101 ceruzarajza jelenik meg kötetben a könyvszalonra

2021.11.14. 08:41

Grafittal mentette könyvbe a várost Kis Péter grafikusművész Győröm című kötetében

Háromévnyi kitartó munkával Győr emblematikus épületeit, utcanévadó, történelemformáló személyiségeinek portréit rajzolta meg, s rendezte kötetbe Kis Péter grafikusművész. A Győri Könyvszalonra megjelenő, százegy ceruzarajzot bemutató albumával azt üzeni: természete szerint a kezdetektől összetartozik ház és ember. S aki meg akarja ismerni a város igazi arcát, annak sok időt kell szánnia rá és emelt fővel kell körülnéznie.

Keszei L. András

20211026 Győr Kis Péter grafikus művész Fotó: Csapó Balázs CSB; Kisalföld KA

Fotós: Csapó Balázs

– Azt hiszem, nagyon szereti a városát, aki lerajzolja közel száz épületét.

– Győr barokk belvárosa valóban szeretni való és kivételesen gyönyörű. Hosszú ideje élek itt, évtizedek óta járom a várost nyitott szemmel. A Győröm című könyvem elkészítésének gondolata sem új keletű. A lányom építész, beszélgetésünkkor sokszor szóba került a munkája, ami számtalan ponton érintkezik az enyémmel, a képzőművészettel.

– Mégpedig?

– Többek között abban, hogy mindkét szakma művelői nyomot kívánnak hagyni maguk után az utókor számára. Fontos, hogy az építész és a képzőművész is a legjavát adja mesterségbeli tudásának, részesítse esztétikai élményben a befogadóját. Mindezen túl alkotásaival hordozzon üzenetet, tegyen fel kérdéseket és adjon is rá válaszokat. Egyaránt igaz ez az épületekre és a képzőművészeti alkotásokra.

– Beavatja az olvasót, hogy mik voltak válogatásának szempontjai?

– Győrben is tisztán látható, hogy azok az épületek maradtak meg az évszázadok során, melyek az említett vezérelv alapján készültek. Nem mellesleg e kritériumok határozzák meg, hogy műalkotás született vagy nem. Ezekre a pillérekre támaszkodva nemcsak a specialisták, hanem a laikusok is meg tudják ítélni nagy biztonsággal az alkotások értékét. S hogy ez mennyire igaz, jelzi, a valóban értékes tárgyakat évszázadokon, generációk során át őrizték, kataklizmák idején is mentették az emberek, a tönkrement épületeket pedig újjáépítették. Nem véletlenül. Vannak számomra különösen kedves házak, értelemszerűen elsősorban közülük válogattam. Ugyanakkor korábban is készítettem épületrajzokat. Sokszor előfordult, hogy látva azokat többen megkérdezték: ez is Győrben van, ugyan melyik utcában? Pedig ők is esetleg nap mint nap elmentek mellette. Valaki mesélte, hogy Révfaluból járt át a belvárosba éveken át, és nem tűnt fel neki a Nepomuki Szent János-szobor a híd lábánál. Pedig szép a szobor és a környezete is az. A könyvbe tehát a kedvenc épületeim, helyeim kerültek, és ezzel mintegy helytörténeti utazásra is hívom a győrieket. Izgalmas városi sétákra indulhatnak a könyvvel a kezükben. Az album térképet is tartalmaz, amin számozva követhetők a lerajzolt épületek a városházától indulva szerte a városban.

– Miért a grafitot, a ceruzát választotta egy ekkora léptékű munkához?

– A ceruzáról valóban nem az jut az emberek eszébe, hogy képzőművészet-technikai eszköz. Pedig az, még ha a legegyszerűbb is. A megkerülhetetlen tanulmányrajzok készítésének egyik eszköze. Az ember ugyanis nem csak a pontot teszi ki a mondat végére, előbb el kell jutni a pontig. A múzeumok még tele vannak a régi mesterek tanulmányrajzai- val, ma legtöbben csak a kész dolgokra törekednek. A grafit nem hazudik, használatakor azonnal kiderül, tud rajzolni a használója vagy sem. A színekkel el lehet maszatolni a nem tudást, félre lehet vezetni a szemet. Raffaello óta tudjuk, hogy a képzőművészet tudomány, filozófia, képi gondolkodás, ami láthatóvá teszi a gondolatot. Előtte mesternek szólították a festőt vagy a szobrászt. A művész vele, általa született.

Fotó: Csapó Balázs

– Meséljen valamit a munka folyamatáról! Járta a várost? Leült a legkedvesebb házai előtt? Megfigyelte őket, lefényképezte, memorizálta?

– Ez az album bő három éven át készült, de volt előélete. Az elmúlt negyven évből van sok rajzom, fotóm Győrről. Amikor az ember egy történet számos szilánkjának már birtokában van, akkor adódik a felvetés: itt ez a gyönyörű város, tele történetekkel. Nekem is van mondanivalóm róla, hát akkor gyúrjuk össze kerek egésszé. Persze ennek a munkának már érzem, soha nem lesz vége. Éppen csak elkészültem, már dolgozom a bővített kiadáson, mert úgy érzem, száz rajz igazából kevés Győrhöz. Kellene még negyven-ötven legalább.

– És a portrék?

— Az épületek megörökítése során azonkívül, hogy élethűen lerajzolom, képszerkesztésileg kicsit csavarhatok a nézőpontokon, hogy megtámassza a mondandómat. Ebbe apróbb csalások is beleférnek, persze csupán az egyensúly kedvéért. A portré azonban más. Ott nem arról van szó, hogy lerajzolok valakit. Meg kell próbálni úgy ábrázolni, hogy benne legyen az élete, minden, amit tudok róla. Szándékom szerint ebből készítek esszenciát, kivonatot, hogy még az igazinál is igazibb legyen. Volt úgy, hogy tizenöt-húsz fotóból gyúrtam egybe a lerajzolt személy legjellemzőbb tulajdonságait. Úgy készítettem el őket, mintha modellt ültek volna nekem. Akiket megrajzoltam, mind emblematikus szereplői Győr múltjának vagy az ország történelmének.

– Mi célja volt az albumba került százegy képpel? Ez esetben mi az üzenet?

– Ha körbenézünk a városban, azt látjuk, hogy nyomot hagytak maguk után a megrendelő tulajdonosok, az építők, a mecénások, gigászi erőket mozgatva meg. A házak viselik a nevüket, így ismerjük őket: Ott-ház, Altabak-ház, Kreszta-ház. Megörökítették általuk a nevüket, és amíg világ a világ, nevükön fogják nevezni őket. A Kreszta-házat Kreszta János után nevezik annak, ami, és fel sem merül az emberben, hogy melyik utcában áll, vagy hogy hányas szám alatt. Hiú ember vagyok és nyomot szeretnék hagyni én is. Mondhatni persze, hogy erre most mások farvizén pályázok. Ez így is van. De ugyanakkor remélem, a könyv forgatói úgy gondolják majd, hogy hozzájuk méltó minőségben tettem. Van felelősségtudatom és szakmai alázatom ez ügyben. Fontos, hogy amit megmutatok, hátrahagyok, a beszélgetésünk elején említett kritériumoknak megfeleljen. A minőség fontos nekem és egyre fontosabb.

– Úgy beszél, mintha ennek a munkának szükségszerűen kellett volna megszületnie…

– Tanítottam húsz éven át, több helyen. Az embernek a tudását, amit összeszed az élete során, míg van rá lehetősége, kötelessége megmutatni. Úgy látom, hogy a világ nagy változásokon megy keresztül. Ugyanakkor rossz irányba mozdulnak a dolgok. Amikor elmondom, hogy a rajzoláshoz két végpont kell, a fenék, amivel az ember kitartóan ül a rajzlap előtt és a fej, amivel gondolkodik, akkor azt divatjamúlt szemléletnek tartják. Ma mindenki csak a végeredményt akarja, de azt azonnal és munka nélkül. A produktum kell, a hozzá vezető út nem. Nincs keresgélés. Pedig minőséget alkotni csak így lehet. A tudás nagy erő, de a nem tudás tapasztalataim szerint sajnos még nagyobb. Ráadásul veszélyes is. A nem gondolkodók, a készet elfogadók csak rontanak a világon. Ezzel a könyvvel más utat ajánlok.

Fotó: Csapó Balázs

– Ez sem képzőművészetileg, sem nyomdatechnikailag, sem pedig anyagilag nem egyszerű vállalkozás. Hogyan született meg a könyv?

– Sok kanyarral. A lányom szerkesztette, én rajzoltam, eddig mondhatnánk, családi vállalkozás. De egyikünk sem csinált még ilyet. Elsőkönyvesek vagyunk. Nagy segítséget kaptunk Radek Józseftől, a Palatia Nyomdától, és önzetlen mecénásoktól, akik támogatták és lehetővé tették az album megjelenését. Örök hálám nekik.

– Ha már a minőség szóba került: a könyv előszavában megemlíti Cziráki tanár urat…

– Cziráki Lajos festőóriás volt. Kevesen tudják igazán, hogy mekkora. És filozófus is. Olyan gondolatokat, összefüggésrendszereket írt le, amikre hétköznapi halandó álmában sem gondol. Ő mondja ki alap- eseti megfogalmazásban, hogy „minden képi alkotás lényege a rajz. Aki nem hajlandó elmélyülni ebben, az óhatatlanul sémákba kényszerül.” Ez hosszú folyamat, mondom én, viszont általa eljuthatunk a kreativitásig, ami pedig a tudás szabadsága. Mélységesen egyetértek vele és nagy tisztelettel adózom Lajos bácsi emlékének a rajzos albumommal is.

– Mit ajánl, mire figyeljen az, aki igazán meg akarja ismerni a várost?

– Megnyugtatok mindenkit, nem kell hozzá sem építésznek, sem képzőművésznek lenni. Viszont szánni kell rá időt. Sok időt. És nyitott szívvel, emelt fejjel kell körülnézni. Manapság egyik sem egyszerű.

Névjegy

Kis Péter grafikusművész 1968 óta él Győrött. A Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett, közben középiskolai tanári diplomát szerzett művészeti rajz, ábrázoló geometria, művészettörténet szakon. A Magyar Képzőművészeti Alap tagja. Alkotásait számos hazai és külföldi kiállításon mutatták be.

Győr barokk belvárosa szeretni való és kivételesen gyönyörű. Hosszú ideje élek itt és járom a várost nyitott szemmel.

Bemutató a könyvszalonon

Kis Péter Győröm című rajzos albumának bemutatója november 21-én 11 órakor lesz a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében. A tervek szerint a rajzokból jövő év elején a győri Triangulum galériában (Gutenberg tér 2.) rendeznek nagyszabású kiállítást.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában