Bánk bán bariton átiratban győri színészekkel

Sokan a tenor változatot ismerik egyik leghíresebb tenoristánk, Simándy József tolmácsolásában, akinek hangja és alakja összeforrt a Bánk bánnal. A győri premieren a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében hallható. Az átírt bariton verzió nem csupán modern, de erőteljes, ütős mind a dramaturgia, mind a szöveg szempontjából.

A győri előadás művészeti vezetője a Liszt-díjas és a címszereplőt alakító Molnár Levente. A hazai és a nemzetközi színpadok elismert operaénekesei mellett a győri előadásokban Gertrúd szerepét Lázin Beatrix játssza, Biberachot Schwimmer János alakítja, II. Endre királyként Bakonyi Marcell győri születésű operaénekes tűnik fel, vezényel Silló István karnagy. 

A nagy visszatérés 

 

– Jelentős számomra ez a szerep, mert ezzel debütáltam a Magyar Állami Operaházban tíz évvel ezelőtt. Nagyon örültem a felkérésnek. A karaktert közel érzem magamhoz. A király olyan kegyet gyakorol a gyilkosságot követően, ami nem volt megszokott abban az időben sem – mondta lapunknak. 

– Hatalmas élmény, hogy a szülővárosomban debütálhatok, de ha belegondolok, nem is teljesen debütálás, hiszen gyermekszínészként itt kezdtem, a Győri Nemzeti Színházban, a Légy jó mindhalálig musicalben. Ezek között a falak között szerettem meg a zenés színházat és a műfajokat: az operettet, az operát és a musicalt – nosztalgiázott. – Ez egy másik rendezés. Vidnyánszky Attilával volt szerencsém már a Nemzeti Színházban együtt dolgozni, az akkori Bánk bánt New Yorkba is elvittük. Az egy hosszabb verzió volt, mint amit Győrben látni fog a közönség. Ezúttal különleges bariton verzióban láthat egységes koncepciót a közönség. 

Rutinos Biberach 

 

– Ez az ötödik rendezés, amiben játszom. A nyolcvanas években alakítottam először Biberachot, aztán háromszor Győrben is színpadra állítottuk Bor József rendezésében. 2007-ben volt látható itt utoljára. Közben alakult egy társulat és a felvidéki magyaroknak játszottuk. Medveczky Szabolcs vezényletével egy zenekar indult és bejártuk a térséget. Abban az előadásban még üstdobon játszottam. De emlékszem ott is volt egy beugrásomra, szerencsére Hunyadi Lászlót játszottuk Győrben, vittem magammal Cillei Ulrik jelmezét Dunaszerdahelyre – emlékezett vissza Schwimmer János. 

– Biberach figurája azért érdekes, mert negatív személy, de színészként, énekesként meg kell találni a figura igazát. Van egy mondat a darabban: Ott a haza, ahol a pénz – ez Biberach ars poeticája. Diszkrét aljasságok megvalósítója vagyok a színpadon, de ezt már megszoktam, hiszen több gonosz karaktert kellett már megtestesítenem. A mély hangra vagy cárt, vagy gonoszt írnak, de mentségül szóljon, hogy a bajkeverő és a negatív jellem mindig vihart kavar és az érdekesebb a színpadon – véli az operaénekes. 

Schwimmer János szerint ez a rendezés erős, hazafias érzéseket táplál és fűt. A bariton változatot érdekesnek találja. 

A drámai hősnő 

 

– Bennem él az első előadás pillanata, nagyon fiatal voltam, de szerették volna, ha kipróbálom magam a Bánk bánban. Igaz, kevés előadást kaptam akkor, illetve csak beugrósként számoltak velem, de nekem már akkor sokat jelentett. Ezt követően 2008-ban tűzték repertoárra, amit egy szereposztásban csináltam végig. Az én hangfajom Gertrúd szerepére predesztinál, a nagy, drámaibb és nem feltétlen pozitív női alakokra. Ennek ellenére nagyon kedvelem ezeket a karaktereket, mert erős jellemek. Az effajta karakterekben olyan énemet is kiélhetem, amit a valóságban nem nagyon, de azért minden ember személyiségében meglapul valahol – vallja Lázin Beatrix. 

– Ez egy játék, de tudatosítani kell magamban és a nézőkben is, hogy ezek a hősnők mindig valamilyen cél érdekében teszik azt, amit tesznek. A családjukért, a férjükért, a testvérükért, a nemzetükért. Azt se felejtsük el, hogy Gertrúd ötgyermekes édesanya és egy Szent Erzsébetet és IV. Bélát adott Magyarországnak – emelte ki. 

– Kevesebb volt a próbalehetőség, hiszen egy kész produkcióba kell beállnunk. Hiába kezdtük el tavaly, mindent félbevágott a járvány. Az előadásnak most kell beérnie a főpróbahéten – fogalmazott az opera-énekesnő. 

Zsigerből játszanak 

 

– Erkel zeneszerzői pályájának csúcsán íródott a Bánk bán, Hunyadi János sikerén felbuzdulva. Nagy olasz hagyományok tűnnek fel időnként benne, de sok népzenei elemmel, csodálatosan hangszerelve. A Bánk bán drámát és az operát is mindenki ismeri, mert nagyszabású történetet dolgoz fel. Mind a karakterek kvalitása miatt, hiszen olyan nagy emberekről beszélünk, mint II. Endre és még sokan körülötte, akik történelmileg sokat tettek hozzá a hazához. Az ármánykodás, a szerelem és a halál, ez a három alappillére a nagy drámáknak, ez szintén megtalálható a Bánk bánban. Mint tudjuk, többszörös átdolgozáson átment az opera 1861 óta – részletezte a karnagy. 

– Sokan mondják, hogy az ősváltozat bariton változat, de ez nem igaz. Tenor volt az eredeti, csak akkor nem volt olyan tenoristája a Magyar Állami Operaháznak, aki ezt el tudta volna énekelni, ezért Rékai Nándor, Nádasdy Kálmán és Oláh Miklós átírták baritonra, Tiborc szólama pedig basszus lett, valamint a dramaturgián is változtattak. Ebből lett az a Bánk bán, amit szinte mindenki ismer. 

– A zenekar és az énekkar is fontos része a darabnak. Ruszlán és Ludmilla operát valószínűleg az oroszok tudják a legjobban játszani, Wagnert pedig a németek, a Concertót, bár amerikai zenekarnak írta Bartók, azért mégis mi tudjuk a legjobban játszani. Ennek egyszerű oka van, mert az az anyanyelvünk. A Bánk bánt nehéz vagy nem nehéz eljátszani, szinte mindegy, mert az anyanyelvünkön íródott, így komfortosan érezzük benne magunkat. Nem kell megmagyarázni, ideológiákat, helyettesítő gondolatokat találni. Zsigerből jön az egész. Egy valamirevaló zenekarnak a Bánk bánt illik tudni eljátszani egy bizonyos szint fölött és mi e fölött a szint fölött vagyunk – fogalmazott a karnagy.