Régimódi történet – egykoron a csornai nótaszerző dalait énekelte az ország

Népszerű nótaszerző volt Magyarországon a huszadik század elején Östör Lajos. Több dalszövege is közszájon forgott az 1920-as, 1930-as években, és neve országosan is ismert volt. Családnevét manapság egy emeletes épület régi elnevezése őrzi Csornán: Östör-palota. A városban élt és alkotott ugyanis a költő. Méltatlanul halványult el emléke a Rábaközben. Szalay Balázs helytörténész kutatja élettörténetét.

Ügyvéd és költő

Az 1900-as évek elején Csornán volt ügyvéd Östör Lajos. 1880-ban született Gyülevízen, ami ma Zsira település része. Középiskoláit Sopronban és Székesfehérváron végezte, majd Kolozsváron és Budapesten hallgatott jogot. Az ügyvédi vizsga letétele után 1906-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját Csornán. Nem bizonyított, de nyilván a családé lehetett az annak idején Östör-palotának nevezett emeletes épület, mely napjainkban is áll az Erzsébet királyné és a Köztársaság utca sarkán.

Közéleti ember

Östör élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Ügyvédi praxisa mellett ő látta el a település és a premontreiek jogi képviseletét, de tagja volt a csornai képviselő-testületnek és a megyei törvényhatósági bizottságnak is. 1914-ben ő vezette azt a népes küldöttséget, mely Tisza István miniszterelnök támogatását kérte a polgári iskola létrehozásához. Az iskolaalapítás a háború miatt halasztást szenvedett, de Östörnek jelentős szerepe volt a világháború utáni Csorna lendületes fejlődésében. A nemzeti eszme híveként 1919 tavaszán menekülnie kellett a kommunisták elől. Bécsben tárgyalt Bethlen Istvánnal és Lehár Antallal egy nyugat-magyarországi ellenforradalom megszervezéséről.

Családjával 1925 végén költözött el Csornáról. Előbb csepregi, majd soproni közjegyző lett. A csornai búcsúztatása alkalmából Pődör István fő­jegyző különleges ajándékot adott át neki: „Távozásodkor, kedves barátunk kötelességemnek tartom részedre egy községi bizonyítványt adni, amelyben igazolom, hogy polgári erényekben gazdag voltál és erre a bizonyítványra Csorna egész közönsége üti rá a legértékesebb pecsétet azzal a szeretettel és közbecsüléssel, amely távozásoddal nem szűnik meg, hanem kísérni fog új otthonodba”– köszöntek el tőle a csornaiak.

Östör Lajos Csornán mintegy harminc magyar nótát írt. A szövegek többségéhez Szupper Alfréd, a premontrei templom karnagya komponált zenét. Ezek közül a legismertebb a Jó világ van Csornába... kezdetű, mely gyakran hangzott fel a csornai kiskocsmában mulatozó legények ajkán. A nótát a csornai fiúk széthordtak az egész országba. Ezt a nótát is tartalmazzák azok a füzetek, melyeket Szalay Balázs a Sopronban élő Orbán Aladártól kapott meg és akinek az édesanyja sokat énekelte az Östör-dalokat.

A Rábaköz ihlette

A korban ünnepelt szerzőnek 1928-ban jelent meg nótáskönyve, melynek műdalai tökéletesen követték a népdalok hangulatát. A legnépszerűbbek: Ha csak egyszer látnál..., Hogy is tudtál elmenni..., Jó világ van Csornába..., Várj egy kicsikét még! Östör nem szakadt el a Rábaköztől sem. 1937-ben nagy sikerrel mutatták be az ország több színházában, például Kaposváron, Kecskeméten, Pécsen is a Szeretnék szántani című darabját, melyet a rábaközi ember földszeretete ihletett. Ezt Csornán 1939-ben adták elő műkedvelő színjátszók. Östör Lajos 1945. november 18-án hunyt el Sopronban.

Elhallgatták nevét

Östör Lajos neve 1945 után korábbi politikai, közéleti ténykedése miatt már nem csengett jól. Nótáit nem jelentették meg, életművét nem emlegették. 1997. január 9-én jelent meg a Kisalföldben egy visszaemlékezés róla, ami felidézte a nótáit. Szalay Balázs tudomása szerint a nótaszerző családja 1956-ban hagyta el az országot.