az életemet. Nem telik el nap, hogy valaki ne említené meg Kárpáthy Zoltánt vagy Bornemissza Gergelyt. Soha nem terhes, ha ezekre a kezdeti sikerekre emlékezhetek. Megunhatatlan boldogság, hogy részese lehettem.”

Venczel Verával az Egri csillagokban mint Bornemissza Gergely.

Sárm és életmód

A történelmi hősszerepeknek ugyanúgy determináló hatásuk volt, mint Várkonyi mesternek. Kovács István életútját nem kísérték botrányok. Hallhattuk, láthattuk őt a Vígszínház színpadán, ahová diplomája után került, de láthattuk újra és újra a filmvásznon vagy a televízió képernyőjén, A kőszívű ember fiaiban, a Sacra Coronában, a népszerű Pogány Madonnában, az Abigél sorozatban, a Különös házasságban és sok másban. Amíg Várkonyi volt az igazgató, a Vígszínházban játszott jobbnál jobb szerepeket, de mentora halála után, 1981-ben a József Attila Színház társulatához szerződött három, ahogy ő fogalmaz, „nem szerencsés évadra”, majd a Tháliához. Játszott Örkény, Molnár Ferenc, Csehov, Tamási Áron, Kundera, Noel Coward, Hernádi Gyula és más, klasszikus vagy modern szerzők darabjaiban. „Soha nem voltam botrányhős, nem éltem kilengésekkel az életemet. Káros szenvedélyeknek sem lettem rabja: leszámítva a főiskolás éveket – amikor azért fújtuk a füstöt, hogy művésznek nézzünk ki – nem cigarettáztam, és a Fészek klubból sem kellett italosan hazahúzni.”

Megejtő orgánum

Szabadúszóként ma is aktív Kovács István, szerepálma soha nem volt, de a színpadi lét kiteljesíti életét. „Nincsenek szerepálmaim és soha nem is voltak. Vegyük például a Hamletet. Mi értelme lett volna arról fantáziálnom, hogy milyen Hamlet lennék? A szerepálmok elveszik a figyelmet a valós feladatok elől. Egy szereppel akkor kell foglalkozni, mikor megkapja az ember. Ha folyamatosan csak vágyakoznék, az idő meg csak múlna, én is változnék és az álommal kapcsolatos elképzeléseim is. Ha azt mondanák, hogy tessék, itt van Hamlet, abban a pillanatban tele lennék gátló emlékekkel. Ott állnék zavartan, tele gátlással, hogy mit is akartam ebből kihozni? Egy másik előnye, ha nincsenek szerepálmok, akkor irigység sincs a kollégára.”

Venczel Verával a Kárpáthy Zoltán címszerepében.

Kovács István sok színészi erénye mellett a díjat elsősorban a szép színpadi beszédért vehette át, amely példamutató lehet a fiatal színészgenerációknak.

„Tökéletes hangképzéssel, mikroport nélkül is érthető beszéddel lép a közönség elé. A megejtő orgánummal párosult dikciója régóta a nyelvápolók látókörébe került” – szól az indoklás. Hogy milyen hamar került az anyanyelvápolók körébe, arról egy személyes élményét is megosztatta a díjalapító Péchy Blankáról. „Figyelemmel kísértem a korábbi években ezt az ünnepséget, és nagyon örültem, mikor jeles kollégáim részesültek az elismerésben. Most engem ért a megtiszteltetés, aminek nagyon örülök. Ha visszagondolok arra, hogy kik voltak az én »felkészítő tanáraim«, elképesztő névsor jön elő. Abban az időben, amikor kezdő voltam, a magyar nyelvnek – nem mondanám, hogy az egész társadalomban – a színpadon, a filmen olyan gyönyörűen kellett szólnia minden színész szájából, ami sajnos ma már nem mondható el. A világ természetesen változik, felgyorsult, a technika erősen befolyásolja a hétköznapjainkat, és ennek áldozatává válik olykor-olykor a színpadi beszéd. Én ezzel nem értek egyet, ugyanis a felkészítő tanáraim olyan nagyszerű színészek voltak, akik számára szent volt az anyanyelv. Én még abban a szerencsében részesülhettem, hogy kezdő színészként együtt játszhattam a Vígszínház színpadán Péchy Blankával, és nagyon büszke vagyok arra, ami egyszer megtörtént a Csók című vígjáték előadásán. Kezdés előtt jöttek a hírek, hogy »Itt van Péchy Blanka! Itt van Péchy Blanka!« Érezhető volt az izgalom, hiszen nagy személyiség volt, a nagy öregek egyike, aki megmozgatta a fiatalokat. Megjelenése egyszerű volt és elegáns, komoly tartással. Lement az előadás, kopogtak az öltözőm ajtaján. Péchy Blanka lépett be, s azt mondta: »Nagyon jó, téged értettelek a legjobban az előadásban.« Ennél nagyobb dicséretet nem is remélhettem. Ha bárki jött volna, aki engem megdicsér, nagyon jólesett volna, de hogy Péchy Blanka feljön a fiatal színész öltözőjébe csak azért, hogy elmondja, még ma is megható visszaidézni.”

A Kazinczy-díj Alapítvány – Péchy Blanka Emlékére kuratóriuma Kovács István Bessenyei-díjas színművésznek 2022-ben a Kazinczy-díjat indokoltan és megérdemelten adományozta. A győri közönség színpadon a Szentivánéji álomban és a Ványa bácsiban láthatta a művészt, aki szép emlékeket őriz a győri társulatról, és örömmel tér vissza, ha hívják.

A Kazinczy-díj alapítványt Péchy Blanka művésznő tette 62 évvel ezelőtt, 1960-ban. Az ebből származó Kazinczy-díj az anyanyelvi műveltség ápolóinak jutalmazására szolgál, példamutatóan beszélő színészek, rádiós és televíziós bemondók, műsorvezetők és növendékeiket erre sikeresen nevelő pedagógusok számára.

Címkék#Győr
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában